Rostock: MAXimális gólgaranciát vettek

"Évek óta Németország tizenöt legjobb klubja közé tartozunk. Minden szezon eredményes, ha bent maradunk.”
Armin Veh vezetőedző fenti szavaiból nem nehéz kitalálni, mi a Hansa Rostock első és legfontosabb célja a 2003–2004-es évadban. A sorozatban a kilencedik élvonalbeli idényére készülő Hansa hivatalosan újfent csak a megkapaszkodást pályázza meg, még ha ezt Manfred Wimmer klubelnök szerint a külvilág nem is díjazza: "Sajnos sokak számára természetes, hogy a Hansa a Bundesligában játszik. Magától értetődőnek tartják, amit elértünk, és nem tudják értékelni, amit évről évre véghezviszünk.”
Ha a gárdának huzamosabb ideig sikerül olyan teljesítményt nyújtania, mint tavaly az első öt fordulóban (a 2. helyen állt a Hansa!), semmiféle gondja sem lehet célja elérésével, ellenkező esetben viszont a potenciális kiesőjelöltek táborába tartozhat. Ez különösen akkor igaz, ha Martin Max nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, és nem termel tíz gól felett a bajnokságban (rostocki játékos legalább tíz gólt legutóbb az 1998–99-es évadban szerzett, akkor Oliver Neuville 14-ig jutott). A Hansa az előző idényben mindössze 35-ször talált be az ellenfelek kapujába (ennél kevesebbet csak két kieső, az Energie Cottbus és a Nürnberg hozott össze), van tehát min javítania az 1860 Münchentől elcsábított kétszeres gólkirálynak (2000, 2002).
Az új igazolások jelentős "mankót” jelentenek Maxnak, hiszen a további négy új szerzemény – két szélsőhátvéd, Tjikuzu és Melkam, továbbá Plassnegger, valamint Schultz – nagyban hozzájárulhat a Veh által óhajtott látványosabb futball megvalósításához. Amint látható, a Rostock inkább a támadáshoz értő futballistákat próbált szerezni a nyáron, nem véletlenül. A védősorral ugyanis szinte semmilyen probléma sem volt az előző szezonban, a 41 kapott gól új klubrekordot jelent, a pontrúgások utáni elhárítás már-már hibátlan volt (szögletet követően a mezőny egyetlen csapataként a Hansa nem kapott gólt), Schober kapus pedig megbízhatóan teljesített.