Na, erről aztán mindenki beszélt…Nyerhettek a kínaiak hat aranyat a párizsi világbajnokságon, tovább nőhetett a sportágon belül az ázsiaiak fölénye, egyszerűen nem tudott olyasmi történni, ami ezt a produkciót felülmúlta volna. Mármint Werner Schlagerét.Az osztrák asztaliteniszező hét évvel ezelőtt ugyan már ott volt a világranglistán az első százban, ám akkor senki meg nem mondta volna, hogy 2003 májusában a francia fővárosban őt avatják majd a sportág világbajnokává. Mert – most már tudjuk – ez történt. Karsai Ferenc, a Kiskunfélegyházáról néhány száz kilométerrel nyugatra szerződött szakember átvette az akkor még fiatalnak számító osztrák szakmai irányítását, s a kettejük alkotta tökéletes duó az idei vb-n a csúcsra ért: a kínaiak gratulálhattak a dobogó tetején álló Schlagernek. A párizsi Bercy Sportcsarnok teljesen felbolydult a finálé napjára, túlzás nélkül állítható, hogy egész Európa a Karsai-tanítványnak szurkolt, aki a mérkőzés után a televíziónézők százezreinek szeme láttára elsőként a magyar szakemberhez szaladt, az ő nyakába ugrott. Hogy ezek után miért nem őt választottuk az esztendő legjobb külföldi játékosának?Nos, a párizsi teljesítménye ugyan erre okot adott, ám a jelek szerint Schlager abban feltétlenül különbözik a kínaiaktól, hogy míg utóbbiak az egész év során egyenletesen kiemelkedő teljesítményre képesek, addig ő meglehetősen hullámzó produkcióval idegesítette az azóta már tömegeket a soraiban tudó Werner Fan Club tagjait: tavasszal a courmayeuri Európa-bajnokságon például a mi Tóth Krisztinkkel nyert vegyes páros aranyat, ősszel pedig – hogy a másik végletről is ejtsünk szót – a magyar–osztrák Eb-selejtezőn kikapott Demeter Leheltől. Az esztendő második fele egyébként sem sikerült neki, a Világkupán és a Pro Tour-döntőn sem tudott célba érni. Azt a párizsi napot, 2003. május 25-ét viszont már senki nem veheti el tőle.Márpedig erről a napról azóta is beszélnek…