Ha nehezen is, de győztek

Persze egetrengető újdonsággal nem szolgálhatott a hollandoknak, hiszen az ellenfelek alaposan ismerik egymást. A budapesti divízió–1-es világbajnokságon is már megszenvedtek Palkovicsék az egyre jobb tulipánosokkal (4–2), a Hat Nemzet Tornán pedig csak döntetlenre sikerült menteni a mérkőzést (3–3).
Aztán már a csata színhelye.
Túlzás nélkül állíthatjuk, a hoki nem fertőzte meg a mariboriakat. A Pohorje nevű hegyen a mérkőzés napján rengetegen síeltek, de a hokicsarnok környékén már jóval kisebb volt a tolongás. De foglalkozzunk inkább a mi házunk tájával. Kapusta úgy döntött, Budai Krisztiánt pihenteti az utolsó nap nehéz összecsapására, és a Fradi 34 éves kapusának, Bán Károlynak szavazott bizalmat.
Szebben és jobban nem is kezdődhetett volna a mérkőzés, alig egy perce kezdődött el a játék, amikor Peterdi a kék vonalról, a palánk közeléből rásuhintott, s a korong a láberdőben utat talált a meglepett Van der Holst hálójába. A második magyar gól viszont – csak hogy a meccs még szebben folytatódjon – már kidolgozott akcióból született. Az első sor jeleskedett: Ocskay korcsolyázta körbe a kaput, élesen a kapu elé tette, az erős passzt pedig Gröschl még erősebben a hálóba továbbította. A folytatás után azonban egy eladott korongra Hartogs csapott le, és néhány méter megtétele után az egyébként jól védő Bán ketrecébe bombázott.
A második harmad elején a negyedik sor is bizonyította, nagyon is lehet rá számítani. A ferencvárosi Hoffmann, Sándor, majd a dunaújvárosi Szélig volt a korong útja, végül a volános Rajz Attila fejezte be a csodaszépen kipasszolgatott akciót. A hollandok keresték a korongot, mire megtalálták, a hálóból kellett kivenni. A magyar fölény újabb góllá érett: Ladányi találta magát egyedül a hollandok harmadában, rá is durrantotta messziről, Van der Holst pedig ezúttal sem állt feladata magaslatán. Nem úgy a túloldalon Bán, akiről rendre kipattant a korong, de volt olyan is, hogy egy holland bombát lazán lekapott a lepkés kesztyűvel a feje felett.
A Kapusta-gépezet olajozottan működött, öröm volt nézni, amikor az ezúttal zöld mezben játszó magyarok emberhátrányban is beszorították a hollandokat, akiknek fel sem sikerült állniuk a magyar harmadban.

Már-már a győzelem ízét érezhettük, senki sem sejtette, hogy a harmadik játékrész igen mozgalmasra sikeredik. A hollandok emberhátrányban lőtték Kroon révén második góljukat, majd szűk két perc múlva Salomonson is betalált, és kezdett meleg lenni a helyzet. A két gyors gól megfogta a magyar együttest, aminek holland egyenlítés lett a vége: Chris Eimers tört át a védelmen, és estében a felső sarokba emelt (4–4), azaz egycsapásra elúszott a fölényes vezetés, a hollandok pedig megtáltosodva rohamoztak. Szerencsére Buntje túlhevült, durva palánkra lökése folytán öt percig játszhattunk emberelőnyben. Rohamoztunk, rohamoztunk, de nem lett gól belőle, s a kimaradt emberelőny, no meg a meglehetősen kényelmesre sikeredett utolsó harmad, semmi jóval nem kecsegtetett a hosszabbítás előtt.
Szegény embert az ág is húzza, a ráadásban már a magyarok kerültek hátrányba, s négy a három ellen kihúzni…
Szerencsére sikerült, a lelkierejét visszanyerő Kapusta-csapat megúszta a holland tűzijátékot, s néhány másodperccel a kiegészülés után Palkovics már el is robogott egyedül a bal szélen, és mint már annyiszor pályafutása során, egy remekbe szabott góllal döntötte el a mérkőzést.
A magyar karok a magasban, a holland edző mappája darabokban a földön. Sikerült viszszalopni a már-már odaajándékozott, de összességében megérdemelt győzelmet.

Mestermérleg
Dusan Kapusta: – Azért jók az ilyen tornák, mert sokat tanulhatunk a történtekből. Remélem, a vébén nem kapunk így három gólt zsinórban.
Theo van Gerwen: – Most anynyira fel vagyok dúlva, hogy nem tudnék semmi okosat mondani…

Bábeli zűrzavar

A három külföldi csapatot egy szállodában helyezték el a házigazdák, így ha az ember végighallgatja a szálloda folyosóján zajló csevegést, sok érdekességet tapasztalhat. Mert nem kell hét nyelven beszélni ahhoz, hogy a borzasztóan kemény hollandot megkülönböztessük a lágyan dallamos olasztól. És ahhoz sem kell nyelvészdiploma, hogy feltűnjön, az olaszok vagy éppenséggel a hollandok négyen-öten összeverődve angolul cseverésznek. Az a baj, hogy legalább fél tucat honosított kanadaival büszkélkedik mindkét csapat, de hát hogyan különböztessük meg őket? Még szerencse, hogy legtöbbször van rajtuk címeres melegítő…