Ma átvehetik a BS-t

Ebből az alkalomból a sajtó képviselői is bebocsátást nyertek a szentélybe, hogy a saját szemükkel lássák a művet. Nos, a 200 méteres piros körpálya és a belső zöld futópálya látványa valóban lenyűgöző. Az egyetlen szépséghiba, hogy csütörtök délután még nem voltak felfestve a vonalak. Ám az ígéretek szerint ez ma délelőtt 9 óráig elkészül, és az ellenőrök rendben átveszik majd a pályát, hogy azzal a lendülettel szét is szereljék. Hiszen arról nem szabad megfeledkeznie senkinek, hogy a BS-ben túlnyomórészt koncerteket és vásárokat rendeznek a sorban a sportesemények ezek után következnek. A jövő kedden már egy új rendezvény díszleteit építik fel, az atlétikai pálya jövő év februárjának végéig a raktárban áll, csak akkor veszik elő, és építik össze újra az elemeket. Ezzel együtt is inkább a megkönnyebbülés volt leolvasható az illetékesek arcáról.
"Büszke vagyok, hogy ez a pálya elkészült – mondta Németh Miklós olimpiai bajnok gerelyhajítónk, a kivitelező cég, a Polytan vezetője. – Különösen arra vagyok büszke, hogy a feszített tempó ellenére – hiszen csak nyolc hónapja kezdődhetett meg a tervezés – a német technológiát leszámítva csak magyarok vettek részt ennek a megalkotásában. Schulek János építész, aki az egykori Budapest Sportcsarnok pályáját is tervezte, az ott tapasztalt hibákat kijavítva, annak egy továbbfejleszett változatát álmodta meg. Nem mondom, hogy ez tökéletes lett, de közel van hozzá. Biztos, hogy ezt a jövő versenyei és az atléták megerősítik majd.”
Vaszi Tünde volt az első, aki kipróbálhatta a pályát. Némi kocogás, futóiskola és könnyebb repülő után távolugró országos csúcstartónk elégedetten ballagott le a műanyagról. "Jobbnak tűnik, mint az előző volt. Egyenletesebben lehet rajta futni, és az egyes elemek pontosan illeszkednek egymásba” – mondott rövid szakvéleményt Vaszi.
"Ez annak köszönhető, hogy a faalap, amire felrakták a versenyborítást, sokkal jobban alá van támasztva – magyarázza Rózsa István, a hazai atlétikai szövetség képviselője. – A korábbi pálya egyes részei remekül rugóztak, de volt, hogy teljesen elnyelték az energiákat. Ezt most egy sokkal jobb konstrukcióval ki lehetett küszöbölni. De ami talán ennél is lényegesebb: a külső és belső pályát sikerült szinte teljesen egy szintbe hozni, és a távolugró gödör, illetve a rúdugró szekrény miatt nem kellett ennek a két számnak a nekifutóját megemelni, mint több más korábbi világverseny pályája esetében. No és az összeillesztések is sokkal többet bírnak majd, így várhatóan nem lesznek akkora hézagok az egyes elemek között, mint az előző pályánál voltak.”
A nagy mű tehát elkészült, és már csak hét hónapot kell várni arra, hogy versenyeket lássunk rajta. A sokat emlegetett régi viszont – bár épségben maradt a tűzvész ellenére – a Millenáris környékén, félig a szabadban áll, holott bárhol az országban örömmel vennék, ha felállíthatnák, és az atléták használhatnák, akár egy sátor alatt is.