Roma és Peterhansel nyert

Szóval jó hangulatban zajlott a vasárnapi ünneplés a dobogón, ami nem is csoda, hiszen spanyol versenyzőnek még sohasem sikerült megnyernie a Dakart. Vagyis 26 évig vártak erre a sikerre. Maga a motoros viszonylag jól viselte a felé záporozó kérdéseket, nem okozott neki nehézséget, hogy hol spanyolul, hol franciául, hol pedig angolul kérdezték, viszont amikor állva ünnepelte a tömeg: akkor elsírta magát.

Ez már nem a céldobogón történt, hanem a verseny utáni sajtótájékoztatón. A férfi, akinek ez már a kilencedik Dakarja, és aki korábban csak egyszer ért célba, a férfi, aki többször küzdött már a győzelemért, de végül mindig vagy esés, vagy technikai hiba lett a vége.
Az idén stílust váltott: azt mondja, megértette a Dakar lényegét. Hogy hideg fejjel kell gondolkodni még a legnehezebb helyzetben is, hogy rohanás helyett ésszel kell motorozni. Úgy néz ki, a kis "Nani", akire mindenki azt mondta, hogy a forrófejűsége miatt az életben nem fog Dakart nyerni, végre felnőtt. Ott állt a dobogó tetején, és potyogtak a könnyei, miközben a sajtószobában állva tapsoltak és éljeneztek neki. Valóra vált a gyerekkori álma: "Kissrác koromban édesanyám megvette nekem a Dakar históriáskönyvét – emlékezett Roma. – Minden éjszaka azt olvastam, mégsem álmodtam róla, hogy egyszer én is itt fogok versenyezni a Dakaron, sőt megnyerem a versenyt. Rendkívül jó érzés a Dakar-történelem részévé válni."

A győzelem hírére egyébként Spanyolországban hatalmas fiesta vette kezdetét, Roma azt mondta: egy kicsit mindenki megőrült. Régen vártak már erre a sikerre, és semmi kétség: méltó módon meg is ünneplik.
Érdekesség egyébként, hogy az autós győztes legnagyobb szurkolója nem más, mint a motoros éllovas Nani Roma. "Peterhansel volt az én hősöm – vallotta be Roma. – Emlékszem, 1993-ban volt egy enduroverseny Assenben, és amikor zuhanyozott, elloptam a pólóját és a zokniját. Még mindig megvannak azok a ruhadarabok."
Szóval Peterhansel már jó néhány évvel ezelőtt is hősnek számított. De mitől ne lett volna az, hiszen hatszor megnyerte a Dakart motorral! Most pedig ő lett a második olyan versenyző a viadal történetében, akinek motorral és autóval is sikerült nyernie. (Az első Hubert Auriol,igaz, ő motorral "csak" kétszer tudott győzni.)

Igazság szerint már tavaly megérdemelte volna az első helyet, hiszen jóformán a verseny kezdetétől vezetett, ám az utolsó előtti napon beütött a krach. Az eset rányomta a bélyegét az idei viadalra, a francia pilóta végig nagyon visszafogottan nyilatkozott, csak a célban mert igazán örülni. "Most úgy érzem, hogy autóval jobb nyerni, mint motorral, mert így meg tudod osztani valakivel a boldogságodat. A navigátorod ugyanis ugyanazt érzi, amit te, nem kell neki megmagyarázni a megmagyarázhatatlant" – mondta Peterhansel. A célban már várta őt a francia sportminiszter gratuláló levele, no meg több száz szurkolója, akik lélegezni is alig hagyták. A franciáknak is nagyon kellett már egy autós hős – és most lám, megkapták.
Az oroszok meg továbbra is Vlagyimir Csaguint ünnepelhetik, aki már a negyedik (2000, 2002, 2003, 2004) Dakar-sikerét ünnepelhette.
Véget ért tehát a 26. Dakar-rali. A 400 rajtoló jármű közül mindössze 163 (tehát a mezőny 41 százaléka) ünnepelhetett a dakari célban. A 14 szelektív szakaszon (a prológot nem számolták ide) hat különböző győztest avattak a motorosok, nyolcat az autósok és ötöt a kamionosok. Egyhangúságról tehát ezúttal sem lehetett beszélni…