A poszt nélküli zseni

Másfél évtizede Totti labdavezetését még nem nevezték volna szólónak, hiszen valójában senkit sem cselezett ki, "csupán" olyan elánnal száguldott végig a Sampdoria térfelén, hogy sem utolérni, sem felrúgni nem tudták. Ma ezt engedik a védők, Maradona-féle szlalomot inkább edzésen, a bóják között látni, azok talán nem durvábbak, mint régen. De hagyjuk a nosztalgiát, mert a Roma kapitánya úgy fejezte be az akciót (ha valaki nem látta volna: finoman átnyesett az eldőlő kapus fölött), hogy az a futball bármely korszakában pengés megoldásnak számított volna.
Tottitól jó ideje megszokottnak számítanak az efféle "arcátlan" húzások, nem véletlenül dicsérik odahaza nyakra-főre. Giovanni Trapattoni, a válogatott szövetségi kapitánya tavaly az Aranylabda elnyerésére is esélyesnek tartotta, a játékos klubedzője, Fabio Capello pedig egyenesen Zidane-hoz hasonlította. "A tehetségét csak Zidane-éval lehet mérni. Fizikailag rengeteget fejlődött, tökéletesen érett labdarúgóvá vált, és a győzni akarása is bámulatos. Óriási klaszszis, nagyon furcsállom, hogy Olaszországon kívül alig ismerik el" – így Capello. Van igazság abban, amit a mester mond, mert amíg tanítványát a minap a Serie A legjobb hazai futballistájának választották, addig például a FIFA legutóbbi év játékosa szavazásán Totti egyetlen szavazatot sem kapott a szövetségi kapitányoktól.

Nem nehéz persze kitalálni, mi az oka a "mellőzésnek". Manapság sokak ingerküszöbét csak a legnagyobb klubokban, ennek megfelelően a Bajnokok Ligájában villogó futballisták érik el. Noha a "farkasok" az elmúlt két idényben bejutottak a BL-be, sőt mindkétszer elverekedték magukat a második csoportkörig, ott rendre könnyűnek találtattak, az e porondon nem elég rutinos játékmesterükkel együtt. Totti azonban gyerekkora óta hűséges maradt kedvenc csapatához, pedig húszéves kora körül hívta az akkor a csúcson lévő Milan is. A pletykák szerint a közeljövőben korunk obligát csábítója, a Real Madrid fog megjelenni kérőként a Stadio Olimpicóban…
Addigra talán a squadra azzurrában is sikerül végre valami nagyot alkotnia (ami persze megint csak jól jönne az Aranylabdára hajtó játékosnak). A négy évvel ezelőtti Európa-bajnokságon ugyan alapember volt Dino Zoff együttesében, lőtt is két gólt, no meg értékesítette a maga tizenegyesét a hollandok elleni párbaj során, ettől eltekintve nem volt szerencséje a válogatottal. Nemcsak arra gondolunk, hogy az ominózus Eb-fináléban végül a franciák hajráztak jobban, és vitték el az aranyat. Totti posztját sokáig nem találták a szövetségi kapitányok, ami persze nem csoda: egy ilyen kreatív, szabadon mozgó karmesternek nehéz kijelölni a helyét egy szigorúan felépített rendszerben. Több mint középpályás, mégsem vérbeli csatár – mi legyen hát vele? Gyakran mást játszattak helyette, többek között a Juventusban jobban szem előtt lévő Del Pierót, így 27 éves fejjel mindössze 36 válogatott mérkőzés van a lábában.
A Roma 2001-es bajnoki címe óta viszont egyre nagyobb a respektje, úgyhogy nagyon meglepődnénk, ha a portugáliai kontinensbajnokságon nem jutna neki kulcsszerep Trapattoni gárdájában.

Fotógaléria: