Újra szerepeltek a bírák

Svédországban gyakorlatilag minden változatlan – így lehetne egy mondatban összefoglalni a világbajnokság legnehezebb havas-jeges futamának szombati fejleményeit, miután az egyetlen fontos történést Harri Rovanperä kiesése jelentette. Ráadásul a viadalt 2001-ben megnyerő versenyző miatt (de nem feltétlen az ő hibájából), csakúgy, mint pénteken, ezúttal is szerepelhettek egy sort a versenybírák.
A nap eseményeinek részletes taglalása előtt azonban mindenképpen viszsza kell térnünk egy gondolat erejéig péntekre, amikor is az ötödik gyorsaságin Francois Duval olyan szerencsétlenül tévesztette el a manőverezést, hogy Ford Focusa keresztbe elzárta az utat, miközben öten (Burns, Reid, Martin, Colin McRae és Loeb) teljesíteni tudták a távot, de a mezőny zöme nem. Nos, ezután a versenybírák ideiglenes jelleggel törölték a szakaszt, majd késő este összeültek megvitatni az ügyet, és úgy döntöttek, hogy véglegesítik az etap annullálását.
Aztán szombatra is jutott egy kis fennakadás, de előtte a reggeli (a helyi körülményeket figyelembe véve jéghideg és zord) negyed kilences rajtot Rovanperä kapta el a legjobban, és az összetettben élen álló Grönholmot – aki, mint kiderült, odacsapta első futóművet egy bukkanóban, és eltörött a légterelője – és Mäkinent (fordított sorrendben) maga mögé utasítva nyerte meg a nap első gyorsaságiját.
"Most tényleg belelendültünk, a kocsi nagyszerűen húz, és én is jó formában érzem magam. Nem volt semmiféle technikai gondunk, és hibát sem követtünk el, ráadásul a hőmérséklet emelkedésével a talaj is egyre jobban autózhatóvá válik” – lelkendezett a résztáv után a finn, aki ekkor még nem sejtette, hogy ez lesz az utolsó örömteli pillanata az idei svédországi viadalon. Nem sokkal később ugyanis, a nyolcadik gyorsaságin nekiütközött az akkor az összetett hatodik helyén állomásozó Juuso Pykalisto kocsijának, és a szintén peugeot-s pilótával egyetemben a viadal feladására kényszerült. A szerencsétlen, de végül sérülésmentes karambolt az idézte elő, hogy Pykalisto pont akkor tudott visszakecmeregni az útra egy kicsúszást követően, amikor az utána rajtoló Rovanperä beérte. A történtek miatt a versenybírák újfent kénytelenek voltak összeülni, és azt a salamoni döntést hozták, hogy az élen állók közül Grönholm, Mäkinen és Burns ugyanazt az időt kapja, mint az addig leggyorsabb Sainz, míg azok, akik az ütközés miatt ugyancsak nem teljesíthették a szakaszt, a "söprőnek” (az első indulónak), Armin Schwarznak az idejét kapják meg.
Mindez azt eredményezte, hogy a nap voltaképpen a csúszással elrajtoltatott kilencedik szakasszal kezdődött, amelyen Grönholm és Mäkinen folytatta külön kis küzdelmét. A címvédő kocsiján mindent rendbe tettek a szerelők, így a Peugeot – ha fölényesen nem is, de – biztosan utasította maga mögé a Subarut, amely viszont nagyon kapaszkodott, hogy az egyre agilisabb Sebastian Loeböt maga mögött tartsa. A tizedik gyorson ez még sikerült, de az utolsó előtti szakaszon a monte-carlói győző végzett a második helyen. A záró szakasz, egy 1.8 kilométeres sprinttáv volt, amelyen különösebb előnyt vagy hátrányt nem lehetett öszszeszedni, legfeljebb ki lehetett esni – ezért nem starpálták túlságosan magukat a versenyzők. Persze győztest azért kellett hirdetni, és ez a titulus Mäkinennek jutott, aki erőt meríthet ebből a vasárnapi hajrázásra.