Elhunyt a nagy kapitány

Az 1922. december 6-án született Thys játékosként a Beerschotban, a Molenbeekben és a Standrad Liege-ben szerepelt, kétszer húzta fel a válogatott mezét, az igazi sikereit azonban edzőként aratta. A Cercle Bruges-nél ült először a kispadon, még játékos-edzőként 1954 és 1958 között, majd következett a Lokeren, a Wezel, a Herentlas, a Beveren az Union Saint-Gilloise és az FC Antwerp. Utóbbi csapattal a bajnokságban kétszer (1974, 1975), a kupában pedig egyszer (1975) volt ezüstérmes. 1976. május 22-én nevezték ki szövetségi kapitánynak, és rögvest az első nagy tornáján óriási sikert aratott. A belgák az 1980-as olaszországi Európa-bajnokságon a döntőig jutottak, ahol 2–1-re kikaptak az NSZK-tól. Két évvel később a vb-n többek között a címvédő Argentína legyőzésével Magyarország elleni döntetlennel a középdöntőig menetelt az együttes, az 1984-es Eb-n egy győzelemmel kiesett a csoportmérkőzések után, az 1986-os vb-n pedig emlékezetes teljesítménnyel a negyedik helyen végzett. Mexikóban az egyenes kieséses szakaszban a Szovjetuniót hoszszabbítás, Spanyolországot pedig tizenegyesrúgások után búcsúztatta, az elődöntőben Argentínától 2–0-ra, a harmadik helyért Franciaországtól ráadást követően 4–2-re kapott ki. Szövetségi kapitányként az utolsó nagy tornája az 1990-es vb volt, amelyen a belgák a legjobb tizenhat között estek ki.A szivarozást életformának tekintő szakember 114 mérkőzésen vezette a belga válogatottat, 50 győzelem mellett 27 döntetlent és 37 vereséget könyvelhetett el. "Az edzők utolsó gentlemanje távozott közülünk” – írta a trénerről szóló megemlékezésében a Het Laatste Nieuws című napilap.