Elhunyt Blankers-Koen

A mozgékony lány 17 évesen nem tudott határozni arról, hogy az úszást, a futást vagy az ugrást válassza-e, de helyette döntött az eredménye. Egy évvel később magasugrásban kijutott a berlini olimpiára, és ott hatodik lett (az aranyérmet Csák Ibolya nyerte meg). Két évvel később száz yardon futott világcsúcsot (11.0), s arról álmodozott, hogy ismét indulhasson az ötkarikás játékokon. Csakhogy a háború miatt 1940-ben és 1944-ben sem rendeztek olimpiát, úgy tűnt, hogy álma nem valósulhat meg.
Időközben férjhez ment, és fia született, ezt követően újabb világcsúcsokat ért el. 1942-ben 80 méter gáton 11.3 másodpercet futott, 1943-ban magasugrásban 171 centiméterig, távolugrásban 625 centiméterig jutott. Egy évvel később száz yardon tovább javította világrekordját (10.8), s a holland válogatottal 4x100 méteren és 4x200 méteren is világrekordot futott. 1946-ban, második gyermeke születését követően négy számban indult az Európa-bajnokságon, 80 méteres gáfutásban és a 4x100-as váltó tagjaként aranyérmes lett.
Harmincévesen, kétgyerekes családanyaként készült a londoni játékokra. Hét számban tartotta a világcsúcsot, és azon töprengett, hogy miben induljon. Férje és edzője, Jan Blankers javaslatát fogadta el, aki úgy vélekedett, hogy harmincévesen nem szabad kockáztatnia, csakis a futószámokra kell koncentrálnia. Londonban Fanny Blankers-Koen négy aranyat nyert, 100 méteren, 200 méteren, a 80 méteres gátfutásban és 4x100 méteren lett első. Hosszú pályafutása során három Európa-bajnokságon indult, azokon összesen nyolc érmet, köztük öt aranyat szerzett.