A barátokért mindent

Az utódlás négy csapatnál nagyon gyorsan megtörtént, ám az Estudiantesnél elég sokáig tartott a bizonytalanság a tekintetben, hogy ki követi majd Oscar Malbernatot a kispadon. Az ok: az első számú jelöltet, Carlos Salvador Bilardót csak hosszas rábeszélés után sikerült meggyőzni arról, hogy húsz esztendő után térjen vissza a "tanulókhoz”. A barátok telefonjai, az Estudiantes szurkolóinak felvonulása és a klub sportiskolásainak rajzai végül is elérték hatásukat: nem José Luis Brown vagy Nery Pumpido, hanem a Doktor lett a befutó a piros-fehéreknél.
"Nagyon meghatódtam. Nem gondoltam volna, hogy ennyit jelentek még az itteni szurkolók és a gyerekek számára. A rajongók és az ifjú tehetségek mellett azonban a visszatérésem fő indoka az, hogy az Estudiantes legendás korszakában velem együtt játszó barátok felkérésének egyszerűen nem tudtam nemet mondani. Az egykori társaim közül megkeresett Eduardo Poletti, Juan Ramón Verón és a lemondott Malbernat is, sőt, két egykori Estudiantes-játékos, Juan Sebastian Verón és Martín Palermo is felhívott Európából” – indokolta meg váratlan visszatérését Bilardo.
Az 1939-ben született Bilardo 1958-ban kezdte profi játékoskarrierjét a San Lorenzóban, ahonnan 1961-ben elszerződött a Deportivo Espanolhoz. A középpályán szereplő Bilardo – akit az argentin liga csak Narigónként, azaz Nagyorrúként ismer – 1965-ben igazolt át az Estudiantes La Platához, ahol fantasztikus karriert futott be. 1967-ben tagja volt az Estudiantes első bajnokcsapatának, majd 1968 és 1970 között egyhuzamban három Libertadores-kupát nyert a Pinchának (Tüske) becézett klubbal, míg 1968-ban egy-egy Világkupával és Interamericana-kupával gazdagította a gyűjteményét. Az edző Bilardóra is nagyon szívesen emlékeznek az Estudiantes rajongói: az orvosi diplomával büszkélkedő szakember 1982-ben a kispadon is bajnok lett a piros-fehérekkel. (Bilardo egyébként az idén már negyedik edzői korszakát kezdi meg az Estudiantesnél, amelynek 1971-ben, 1973 és 1976 között, valamint az 1982– 83-as évadban volt a trénere.)
Mindazonáltal Bilardo neve nem csak La Platában cseng jól. Volt ő már a líbiai és guatemalai válogatott szakvezetője, Kolumbiában kétszer (1978, 1979) faragott bajnokot a Deportivo Calíból, ráadásul 1978-ban – első kolumbiai csapatként – a zöld-fehéreket bevezette a Libertadores-kupa döntőjébe is. Legnagyobb sikereit azonban az argentin válogatott kispadján érte el. Az 1983 és 1990 közötti ténykedése alatt két vb-döntőbe jutott be az albicélestével, 1986-ban aranyérmes, míg 1990-ben ezüstérmes lett vele.