Argentína–Mexikó 1–0 - Bielsának fekszik Mexikó

Marcelo Bielsa, az argentin válogatott szövetségi kapitánya szereti, ha Mexikó ellen a Los Angeles-i Memorial Coliseumban kell irányítania a csapatát. 1999 februárjában 1–0-ra, 2000 decemberében 2–0-ra nyertek a Bielsa-tanítványok az aztékok ellen, majd kedden – kizárólag otthon szereplő játékosokat felvonultatva – 1–0-ra győzték le az új trénerrel, az argentin Ricardo Lavolpéval készülő riválisukat. A 1978-as argentin világbajnok csapat egykori kapusával ellentétben a 19 éves Gonzalo Rodrígueznek remekül sikerült a bemutatkozása: a San Lorenzo védője először kezdett a nemzeti tizenegyben, és góllal tette emlékezetessé ezt az alkalmat.
Bielsának a Honduras elleni meccshez képest két cserét kellett végrehajtania a kezdő tizenegyben. A kiállított Gabriel Milito és Ariel Garcé helyett a már említett Rodríguez, illetve a Boca Juniors középpályása, Battaglia kapott szerepet. A mexikóiak szintén hazai erőkre támaszkodtak, közülük négyen, Oswaldo Sánchez, Carmona, Blanco és Luna, a vb-t is megjárták. Lavolpénak sérülések miatt az utolsó pillanatban kellett lemondania két másik vb-szereplőről, Arellanóról és Borgettiről.
A vb-tapasztalattal felvértezett futballistákkal felálló mexikóiak csak a második félidő első tíz percében voltak méltó ellenfelei a fiatal argentin válogatottnak, amely teljesen mást játszott, mint Honduras ellen. A Bielsa-tanítványok február elsején főképp védekezésben voltak gyengék, most pedig a helyzetkihasználásuk volt gyatra. G. Rodríguez gólja után – a védő egy szöglet után a hálóőrt megelőzve fejelt a kapuba – Mariano González, Luis González, Milito, D’Alessandro és Insúa puskázott el százszázalékos helyzetet.

Argentína–Mexikó 1–0 (1–0)
Los Angeles
V: Kevin Scott (amerikai). G: G. Rodríguez (13.)
ARGENTÍNA: Saja – Ponzio, Burdisso, G. Rodríguez – L. González , Battaglia, Guinazu, D’Alessandro – M. González (Carignano, 85.), Milito (C. Rodríguez, 54.), Insúa
MEXIKÓ: O. Sánchez – Martínez (Bravo, 73.), Carmona, Davino, Pardo – López, Luna (Arce, 67.), J. P. Rodríguez (L. Pérez, 46.), Altamirano (Morales, 67.) – Blanco, Olalde