Frankfurt: Túl korán jött az élvonalba kerülés?

Csak néhány másodpercen múlt, hogy az élvonal harmadik újoncaként a Mainz helyett az Eintracht Frankfurtot mutathatjuk be. A hesseni gárda a 2002–2003-as idény utolsó fordulójában a Reutlingennel találkozott, és a 93. percig úgy tűnt, lemarad a feljutásról. Addig a percig ugyanis a Mainz eggyel jobb gólkülönbséggel büszkélkedhetett, ami elég lett volna számára az osztályváltáshoz. Csakhogy a hoszszabbítás legvégén Alexander Schur betalált a Reutlingen hálójába, 6–3-ra alakította az állást, és véget vetett a Frankfurt kétéves pokoljárásának.
Néhány frankfurti vélemény szerint túl korán… Több érintett ugyanis úgy véli, a Frankfurt jobban járt volna, ha Schur hibázik, a gárda még egy évig a másodosztályban erősödik, és csak azt követően méreti meg magát a legjobbak között. Mert bizony könnyen előfordulhat, hogy most az Eintracht könnyűnek találtatik az élvonalban. A keret rutintalan, mindössze négy játékos – Bindewald, Keller, Wiedener, Beierle – büszkélkedhet száznál több Bundesliga-meccsel, kilencen viszont tíznél kevesebb találkozón léptek pályára az élvonalban.
Az Eintracht ezután elsősorban Willi Reimann edzőben bízhat. A szakember a másodosztályban is csodát tett, a nehezen megkapott licenc után a semmiből csinált csapatot (új igazolásai közül Keller, Tsoumou-Madza, Montero és Beierle is telitalálatnak bizonyult), most legalább ekkora bűvészmutatványra lesz szüksége a Frankfurt élvonalban tartásához. Igaz, ezúttal nem a semmiből kell építkeznie, viszont hiányzik a megnyugtató háttér. A klubelnök, Volker Sparmann leköszön, a felügyelő bizottság elnöke, Jürgen Neppe pedig máris összeveszett Reimann-nal. Elemzők szerint az első nagyobb kudarcnál elkezdődik a polgárháború.