Magasabbra került a mérce

– Emlékszik? Tavaly, az óriási sikert hozó dunaújvárosi és székesfehérvári világbajnokság után azt nyilatkozta, hogy kicsit csalódott, mert mindig mindenhol győzni akar…
– Természetesen emlékszem, és tartom is azt, amit akkor mondtam.
– Ezek szerint a mostani világbajnokságnak is ennek szellemében vág neki?
– Nézze, szerintem egy igazi sportoló nem is tehet másként. Bár az is igaz, amikor arról kérdeznek, hogy milyen eredményt várok a csapattól, erre azért nem szoktam válaszolni, mert én mindig az előttünk álló meccsre koncentrálok, és ezt kérem a játékosaimtól is. Ha ebből indulok ki, akkor ez azt jelenti, hogy most csakis a hollandok elleni kedd esti mérkőzés foglalkoztat. Először azt vegyük sikerrel, aztán jöhet a következő akadály.
– Jó, akkor kezdjük ezzel a meccsel. Az ott várhatóan pályára lépő csapatot a jelenlegi legerősebb összetételű magyar válogatottnak érzi?
– Sajnos Vas János már korábban megsérült, rá nem számíthattam, ám őt leszámítva igen. Most, 2003 áprilisában ez a legerősebb magyar válogatott.
– Ezt azért kérdeztem, mert akadnak, akik hiányolják a keretből a dunaújvárosi Sándort és Orsót…
– Igen, ezt én is hallottam már. A kétkedőknek azt tudom válaszolni, hogy a keret összeállításánál természetesen egyeztettem segítőmmel Dusan Kapustával, aki köztudomásúlag a Dunaferr edzője és ő is egyetértett a névsorral. A játékunk a megbízható védekezésre épül, vagyis nem csak egy irányba, az ellenfél kapuja felé kell játszani, hanem visszafelé is, ami az említett két hokisnak nem igazán az erőssége. Ezért döntöttünk úgy, hogy most nem kapnak helyet a keretben.
– Ha már a védekezésről beszélt, bizonyára megnyugtatólag hatott, hogy Szuper Levente is hazajöhetett a tengeren túlról.
– Természetesen fontos, hogy a játékosok érezzék, megbízható, jó kapus áll mögöttük. Szuper már a norvégok elleni felkészülési mérkőzésen is nagyszerűen védett, hasonló teljesítményt remélünk tőle a világbajnokságon is. Más kérdés, hogy a tavaly történtekből okulva gazdaságosabban kell bánnunk a kulcsjátékosok energiájával, nehogy a legfontosabb pillanatokban fáradjanak el. Ezalatt konkrétan azt értem, hogy természetesen Szuper lesz a kezdőkapus, de adott esetben nagyon jól jöhet, hogy akár pihentetési céllal bármikor bevethető az idén jó formában védő Budai Krisztián is.
– Gondolom, ez az elv nem csak a kapusposzton igaz…
– Az első két sor produkciója ugyanolyan meghatározó, mint a kapuban Szuperé, ezért az ott játszóknak is szükségük lehet a pihenésre. Egy ilyen világbajnokság rendkívül megerőltető, ezért alaphelyzetben mindenképpen négy sorral játszunk majd, de ha az adott mérkőzés úgy alakul, elképzelhetőnek tartom, hogy a kulcsemberek fújhatnak majd egy kicsit.
– A magyar válogatott programja kísértetiesen hasonlít a tavalyihoz: akkor két könynyebbnek tartott meccs utáni szünnapot követően jöttek a norvégok, majd a zárómérkőzésen a dánok. Most, a norvégok helyén a kazahok, a dánokén pedig a lengyelek vannak. Ezek szerint tökéletesen beváltnak tekinti a módszert?

– Azért volt miből okulnunk… Bár a románok papíron gyengébbek nálunk, tavaly pokolian nehéz meccset vívtunk velük. Én akkor még nem tudtam, hogy egy ilyen magyar–román találkozónak külön jelentősége, külön presztízse van, s emiatt sokkal több energiát emésztett fel a legyőzésük. Mivel ez az utolsó előtti napon volt, ezért a mindent eldöntő dánok elleni összecsapásra az általam előzetesen reméltnél jóval fáradtabban állt ki a csapat, és ez meg is látszott az eredményen. Ebből kiindulva most úgy gondoltam, jobb, ha minél előbb túlvagyunk azon a meccsen, ezért már a második napon játszunk velük, és a kazah meg a lengyel meccs közötti magyar–
litván talán nem vesz ki olyan sokat a játékosaimból.
– Tudom, tippelni nem szeret, de mégis: mit vár a csapattól, mikor lenne igazán elégedett?
– A jó hangulat a Budapest Sportarénában garantált lesz, ebben biztosak vagyunk. Persze ehhez az is kell, hogy a csapat úgy szerepljen, hogy az magával ragadja a közönséget. Én hiszem, ha jól játszunk, de megint "csak” másodikok leszünk, ugyanúgy szeretni fog bennünket a közönség, mint egy évvel ezelőtt. Ezért inkább azt mondanám, hogy ha játékban, teljesítményben legalább megismételjük a tavalyi produkciónkat, akkor már elégedettek lehetünk. Aztán majd meglátjuk, hogy ez idén mire lesz elegendő.

Kis magyar hokitörténelem 24. (2002)
Ez bizony Szuper volt

A grenoble-i bravúroknak köszönhetően hatalmas várakozás előzte meg a 2002-es diví-zió–1-es vb-t, melynek Dunaújváros és Székesfehérvár adott otthont, pedig az ellenfelek ismeretében látható volt, kemény napok várna a szlovák Jan Jasko irányította válogatottra. A kínaiak elleni nyitómeccsen mutatott produkció nem tűnt szemkápráztatónak, az ázsiaiak ugyan féltucatszor kapituláltak (6–0 – Ocskay kétszer villant, és Peterdi, Palkovics, Erdősi és Csibi is betalált), de a játékunkba rengeteg hiba csúszott, melyek, mintegy varázsütésre eltűntek a britek ellen: Ladányi és Palkovics góljaival hamar megugrottak legjobbjaink, s bár az ellenfél szépített, a páros ismét eredményesnek bizonyult, s a hazai ketrec előtt Szuper is parádézott, így az egyik nagy riválison máris túljutottunk (4–1). Sok idő nem maradt az örömre, a legjobbaktól lecsúszó norvégok következtek, s egy újabb világraszóló bravúr! A skandinávok hiába lőttek szinte minden pozícióból, Szuper lehúzta a rolót – 48 lövésből 47-et ártalmatlanított, 97.9%-os hatékonyság! –, elöl pedig remekül koncentráltak a társak, Tőkési, Palkovics és Ocskay is a hálóba talált, így hirtelen az A-csoport kapujában találta magát a társulat. Ehhez ugyan előbb az ősi rivális, ám manapság számunkra könnyű préda románokat kellett legyőzni, s miután Vas János, Kovács, Simon és Sándor is becsapta Radut, a vetélytárs kapusát (4–1), lehetett készülődni a dánok elleni aranycsatára. Leírhatatlan hangulat uralkodott a fehérvári arénában, ám a piros-fehérek hamar lehűtötték a nagyérdeműt: hat perc elteltével kettővel vezettek, a különbség a meccs felére már ötre nőtt, és hiába villant Tokaji, majd Ocskay, a rivális jobban fel tudta dolgozni a nagy lehetőséget, pszichikailag a mieink fölé nőtt (6–2), ám a magyar csapat így is minden idők legjobb eredményét könyvelhette el a gyönyörűen csillogó ezüstéremmel.