Olimpiai címet vennének, feláron

Tavaly, ahol csak elindultak, győztek. Ha a sportágban létezne Grand Slam, akkor az a szlovák kajak négyest illetné – a komáromi hajó megnyerte a 2002-es esztendő mind a négy jelentős versenyét. A szegedi kontinensviadalon a Riszdorfer fivérek, Vlcsek, Bacsa összeállítású egység szerezte meg az 500 és az 1000 méter aranyérmét, majd a sevillai világbajnokságon duplázott, ráadásul ötszázon a mindenkori legjobb idővel.
"Sikeresebb évet el sem tudok képzelni – értékelte a történteket Riszdorfer Mihály. – Minden sikerült, amihez csak hozzákezdtünk. Hiába töröm a fejem, nem jut eszembe semmi, amire panaszkodhatnék…”
A négy komáromi hajós "Az év sportolói” díjkiosztóján mégsem vihette el a legjobb csapatnak járó trófeát, pechükre a jégkorongozók világbajnoki címet szereztek, s a Fed-kupát elnyerő teniszező lányok is megelőzték a nagy négyest. Ha valaki netán arra a következtetésre jutna, mivel a kajakosok közül néhányan magyar nemzetiségűek, és ezért szorultak a rangsor harmadik helyére, az téved. A sorrend egyszerűn azt az értékrendet tükrözi, amely a szlovákiai sportéletet és -nyilvánosságot jellemzi.

Nincs közös edzőtábor

Sydneyben, az olimpián az idősebb Riszdorfer, Mihály, Bacsa Györggyel indult kajak kettesben. A kétszeres világbajnok egység csak hatodik lett. Ennél, bizony, mindketten sokkal többre vágytak. Paradox módon az öcs volt sikeresebb az ötkarikás játékokon, Richárd négyesben Erbannal, Tarral és Vlcsekkel negyedik lett.
A nyári játékok után állt össze a két Riszdorfer fivér, Vlcsek és Bacsa alkotta egység, s 2001-ben első közös versenyükön mindjárt megnyerte az Európa-bajnokságot, megvervén a német és a magyar hajót is. Figyelmeztető volt ez, hiszen 1985 óta – amikor a mecheleni vb-n a K–4-es királyi számában a svédek lettek az elsők – csak magyar és német győzelmet jegyeztek be az évkönyvekbe. A poznani világbajnokságon csupán egy bronzra futotta ötszázon, ezren a hatodik lett a hajó. Az elmúlt esztendő azután kárpótolta őket.
,,Nem is vártuk e remek eredményeket – magyarázta Soós Tibor, a komáromiak edzője. – Ahhoz, hogy minden sikerüljön, az is kellett, hogy mind a négyen optimális formában és egészségesek legyenek. Tavaly négyszer voltak mind a négyen teljes összhangban. Szegeden az ellenfelek még nem voltak igazán jók – ismerte el sportszerűen a sikerkovács. – Ott óriási előnnyel nyertünk, s akkor azt mondtam, ha a magyarok és a németek fel is jönnek, annyit azért nem szabad rontanunk, hogy ne győzzünk. Így is történt. A vb-n már nem nyertünk olyan nagy különbséggel, de elsők lettünk.”
A hajó két junior-világbajnoki egységből állt össze – Vlcsek és Riszdorfer Ricsi kajak kettesben, Bacsa és Riszdorfer Misi még két másik fiúval négyesben szerzett annak idején korosztályos aranyat.
,,Én azért még mindig cserélnék a magyarokkal – mondta Soós. – Az olimpiai arany sokkal többet ér. A négy sikert elcserélném a sydneyi magyar győzelemért. Még felárat is fizetnék, ha lehetne. Az olimpia egész másról szól. Lehet, hogy most mi vagyunk jók, de Athénban a magyarok megint nagyon veszélyesek lesznek.”
Egykor együtt készültek a komáromiak a magyar kajakosokkal. Ma is lejárnak Dunavarsányba, de már nem edzenek közösen.

Egymás agyára mennek

,,Semmilyen nagy titok nincs a felkészülés körül, hiszen a konkurencia nagyjából mindig tudja, mit csinál a másik – folytatta Soós. – Amíg gyengék voltunk, a magyarok sokat segítettek. Most azonban, hogy itt-ott elérjük az ő szintjüket, sőt már meg is verjük őket, már más a helyzet. Hozzánk, Komáromba is jöhet bárki edzeni, egészen addig, amíg nem lesz túl veszélyes ránk nézve.”
Komáromban lebontották a régi csónakházat, helyette decemberben adták át az újat (22 millió koronás, forintban több mint százmilliós befektetéssel, ebből huszonegyet adott a szlovák oktatási és sportminisztérium), amelyet a városi önkormányzat üzemeltet. A kajakosok tíz évig ingyen használhatják, elvégre az ő teljesítményeiknek köszönhető a létesítmény. A régi alapokon egy kétemeletes, európai szintű épület készült el – légkondicionálóval felszerelt konditeremmel, szaunával, tanmedencével, gyönyörű étteremmel, s a vendégszobákban húszan pihenhetik ki a gyakorlások fáradalmait.
,,Remélem, hogy most majd a magyarok látogatnak el hozzánk, mert olcsóbbak vagyunk, mint a dunavarsányi edzőtábor – mondta a mester, miközben szippantott egyet az elmaradhatatlan szivarból. – Mindenképpen örülnénk, ha jönnének.”
,,Mindannyiunknak egy a célja, amikor beülünk a hajóba – magyarázta a tavaly is a legjobb szlovák kajakosnak választott Riszdorfer Mihály. – Nyerni kell, s ennek rendelünk alá mindent.”
Az életben nem ilyen egyszerű a dolog. Mindegyik úriember más és más természet. Misi szerint ez így jó.
,,Ha együtt vagyunk, összezárva a gyakorlásokon, egy idő után természetesen egymás agyára megyünk. A viták mindig arról szólnak, hogy az eredmény mindig jobb legyen.”
Pofonok ugyan még nem csattantak, de akadt már komoly összetűzés is, ilyenkor a mester lépett közbe, véget vetve a háborgásnak. Jó érzékkel kivár, hagyja, hogy a fiúk földolgozzák a történteket. Így volt ez a sydneyi olimpiáról hazajövet. A gépen nem is szóltak egymáshoz, a Kuala Lumpur-i repülőtéren Gyuri a váró egy sarkában üldögélt, míg Misi vásárolgatott.
,,A magánéletben nincs közöttük nagy barátság – értékelte a négyes kapcsolatát az edző. – Tisztelik és elviselik egymást. Gyerekkoruk óta együtt sportolnak, tökéletesen ismerik egymást.”
Ricsi gyakran élcelődik a többiekkel, mondván, hogy mindig ő az első, hiszen ő a vezérevezős.
,,Sok kolléga irigyli tőlünk Ricsit – mondta büszkén Soós Tibor. – Nagyon jó a ritmusérzéke, bár négyük közül egyéniben ő a leggyengébb, nagyon szívós, kitartó és lelkileg nagyon erős, a legkilátástalanabb helyzetben sem adja föl. Egyéniben legjobb közöttük Misi, kiegyensúlyozott, rendkívül terhelhető, a magasságához képest nagyon erős, izmos, nem véletlen, hogy a külföldi kollégák pitbullnak nevezik. Erik rácáfolván Kisfarkas becenevére fizikailag a legjobb képességű kajakos lehetne, de túl jámbor, csöndes, nem annyira becsvágyó és vad, mint a másik három. Ô a legnyugodtabb, igazán szófogadó gyerek. Igazi anyósideál. Gyuri, Misihez hasonlóan, rendkívüli fizikumú. Maximalista és ideges a felkészülés alatt, de a rajt után megnyugszik. Igazi versenyző típus, de csak csapathajóban igazán jó, technikailag ugyanis nem tökéletes. A civil életben mind a négyen jó fejek, sokat tanulok tőlük. Egy ötvenkét éves embernek tudnia kell, hogy ezek a gyerekek a mai életben, az új dolgokban sokkal inkább otthon vannak.”

Mágus a mester

,,Egyszer mágus, másszor menedzser, olykor pedig színész…” – így jellemezte a szlovák sajtó Soós Tibort. Leggyakoribb szerepe – komédiás, legyen az betyárjelenet vagy intelligens tanítómesteri alakítás. Egyvalamiben mindig ugyanaz: a tanítványaihoz barátságos. Ezért a tulajdonságáért tisztelik mindenütt, ahol csak megjelenik.
,,A klubban mindenkinek megvan a maga feladata – ecsetelte a mester, s az elmaradhatatlan huncut mosoly most is ott bujkált az arcán. – Ha rosszul mennek a dolgok, akkor én vagyok első a sorban. Nekem kell magyarázkodnom, ha győznek, a siker a fiúké. Tavaly ők voltak a menők, én szinte fölösleges lettem.”
Soós Sydneyben azzal búcsúzott, addig nem nyugszik, amíg egy olimpiai érmet össze nem hoz. Jövőre Athénban teljesülhet a vágya.
,,Ez a generáció képes az ötkarikás győzelemre. Nem mondom, hogy mindjárt az első hely lesz a miénk, de ha a gyerekek nem sérülnek meg, egy éremre mindenképp telhet. Az aranyhoz mindennek össze kell jönnie, most még jósolni sem merek. A kajak-kenu bonyolult sportág, Sydneyben sem azok nyertek, akiktől győzelmet várt a világ. A sikerhez nagy adag szerencse is kell. S előtte ugye, még helyt kell állni a válogatókon is.”