Jánosi nem márnázhatott

,,Köszönöm, Gyurikám, hogy ilyen mecscsen búcsúzhattam”– nyújtotta kezét Port Jenő Demeter Györgynek, a Kométa-Kaposvár edzőjének a vasárnap esti ütközet után. Nem véletlen, hogy a játékvezetéstől végleg elköszönő (az aranysípot Hurák Lajostól átvevő) úrnak is tetszett a Kaposvár–Kazincbarcika összecsapás (3:2), amely 142 perce alatt egyetlen unalmas másodpercet sem engedélyezett a nézőknek és a játékosoknak. Az Extraligában második helyen álló somogyiak és a listavezető borsodiak a sokszor csak áhított nemzetközi szintű röplabdát csempészték be a városi sportcsarnokba, éppen ezért is nehéz megemészteni, hogy alig gyűlt össze 400 néző a rangadóra.
Demeter György egyébként nem azzal a céllal küldte pályára tanítványait, hogy kötelezően gyűjtsék be a győzelmet, amit azzal indokolt, hogy a papírforma mindenképpen a Vegyész alapszakaszbeli elsőségét ígéri. Tény, Daniel Oravec különítménye utolsó meccsén hazai pályán találkozik a Kecskeméttel, és ha a várt eredmény születik, a Kométa hiába gyűjti be a két pontot szerdán a Dunaferr elleni, elhalasztott találkozón, majd hiába diadalmaskodik a Szeged felett, a rosszabb játszmaaránnyal párosuló egyenlő pontszám csak a második helyre elegendő. De vissza a Kaposvár szakvezetőjéhez, aki inkább a presztízst állította középpontba az öltözőben, és higgadt, felszabadult játékról álmodozott. Nos, kívánságát nemcsak saját játékosai, hanem a vendégek is teljesítették, így aztán ritkán látható nagy – egyúttal igen magas színvonalú – csihipuhi kerekedett. Szinte nem is töltöttek, csak lőttek a pályán lévők, de rögtön hozzátesszük, hogy nem a vakvilágot célozták. A házigazdánál Dávid és Tomanóczy, a látogatónál Jánosi és a horvát Krnic (igaz, neki kevésbé ment a negyedik és ötödik szettben) elementáris erejű bombákkal csiszolta fel a parkettet, ráadásul mindkét oldalon sültek a nyitások. A Kaposvár 10, a Vegyész 13 ászt ütött, és ha mindenáron különbséget szeretnénk tenni a két csapat között, azt a centerjátékban leljük. Tudniillik a somogyi középjátékosok, Gelencsér, Pásztor, Bánhegyi 23 pontot tettek a közösbe, míg a túloldalon Herich, Bunford és Kiss Tamás csak 11 pontra volt képes. Az utóbb felsoroltak gyengélkedését Jánosi Gábor szárnyalása semlegesítette, a Barcika négyesütője a mezőny legjobbjának bizonyult.
A kétszeres válogatott röplabdázó ritkán látható produkcióval rukkolt elő. Az első játszmában például 10 ponttal "melegített be”, ezt a teljesítményt pedig akkor is megsüvegelik, ha két felvonásban mutatja fel az érintett. Egyszerűen megfékezhetetlen volt, nyitásainak bődületes ereje talán csak az ötödik szettben mérséklődött, éppen ezért hihetelen, hogy (négy ász mellett) csak két szervahibát követett el. De az is nehezen hihető (pedig igaz), hogy első akcióhibáját (a Kaposvárnak éppen jókor jött) a tizenhárom meccslabdát hozó ötödik játszmában követte el. A felsorolt paramétereknek köszönhetően 37 (!) pontig jutott.
"Nem vagyok maximálisan elégedett, mert az az egy-két hibám éppen a legroszszabbkor jött – ismerte el Jánosi, aki hétfőn márnahorgászatot iktatott volna be a programjába, ám mert Daniel Oravec kötelező regenerálódást írt elő a hajnali hazaérkezést követően, kénytelen volt a szaunában senyvedni. – Éppen ezeket a bakikat kellene kiiktatnom, és akkor igazán jó játékos lehetek. Természetesen örülök a sok pontnak, de korábban akadt két olyan meccsem is, amelyeken egyetlenegyszer sem hibáztam. Arra a kérdésre pedig, hogy miért kaptunk végül ki, majd a keddi értékeléskor, a negyedik és ötödik szett tanulmányozása után kaphatunk választ.”
A Kaposvár soraiban a tavaly még centert játszó, ebben az idényben viszont már a feladóval átlóban, kettesütőként szereplő Tomanóczy Tibor emelkedett ki – nem csak a 204 centijével. Az Olaszországot és Görögországot megjárt röplabdázó minden mozdulatán látszott a tapasztalat, és ezúttal lubickolt új posztján.
"Alaposan elfáradtam, de a meccs után a testem és az agyam is tovább pörgött – így a 117-szeres válogatott Tomanóczy. – Igen izgalmas, fordulatokban gazdag meccset vívtunk, Jánosi Gabi sok borsot tört az orrunk alá. Nem panaszkodhatok a teljesítményemre, de ami érdekes: korábban nagyon sok labdát kaptam, egyúttal sokat is hibáztam, most kevesebbszer kellett akciót befejeznem, és hatékonyabban támadtam – ennek köszönhető a huszonnégy pontom. Úgy érzem, valamennyi társam keményen dolgozott, és Demeter György igyekezett úgy alakítani a taktikát a meccs közben, hogy mindig másra kelljen figyelnie az ellenfélnek. Sajnálom, hogy nem jöttek ki sokan a meccsre, hiszen nemcsak rangadót játszottunk, hanem a bevételt jótékony célra fordítják.”
Bizony, sokan bánhatják, hogy távol maradtak az idény legnívósabb mérkőzésétől, amely arra talán jó volt, hogy a közeljövőben visszacsalja az elpártolt szurkolókat.