Csoda nincs, bravúr még lehet

Nekik biztosan, hiszen biztosra vehető, hogy az említett két hokissal nem gyengültek a fehér mezesek. Átellenben – ezen a vb-n először – pirosban a magyarok, a kapuban ismét Szuper, s egy kicsit a sorok összeállítását is megkavarta Jan Jasko. Hiába no, mindkét oldal számára fontos ez a meccs, pokolian fontos.

1. harmad

Ilyen nincs…
Alig vagyunk a második percben, és a brit játékvezető máris kiállítja Gröschlt. A hollandok és a románok ellen is magyar emberhátránnyal kezdődött a meccs, s mindkétszer gólt kaptunk belőle. A kazahok villámgyorsak, pontosan teszik a pakkot, a védők alig-alig tudnak hozzáérni. Bisztrjancev szenzációsan játszik be a lendületből érkező Krjazsevhez, aki kilövi a jobb felsőt.
Miért?
Miért kell megint így kezdeni?
A gól láthatóan megzavarja a mieinket, a kazahok pedig ezt kihasználva irányítanak. Nagyon gyorsak, egészen más sebességen játsszák ezt a sportágat, mint tették azt a hollandok vagy a románok. És tegyük hozzá, ezekben a percekben a mieink sem tudják tartani a lépést.
Nagyon nem…

Ünnepi pillanat, amikor kijön a korong a magyar harmadból, s bizony nem sűrűn van ok az ünneplésre. Szuper bámulatos, Szuper repked, Szuper mindent véd. Azaz csak majdnem mindent. Ô sem csodatévő varázsló, csak egy kapus, igaz, a jobbik fajtából. Szemjonov azonban kétszer is mattolja, s ha semleges szemmel néznénk, a 21 éves balszélső második, a kazahok harmadik találatát megtapsolnánk: csodaszép támadás előzte meg, kár, hogy éppen a mieink a szenvedő felek.
Így, a 12. perc táján talán még korai kijelenteni, meg hát az ember bizakodó, de ez a három-gólos hátrány nagyon soknak tűnik.
Eldőlt.
Eldőlt?
Mintha változna valamicskét a játék képe: a magyar csatárok egyre sűrűbb vendégek Kolesznyik kapuja előtt, sőt Tokaji (aki egyébként védő…) még egy lövést is megereszt. Aztán Vas kerül kihagyhatatlan helyzetbe, mégsem változik az eredmény, miként Horváth lehetősége után sem.
De legalább támadunk, és ez jó…
Sőt! A 16. percben Tőkésitől Silléhez kerül a pakk, a nemrégiben honosított fehérvári bekk középre játszik, s a menteni igyekvő Bisztrjancev korcsolyájáról becsúszik a korong a kapuba. Az Aréna majd szétrobban, a közönség hálás, a közönség díjazza az akarást, a közönség szereti ezt a csapatot.
A csapat pedig küzd. Rajz kerül helyzetbe, nem sokkal később pedig Peterdi, de Kolesznyik mindkétszer véd.

2. harmad

Jön a hír: a statisztikák szerint az első játékrészben a kapura lövési arány 22:7 a kazahoknak, aminek tudatában az 1–3 nem is olyan rossz…
Szuper ismét véd három akkorát, amire a csarnokban ülők többségének leesik az álla. Az eddig minden mecscsükön rendkívül gólerős Koreskov testvérek nagyon dühösek, kiváltképp, hogy ezzel el is packáznak egy emberelőnyt. A csarnokban ülő szurkolók eddig sem csendes szemlélői voltak az eseményeknek, de most még inkább megjön a hangjuk: kettős emberelőnybe kerülnek a mieink.
Na, most…
Áh, nem. A kazah harmadba még csak-csak bekerül a korong, ám felállni már nem nagyon sikerül. Két-három harmatgyenge lövésnél többre nem futja, ami ezen a szinten hihetetlenül nagy luxus. Kiegészül az ellenfél, és Poliscsuk azonnal megdolgoztatja Szupert, majd Kamencev is hasonlóan tesz. Gól nincs, viszont újabb értékes percek mentek veszendőbe.
Már a 35. percben járunk.
Palkovics lódul meg a jobb oldalon, pontosan úgy, ahogy itthon szokta. Azaz nem egészen. Idehaza ugyanis alig van védő, aki képes tartani vele a lépést, Nyevsztrujevet azonban nem tudja lekorcsolyázni. Hát igen, ez itt most nem az átlagos magyar sebesség… Azért még beszenvedi a korongot a kapu előtt álló Silléhez, aztán elhal a dolog.
Miként a szurkolók hangja is.
Egyre csendesebbek, miközben a kispadnál Jasko az utolsó ötleteit is bedobja: egyre többet van a jégen az első és a második sor, Piszkos Fredhez hasonlóan "keveri, kavarja”. Kis híján bejön ez a húzás, a harmad utolsó pillanataiban Gröschl és Ladányi is gólt szerezhetne, de végül Kolesznyik alatt marad a pakk.

3. harmad

A meccs kiegyenlítettebb, az kétségtelen, de ez nem sokat ér, ha nem sikerül közelebb kerülni a kazahokhoz. A védelmen és Szuperen továbbra is nagy a nyomás, de már Kolesznyikov sem unatkozik annyit, mint az elején.
Igaz, ennél azért jobban is lehetne foglalkoztatni…
Pláne, hogy ismét emberelőny van. Ocskayék adogatnak körbe, de végül semmi nem lesz belőle. Aztán a brit bíró leküldi Fodort is, így megint Szuper pillanatai következnek: hogy Poliscsuk egészen közeli lövésénél hogyan ért át a másik oldalról…? Ne kérdezzék, ezt senki nem tudja. Erdősi mutat be egy olyan cselt, amire hétezren ugranak egyszerre talpra, de a lövést menti a kazah portás.

Nehéz, nagyon nehéz rést találni a kazah védelemben. Az idő pedig fogy, már csak nyolc perc van hátra. Kamencev ereszt el két sistergő bombát egymás után, de – kell-e mondani – Szuper ezúttal is hárít. Az ellentámadásnál Palkovicstól Kovácshoz kerül a korong, ez utóbbi az alapvonal mögül játszik vissza a lendületből érkező Silléhez, de hát ugyebár itt is van egy kapus. Az 57. percben a Kamencev testvérek azért csak villannak egyet, Jevgenyij, a fiatalabbik előzékenyen tálal a báty, Alekszandr elé, aki most már könyörtelenül kihasználja a ziccert. A másik oldalon Erdősi szólóját fogja még meg Kolesznyik, nem sokkal később pedig már egy kupacban a kazahok. Vége. Nyertek.
Az álom, azaz a feljutás esélye matematikai távolságba került, a tavalyi bravúros második hely azonban még így is megszerezhető, ehhez vasárnap Litvániát, hétfőn pedig Lengyelországot kell legyőzni.
És higgyék el, az is csodaszép lenne…!