A vasárnapi férfi kard Világkupa után a nézők elsősorban Lengyel Balázs nevét emlegették a gödöllői Egyetemi Sportcsarnokban, és igazi csapatemberként aposztrofálták őt. A Vasas fiatal vívója ugyanis a hátán vitte a csapatot, a franciák ellen például sorsdöntő helyzetben tudta a nagy hátrányt jelentős előnnyé változtatni.
Lengyel Balázs Gödöllôn sorsdöntô helyzetben is fordítani tudott a franciák ellen (Fotó: Farkas József)
Lengyel Balázs Gödöllôn sorsdöntô helyzetben is fordítani tudott a franciák ellen (Fotó: Farkas József)
Lehet, hogy Lengyel ezzel a vívásával hívta fel igazán magára a figyelmet, ám meg kell jegyezni, hogy korábban is képes volt hasonló teljesítményekre. Például a 2001-es világbajnokságon, amikor újonc létére, az oroszok elleni döntőben csereként pástra lépve nem ijedt meg a nagynevű vetélytárstól, 8:5-re nyert Sarikov ellen, és nem rajta múlt, hogy végül "csak” ezüstérmes lett a válogatott. – Mit szól ahhoz, hogy kezdik igazi csapatembernek nevezni? – Számomra megtisztelő, ha így látják. Bár szerintem ahhoz, hogy jó csapatember legyen valaki, jó társak kellenek. Olyanok, akikben meg lehet bízni, mert ha nem hiszel a csapattársban, te sem tudsz úgy vívni, mint kellene, nem tudod kihozni magadból a maximumot – felelte meglepő bölcsességgel a 22 éves Lengyel. – Egyébként eddig tényleg jobban kijött a lépés csapatban. Bár Európa-bajnokságon már sikerült döntőbe jutnom, Világkupán ez nem jött össze. Most is kiestem a tizenhat között. – Mert kikapott szenzációsan vívó klubtársától, a végső győztes Ferjancsik Domonkostól. Milyen érzés vele vívni?
Névjegy
LENGYEL BALÁZS Született: 1980. június 27., Budapest Klubja: Vasas Fegyverneme: kard Edzôje: Somlai Béla Legjobb eredményei. Egyéni: Eb-7. (2001). Csapat: vb-2. (2001); Eb-3. (2001); 2x junior-vb-2. (1998, 2000); junior Európa-bajnok (1998)
– Jó, bár a legutóbbi két versenyen legyőzött. Nagyon ismerjük egymást, és szerintem hasonlít is a vívásunk, de ez nem csoda, hiszen én Domán "nőttem fel”, sok mindent tőle lestem el, és mindkettőnk edzője Somlai Béla. A hét végi versenyen nagyon jó formát fogott ki Doma, nekem meg nem jött ki úgy a lépés, mint szerettem volna. A decemberi országos bajnokság elődöntőjében én nyertem ellene, de most ő irányított, végig biztos volt a dolgában. – Az utód, Lengyel Balázs mikor lesz képes hasonló vívásra? – Remélem, minél előbb, mert egyre tudatosabban vívok. Az edzéseken is gyakorolom az akciókat, mert az edzőm azt mondja, nem baj, ha kikapok, csak rögzüljön bennem az akció, hogy aztán a versenyeken is elő tudjam venni. Figyeljük a nemzetközi mezőnyt is, hogy mit lehet átvenni más versenyzőktől, mi az, ami "fekszik” az én stílusomnak. Az oroszoktól, a franciáktól és az olaszoktól, vagy az olimpiai bajnok Covaliutól van mit tanulni. Amikor tudom, a versenyeken is mindig megnézem az asszóikat, már csak azért is, hogy ha leközelebb összekerülünk, tudjam, mit csinálnak a páston. – Hogy érzi, miben kell elsősorban javulnia? – Leginkább fizikailag kellene fejlődnöm, mert mint a junior korosztályból kilépve sokaknak, nekem is az okozott és okoz nehézséget, hogy hozzáerősödjek a felnőttmezőnyhöz. No és a küzdeni tudásomat is fejleszteni akarom. – Hogy lehet ezt fejleszteni? Eddig nem tudott küzdeni, nem akart mindig nyerni? – Dehogynem! Mindig nyerni akarok. Csak hát az edzéseken is olyan keménynek kellene lennem, mint amit egy verseny is megkíván, és ez sajnos még nem mindig megy.