Két, kissé furcsa góllal

A németek három a kettő ellen vezetett, ám az utolsó passzon megbicsakló támadása jelentette az első izgalmat, majd Zidane "melegítő” lövése következett, Lehmann gond nélkül rávetődött a labdára. Később egy német szabadrúgásnál a Real sorfalára tévedt a tekintetünk, és sóhajtottunk egy nagyot: három aranylabdás, Figo, Zidane és Ronaldo takarta a hazai kaput, de fogalmazhatunk úgy is, a magyar NB I ötéves, komplett költségvetése állt össze egy német szabadrúgás idejére…
Mindenesetre az első negyedórában nem sok vizet zavart a Real, sehogysem sikerült egy normális akciót összehoznia, igaz, a németek védekezése sem volt éppen rossz. A túloldalon Ewerthon tüzelhetett tizennégy méterről, kissé szorongatott helyzetből, nem is sikerült eltalálnia a kaput. Koller elpasszolt labdájából adódott az első madridi helyzet, Ronaldo levágódó lövése után Raúl elé került a labda, aki tisztára játszotta magát, ám Lehmann elsőrangú ütemben feküdt le elé, így a hatméteres gurítás elakadt a kapus bal kezében.
A félidő felénél kezdte átvenni az irányítást a címvédő, egyre több veszélyes labda érkezett a tizenhatoson belülre, ám Wörnsék állták a sarat, azaz rendre meggátolták Raúlékat az akciók befejezésében. Épp ezért kissé váratlanul ért mindenkit, hogy egy nem igazán veszélyesnek induló német ellenattak végén néhány gyors passz nyomán Koller elé került a labda, s bár ő kissé hosszan vette át, méretes virgácsával utánanyúlt, majd az elé lépő védő lábai között húszról óriási erővel a jobb alsó sarokba zúdított.
Néhány perc kellett ahhoz, hogy magához térjen a Madrid, aztán azonban keményen belehúzott: elébb Figo törte el kis híján a keresztlécet egy 19 méteres bombával, majd Ronaldo surrantását mentette szép vetődéssel Lehmann. Két perccel a szünet előtt aztán góllá érett a nyomás: egy előreívelésnél Raúl addig tolatott hátrafelé a labdát fedezve, míg fenékre nem ült az ötösön a tizenegyestől irtózó, s ezért szintén hátráló Metzelder előtt – csakhogy fektében is maga elé kotorta a labdát, és a füvön heverve a védők lábai közül a közelben szemlélődő Lehmann lábai közé gurította, egyszersmind a hálóba is.
Raúl "egyértelműbb” bikázása vezette fel a második részt, Lehmann kissé fura, ám hatékony mozdulattal ütötte szögletre a labdát – melyből Roberto Carlos ereszett el egy kapáslövést, a keresztbesüvítő labdát azonban a kissé meglepett Pavón nem tudta rendesen kapura terelni. Nemsokára villant a Borussia is: Zidane-t szerelték a félpályán, Koller Ewerthon elé tálalt, aki kirobbant a védők közül, de gurítását lábbal védte Casíllas. S ha Amoroso át tudja venni a labdát három méter fórral… De nem tudta, az ellenakciónál Zidane-ról lemaradt az őrzője, a francia a tizenhatos sarkáig ment, ahogy kell, keresztbe tálalt az érkező Ronaldo elé, aki majdnem kihagyta a kihagyhatatlan, ám keresztbe vágott labdájába Lehmann oly szerencsétlenül vetődött bele, hogy az a hasáról a vonal mögé pattant.
Ezzel meg is volt a Real, amely ettől fogva a klasszisok kulturáltan óvatos labdatartogatására tért át, nem feladva persze a gólszerzés lehetőségét. Ezt azonban nem erőltették annyira, különösen azután, hogy az utolsó húsz percben zuhogni kezdett az eső, ami fokozatosan lehetetlenítette el a spanyolok finom, körömpasszos játékát. A Dortmund kísérletezett néhány meglódulással, ám sok vizet nem zavart – a szó szoros és átvitt értelmében sem.

Real Madrid (spanyol)–Dortmund (német) 2–1 (1–1)
Madrid, 75 537 néző
V: Michel (szlovák). G: Raúl (43.), Ronaldo (55.), ill. Koller (30.)
REAL: Casíllas – Míchel Salgado, Helguera, Pavón, Roberto Carlos – Makelele, F. Conceicao – Figo, Raúl, Zidane (Solari, 81.) – Ronaldo (Guti, 74.)
DORTMUND: Lehmann – Evanílson (Ricken, 83.), Wörns, Metzelder, Dédé – Reuter (Kehl, 76.), Rosicky, Frings – Ewerthon, Koller, Amoroso (Reina, 67.)