Kanadából, keleti stílustanulmányon

Fiatalon edzősködni kezdett, az Asiago, a Fassa, a Varese és a Milano csapatainál szerzett tapasztalatot, 1992-ben az olimpián résztvevő olasz válogatott segédedzőjeként, majd 2000 és 2003 között szövetségi kapitányként ténykedett.
– Az évad végéig szól a szerződésem a Volánnál, szerdán érkezem Magyarországra, s a hét végén már meg is kezdem a munkát – újságolta a Volán új szakvezetője, akitől a két kudarc – döntős vereség a kupában, elődöntős búcsú az Interligában – után azt várják Fehérvárott, hogy vezetésével legalább a bajnoki címet begyűjtse a csapat.
– Mit tud a magyar jégkorongról?
– Még nem eleget. Annyit azonban igen, hogy a magyar válogatott a divízió–1 egyik feltörekvő, versenyképes csapata, a válogatott gerincét pedig az Alba adja. A sportág gyorsan fejlődik, azaz kemény munka vár rám.
– Ön megfordult már az olimpián és az A-csoportos vébén. Mekkora motivációt jelent önnek Magyarországon dolgozni?
– Az a legnagyobb kihívás számomra, hogy új közeget, új jégkorongstílust ismerhetek meg. Az általam ismert észak-amerikai stílus után bepillanthatok a szlovák szakemberek által bevezetett, talán keletinek nevezhető iskolába. Persze egyelőre az év végéig szól a szerződésem, és ez rövid idő ahhoz, hogy megpróbáljak új felfogást bevezetni, és ezzel még előbbre lendíteni a magyar hokit, de remélem, hozok valami frisset, legalább új szemléletmódot. Előbb még fel kell mérnem a terepet, de új csapatommal a cél csakis a bajnoki cím megszerzése lehet.