A Dunaferr kézbe vette az irányítást

Botos Ferenc jelentette ki nem régen, hogy a csapatsportágakat figyelembe véve a röplabdában a leggömbölyűbb a labda, vagyis a röplabda a legkiszámíthatatlanabb. Nos, a Nyíregyháza trénere éppen saját csapatával bizonyította a tételt a Kecskemét kiverésével a négy közé jutásért, majd az elődöntő első találkozóján, az aranyéremre éhező Kazincbarcika otthonában borították a papírformát a szabolcsiak – legalábbis az első két játszmában. Csakhogy a készülő csodán elmerengve elkótyavetyélték az előnyt, más olvasatban: a szép fokozatosan felébredő Vegyész visszazökkentette a valóságba Botos csapatát.Ami nem sikerült a nyírségieknek, az bejött a Dunaferrnek. Kiismerhetetlen (lám, nem csak a röplabda!) az emberi lélek, hiszen míg a Barcika úgy volt képes felállni a padlóról, hogy öt nappal korábban nyert állásból elvesztette a Magyar Kupa-döntőt, addig a kupaserleget nyolcadszor elhódító, (pszichikai) erejük teljében lévő kaposváriak meghajoltak – saját pályán –a dunaújvárosiak akarata előtt. "A Dunaferr jól használta ki a kupagyőzelem utáni hangulatunkat, és taktikusan játszva nyert –értékelt két nap után Demeter György, a Kométa mestere. – Az első játszmát négypontos előnyről vesztettük el a hajrában, mert hiába voltunk magabiztosak, ez nem párosult precizitással, és nem tudtunk újítani a végén. De említhetném a Dunaferr javára a centerposzton megmutatkozó különbséget is. A lélektani előny most riválisunknál van, a Duna-partiak sikerükkel kézbe vették az irányítást. Szombaton bravúrt kell végrehajtanunk a második meccsen, amire képesnek is tartom a társaságot – de ehhez mindenben javulnunk kell!”Ezt remélik Kaposvárott, Botos Ferencnek pedig megvalósulhat az a kívánsága, amelyet a barcikai összecsapás után fogalmazott meg, miszerint játékosai koncentrációja nem illan el idő előtt szombaton.