Kolonics és a másodvirágzás

Néhány évvel ezelőtt a példásan sikeres kenus, Kolonics György neve ugrott be először mindenkinek, ha a lapátforgatókról esett szó. Magyarországon továbbra is a kajak-kenu az egyik legsikeresebb sportág, és a kétszeres olimpiai bajnok teljesítményére sem lehet panasz. Az elmúlt szezonban C–1 500 méteren szerzett vb-ezüstjével ő volt a legeredményesebb férfi versenyző, mostanság mégis nagy a csönd körülötte.
– Már hogy ne lenne, épp csendespihenő van – vágta rá Kolonics György. – Második hete edzőtáborozunk idefenn Mátraházán, s mindenki olyan fáradt, hogy két edzés között csakis a pihenésnek szenteli az idejét. Komolyra fordítva: én is érzékelem, hogy kevesebb figyelem jut ránk, ami egyrészt az alapozó időszak eseménytelenségének köszönhető, másrészt annak, hogy a sevillai vébé után mindenhol az jelent meg, a férfi kajakosok és kenusok leszerepeltek.
– Pedig ön megismételte élete legjobb világbajnoki teljesítményét kenu egyesben, vagyis 2001 után ismét a második helyen végzett. Tizenkét aranyérem után azonban a laikusok ezt kevéssé értékelik.
– Aki számít a szakmában, az elismerte ezt a teljesítményt is. Amúgy nem zavar, hogy nincs felhajtás körülöttem, megéltem már elégszer, hogy mindenhová hívtak, mindennap szerepelnem kellett. Én alapvetően visszafogott gyerek vagyok, imádok otthon relaxálni, úgyhogy most nagyon jól érzem magam. Megszereztem a nyelvvizsgámat, és a tavasszal szeretném letenni a néhány éve halogatott államvizsgámat is, hogy megkapjam külkeres másoddiplomámat.
– Az Év sportolója választás idején sem volt a szokottnál izgatottabb?
– Miért is lettem volna?! Tavaly a lányok parádésan szerepeltek, nemcsak a kajakosok közül, hanem a magyar sport egészét tekintve is kiemelkedtek. Egy vébéezüsttel, bármilyen szép is, nem lehetett a nyomukba érni. Sebaj, nyerek még én világbajnokságot.
– Mikor?
– Remélem mihamarabb, illetve: ha nem jön össze az a fránya tizenharmadik, "csupán” ismét az olimpia, akkor sem bánkódnék. Amúgy természetesen mindenhol a legjobb produktumra törekszem, és abban bízom, újra eljön az én időm. Nagy riválisomnak, az orosz Makszim Opaljevnek szükségszerűen veszítenie kell a lendületéből: Sydney előtt is száguldozott, aztán amikor a legjobban kellett volna, nem ment neki. Kortársam, Andreas Dittmer persze még mindig a pakliban van, miként nagyon jön a nyakunkra néhány kubai és Green.
– Green, a zöld ász számomra ismeretlen.
– A becsületes neve Richard Dalton, és kanadai. Néhány éve együtt edzőtáboroztunk, és a hajója színe után kapta ezt a szellemes becenevet. Egyébként most is készülnek velünk vendégmunkások: két horvát srác, Nikica Ljubek és Drazen Funtak. Az egyikük a két éve meggyilkolt horvát kenus zseni, Matija Ljubek fia. Március elején mi megyünk ki hozzájuk meleg vízi edzőtáborba. Állítólag Opaljevék is ott edzenek, úgyhogy rossz hely nem lehet.
– A tavalyi pech- és sérüléssorozat után félve kérdezem: milyen állapotban készül a versenyidényre?
– Marhaság lenne bármilyen következtetést levonni a jelenlegi formám alapján, mert futásban és biciklizésben elég mérsékelt teljesítményre vagyok képes. Számomra az a fontos, hogy végigrobotoljam az alapozást: ha az alap-állóképességet megszerzem, a vízen már nincs gondom. A sérülések egyelőre elkerülnek, igaz, vigyázok is magamra. A tavalyi bokaficam, az arccsonttörés és az ínhüvelygyulladás csak rémálmaimban jön elő.
– Mátraházán az idén is lefutották a szokásos "gyilkos távot”?
– Igen, bár ne is mondja, mert ébren is rémeket látok. Más választásunk nem volt: edzőnk, Ludasi Róbert utasítására lefutottunk a táborból Gyöngyösig, majd, hegynek fel, vissza Mátraházára. A huszonnégy kilométeres futás után aznap még egy kis súlyzós tréning várt ránk.
– A jelek szerint harmincegy évesen sem riad vissza a kihívásoktól. Ám mit szól ahhoz, hogy Angyal Zoltán szövetségi kapitány több fiatal kenust is a válogatott kerethez rendelt, hogy úgymond megmozgassa a szakág állóvizét.
– Annak idején minket nem menedzseltek különösebben. Amondó vagyok: aki tehetséges, úgyis kikaparja magának a gesztenyét.
– Feltehetően nem egyes kenuban vár többet a kapitány, hanem párosban, amelyben a sevillai teljesítménnyel még az olimpiai kvalifikációt sem szereztük volna meg. Persze ez önt aligha érdekli, vagy netán tévedek?
– Téved, mert én újra szeretnék párosban versenyezni. Természetesen az ötszáz egyes elsőbbséget élvez. Mindenekelőtt ebben a számban akarok vébéindulási jogot és később olimpiai kvalifikációt szerezni. Ha ezt semmi sem zavarja, jöhet a páros, elvégre egy olimpiai arany és bronz tanúsága szerint abban is van némi praxisom.