A nyáron meglehetősen összekuszálódtak a szálak a női Extraligában bronzérmet szerző V-fon-Jászberény háza táján. Állítólagos személyes ellentétek miatt Kanyok Éva elnök nem tartott igényt Deme Gábor munkájára, jóllehet történetének legeredményesebb idényét zárta Demével az együttes. Nem sokkal később, legalábbis a külső szemlélő számára, váratlan fordulat történt: Kanyok Éva lemondott, és rövid interregnum után a klub korábbi vezetőjét, Karádiné Sas Évát választották meg elnöknek. Ô pedig Deme Gáborban bízott, és rá is beszélte a trénert a folytatásra.
Ez eddig rendben is volna, ám a két légiósától elköszönt, játékosállományát tekintve gyengének így sem nevezhető Jászberény mindössze egy győzelemmel és hét vereséggel zárta az első kört, kiváltva ezzel az edző elkeseredettségét és önostorozását. A fordulatok számát szaporította a bajnokság 9. fordulója, amikor is második diadalát aratta a csapat, majd további két sikert is begyűjtött, csak a bajnok Nyíregyháza gyűrte le a berényieket. Úgy tűnik, állandósult a felemelkedés.
Deme Gábornak egyre kevesebbszer kellett idôt kérnie
Deme Gábornak egyre kevesebbszer kellett idôt kérnie
Deme Gábornak egyre kevesebbszer kellett idôt kérnie
Deme Gábornak egyre kevesebbszer kellett idôt kérnie
–Úgy másfél hónapja még önmagát szidta, hogy elvállalta az edzőséget. Mégis mi volt csapata vesszőfutásának az oka? – A nyári események mindenképpen befolyásolták az idénykezdést, és bár a gerinc megmaradt, szerkezeti gondjaink azért akadtak szép számmal. Például nem volt feladónk, az erre a posztra állított Vargáné Rácz Márta pedig jó néhány évvel ezelőtt szerepelt legutóbb ezen a helyen. Aztán Fésüs Zsóka is súlyos keresztszalag-operáció után lábadozott, az újonnan igazolt Héjjas Vali pedig még nem számított kiforrott játékosnak, a BSE-ben kevés lehetőséget kapott az elmúlt idényben. – Mi volt az ön része a sikertelenségben? – Talán az, hogy még sok tüske volt bennem a nyáron történtek miatt, és nem voltam olyan pszichikai állapotban, hogy teljes energiával vessem bele magam a munkába. Mint említettem, én nem akartam elvállalni az edzőséget, de addig győzködtek, míg belementem. De az is zavart okozott, hogy a játékosok jó ideig csak emésztették a nyáron történteket. Végül is a tervezett két hónap alatt nem tudtam összerakni a csapatot, csaknem kétszer annyi időbe tellett. – És mivel magyarázza a november közepétől datálható felemelkedést? –Fésüs Zsóka csúcsformába lendülésével Rácz Márta megtalálta a helyét, az időközben szerződtetett Kiss Bernadettel két centerünk lett, a csapatkohézió is elérte a kellő szintet, és a hitünk is fokozatosan visszatért. De nem hagyhatom ki elnökünket sem, aki végig tartotta bennem és a játékosokban a lelket. Most amiatt sopánkodom, hogy felszálló ágban ért minket a téli szünet. – Mit gondol, tartósítani tudják a formát? –Az alapszakasz második köréből két meccsünk van hátra: ha a Vasas és a Gödöllő ellen sikerül jó eredményt elérnünk, akkor a befejező, harmadik körben feljebbtornázhatjuk magunkat a hatodik helyről, és kedvező pozícióban kezdhetjük meg a rájátszást. Mindenesetre nagy most a bizonyítási vágy a játékosokban. –Ha pedig minden e szerint alakul, ön sem ostorozza magát, hogy minek is ült le a jászberényi kispadra… –Akkor komolyan is gondoltam, amit mondtam, de most már túl vagyok rajta. Az eredményeknek köszönhetően kellően feltöltődtem, és keményen dolgozunk tovább. A tervek is módosultak: nem a kiesés elkerülése a cél, sőt ha nem kerülünk a négy közé, azt kudarcnak tartanám.
