Az ember legalábbis a magamfajta akkor örül, ha igaza van, s akkor bánatos, ha téved. Akadnak azonban fordított helyzetek, s erre a 2003-as esztendőben is több példa akadt.
Például biztos voltam abban, hogy – bármilyen jó is a pályázati anyag – azzal az infrastrukturális és futballszakmai hárrérrel, amink van, nem fogjuk megkapni a 2008-as labdarúgó Európa-bajnokság rendezési jogát. Mint ahogy arra is mérget mertem volna venni, hogy a honi labdarúgásban továbbra sem sikerült nemhogy rendet tenni, de még a nagytakarítást megkezdeni sem. Nem örültem egyik esetben sem, hogy igazam lett, de a legszomorúbb mégis akkor voltam, amikor ifjú kollégámnak a női kézilabda-világbajnokság döntője után odadörgölhettem: Látod, igazam lett!? Ô ugyanis hétgólos fórnál, hét perccel a vége előtt kijelentette, hogy ezt már nem lehet elveszíteni, amire én azzal replikáztam: Emlékszünk még az olimpiai döntőre! A folytatás sajnos ismert…A bejött jóslataimnál azonban az idén fontosabbak voltak azok az esetek, amikor ösztöneim és tapasztalataim megcsaltak. Mondjuk, Lothar Matthäus szerződtetése esetében. Sajna, tanúim is vannak rá, hogy előre megmondtam: ebből nem lesz semmi. Hiszen annyi érv szólt ellene és oly kevés mellette. Mentségemre szóljon: nem tudtam, hogy szíve hölgye félig Budapesten lakik.Ugyanilyen hitetlen voltam – nomen est omen – Baumgartner Zsolt ügyében is. Ahogy húsz éve mélyen meg voltam róla győződve, hogy soha a büdös életben Magyarországon nem lesz Formula–1-es futam, ugyanolyan biztos voltam abban, hogy ha versenyünk van is, pilótánk biztosan nem lesz. Végiggondolva ugyanis a piac törvényszerűségeit, amelyek ezt a cirkuszt mozgatják, úgy gondoltam, a magyar gazdaság teljesítőképessége (mert itt ez nagyon fontos szempont!) nem indokolhatja, hogy hazánkfiát szerződtessen bárki is. Mégsem lett igazam, de hadd tegyem hozzá: Baumgartner Formula–1-es pályafutását nem piackonform eszközökkel segítették elő.Végül még egy rossz proféciámról hadd ejtsek szót – még ha privatizálásnak is tetszhet. Szóval: tavaly úgy gondoltam, hogy egy olyan, "lyukas" esztendőben, mint a 2003-as (sem olimpia, sem futball-vb vagy Eb) aligha lehet érdemben növelni a példányszámot. Szerencsére ebben az ügyben is tévedtem, ellenben nagyon remélem, hogy nem fogok mellé, amikor kijelentem: bizonyos, hogy a Nemzeti Sport 2004-ben még jobban fogy majd. Nemcsak azért, mert olimpia lesz és labdarúgó Eb – no meg Formula–1-es sorozat magyar pilótával –, hanem azért, mert a lapunkat jövőre is meg akarjuk újítani. Reméljük, még látványosabb, izgalmasabb és olvasóbarátabb újságot adhatunk az Önök kezébe. Az első változásokat már az első, január 2-i számban észrevehetik: kisebb lesz a Nemzeti Sport lógó, s a lapfejben – megfelelően az 1903-as alapításnak – mostantól a 102. évfolyam megjelölés szerepel. Remélem, mindannyian úgy érzik majd, érdekesebb lesz a lap, mint az elmúlt több mint egy évszázadban bármikor is volt. Remélem, ha csak kis mértékben, de ez is hozzájárul majd ahhoz, hogy Önök, kedves olvasóink, úgy érezzék: a 2004-es esztendő tényleg boldogra sikeredik.Szekeres Tamás