Atlétika: Ki lesz az idei sprintkirálynő?

A női sprintszámokban bizonyos, hogy trónfosztás lesz a párizsi világbajnokságon. No, nem feltétlenül 100 méteren, hiszen az amerikai sprintkirálynő, Marion Jones a klasszikus számot két éve Edmontonban elbukta az élete legjobb futásával kirukkoló Zsanna Block ellenében. Attól persze még ő számítana a párizsi vb nagy esélyesének, úgy is, mint olimpiai címvédő, no és Golden League-győztes, 100 méteren az egy vb-döntőt leszámítva szinte emberemlékezet óta veretlen atléta. Csakhogy Jones gyermekáldás elé néz. Ha azt vesszük, hogy ukrán ellenfele rendkívül magabiztosan győzött a birminghami fedett pályás vb 60 méteres számában, elmondhatjuk, minden az ő kezére játszik a címvédést illetően. Csakhogy – bár a szezon gyakorlatilag még el sem kezdődött – máris bejelentkezett néhány potenciális rivális. Elsőként a bahamaiak olimpiai és világbajnok 4x100-as váltójának tagja tette le névjegyét. Debbie Ferguson Dél-Afrikában 10.97-et ért el 100-on és 22.50-et futott 200 méteren. Mindkettővel vezeti a szám idei világranglistáját, ezt talán mondanunk sem kell. Ám ha ezt azzal vetjük össze, hogy élete legjobbja is csak hat századmásodperccel jobb a Durbanban futottnál, már ugyancsak érdekes a helyzet. A rendkívül biztató kezdet Ferguson szerint az edzőváltásnak köszönhető. "Tavaly februárban tettem át a székhelyemet Miamiba, hogy Amy Deem irányításával készüljek – vall a sikerek titkáról Ferguson. – Az első évben remekül összecsiszolódtunk, ennek eredményeként az egyéni csúcsomat beállítva (10.91 – a szerk.) győztem a manchesteri Nemzetközösségi Játékokon száz méteren és kétszázon (20.20 – a szerk.) is az én nyakamba akasztották az aranyat. Ezután második lettem a Grand Prix-döntőben százon, és a Világkupát megnyertem kétszázon. Ezekből az eredményekből rengeteg erőt merítek azóta is. Korábban, bevallva, vagy sem, de úgy álltam oda a rajthoz, hogy a második helyért futok. Na ennek vége! Most már tudom, képes vagyok a győzelemre, csakúgy, mint bárki más.”
De ki jöhet még szóba? Például az idén 100-on már szintén 10.97-et repesztő Kelli White. Ferguson ráadásul már a jövő szombaton összeméri erejét az amerikai atlétával Mexikóvárosban. És akkor még nem is szóltunk a nagy el- és feltűnőművészről, Ekaterini Tanuról. A görögök egy évben csak egyszer jó formában lévő sprintere rendszerint a nagy világversenyeken tündököl, egyébként nem nagyon hallani felőle.
Nem úgy a 200-as Allyson Felixről. Az amerikaiak mindössze 17 éves reménysége az elmúlt hét végén adta át a múltnak Jones amerikai középiskolás csúcsát a hosszabb sprintszámban. A Mount SAC Relays elnevezésű viadalon 22.51 állt az eredményjelzőn a neve mögött, márpedig ez hét századdal jobb, mint a szám címvédőjének 1992-ben az amerikai válogatón elért ideje! A kaliforniai viadalon nem kisebb atléta "kullogott” be a célba Felix mögött, mint az 1999-es sevillai vb 200-as bajnoka, Inger Miller. Ezt az eredményt persze már várták, de legalábbis remélték tőle a szakemberek, hiszen télen második lett az amerikai fedett pályás bajnokságon, így kiharcolta a vb-szereplést. Birminghamben sem vallott kudarcot, hiszen az elődöntőig menetelt az amerikai csapat legfiatalabb tagjaként. Amikor arról kérdezték, találkozott-e már példaképével, Jonesszal, csak annyit mondott: az elmúlt évi Mount SAC Relays alkalmával volt szerencséje begyűjteni az autogramját. Ha így folytatja, jövőre már az ő aláírására vadásznak majd a többiek, mert ha győzni talán nem is fog Párizsban, a döntőbe könnyen bekerülhet, sőt, az éremszerzése sem elképzelhetetlen.