Vereckeiék kölcsönhajója
Noha a szegedi Gróf Széchenyi István Evezős és Kajak-kenu pályán eredendően az evezősök penzuma a két kilométeres táv, a kajakosoknál csúcsterhelést jelentő egy kilométert duplán teljesítette a Vereckei Ákos, Veréb Krisztián páros a júliusi Európa-bajnokságon. A csütörtöki előfutamok során évek óta nem izgult így a magyar tábor, mint menőink vízre szállása esetén. Hiába sütött ki színre lépésükkor a nap, a a felszakadozó égbolt alatt sem tűnhetett minden felhőtlennek. Sztárversenyzőnk, Vereckei és nem kevésbé acélos tudású társa, Veréb hajószerelésben múlta alul a sokéves átlagot: lábtámaszukat – percekkel a rajt előtt állítgatva a szerkezetet – úgy beékelték a kajak fenekére, hogy végül a termetre egy számmal kisebb méretű, kétszeres olimpiai bajnok Kammerer Zoltán és Storcz Botond duó vízi járgányával kellett nekivágniuk a távnak. Sári Nándor mester emberei így összesen kétezer métert tettek meg versenytempóban, tudniillik nemhogy a futam során, pusztán a rajt eléréséhez is csipkedniük kellett magukat. Ennek tükrében emberesen teljesítették a feladatot: lihegve vágtak neki a távnak, kitikkadva értek célba, ám negyedik helyükkel hazai vízen, idegen kajakkal is biztosan siklottak a pénteki középdöntőbe. A viszontagságok azért kissé kifárasztották őket: a szombati döntőben negyedikként zártak. Sevillában aztán már óvatosabban szervizeltek, s a vízen is jobban ment nekik: elvégre vb-bronzot lapátoltak be.
Kolonics arccsonttörésE
Kétszeres olimpiai bajnok kenusunk, Kolonics György az idény folyamán egy pályafutásra elég (…) sérülést, betegséget szedett össze. Úgyhogy csak horrorkedvelők olvassák tovább e szösszenetet… "Korántsem kellemes felsorolni, milyen gonddal, bajjal kellett megküzdenem ebben az évben, de ha nagyon akarja, összegzem – állt kötélnek Ludasi Róbert klasszis tanítványa. – Még a múlt télen történt, hogy egy baráti futballmeccs közben aláfordult a bokám. Később egy másik kiegészítő sportot űzve szenvedtem »üzemi« balesetet: Mátraházán kerékpározás közben estem a kormányon átbucskázva fejemre, úgy, hogy utána még az egyik versenyzőtársam át is hajtott rajtam… A következmény arccsonttörés volt. Orvosi engedéllyel elutazhattam a sabaudiai edzőtáborba, ahol meg egy kis influenza döntött le a lábamról. Már úgy tetszett, kilábalok a sérülésekből, amikor egy nehezen gyógyuló seb okozott a karomban ínhüvelygyulladást. Sokáig gipszsínben volt a kezem. Legkevesebb hat hét teljesen kiesett a felkészülésemből. Május közepe óta nem történt semmi különös: versenyezni tudtam, makulátlanul felkészülni: nem.” Kolonics szerénysége alighanem tiltotta, hogy hozzátegye: ehhez képest a kenus csapat egyetlen érmét ő szerezte Sevillában, midőn C–1 500-on a második helyet térdelte ki magának. Tizenkét vb-elsősége után 133. aranya persze nagyon nehezen óhajt megszületni…
Fehérvári kenguruugrása
Fehérvári Vince, a magyar kajakválogatott egyik legeredményesebb versenyzője az ősz folyamán önkéntes, tartós kiküldetést vállalt, hogy az athéni olimpián az ausztrál válogatott színeiben szerepelhessen. A lényeg a szereplésen van, tudniillik a kétszázas specialista ez ideig 500 és 1000 méteren rendre lemaradt az olimpiai részvételről. (Persze előfordult, hogy csak hajszál híján: a Honvéd-Westel volt kajakosa 2000-ben pótválogatón szenvedett vereséget Beé István társaként a későbbi ötkarikás bajnok Kammerer, Storcz párostól…). A 30 éves Fehérvári sportolóként tehát nem akarja elszalasztani élete utolsó esélyét, s a világ legerősebb válogatottja helyett egy kevésbé lehengerlő, de azért igencsak ütőképes csapatban próbál szerencsét – a föld túlfelén. A máris az auztrál csapattal a Gold Coaston készülő "Fehér” búcsúját edzője, Séra Miklós és Angyal Zoltán szövetségi kapitány mellett valószínűleg Hegedűs Róbert fájlalja a legjobban, hiszen a két hétszeres világbajnok hat elsőséget együtt gyűjtött be.
Noha a szegedi Gróf Széchenyi István Evezős és Kajak-kenu pályán eredendően az evezősök penzuma a két kilométeres táv, a kajakosoknál csúcsterhelést jelentő egy kilométert duplán teljesítette a Vereckei Ákos, Veréb Krisztián páros a júliusi Európa-bajnokságon. A csütörtöki előfutamok során évek óta nem izgult így a magyar tábor, mint menőink vízre szállása esetén. Hiába sütött ki színre lépésükkor a nap, a a felszakadozó égbolt alatt sem tűnhetett minden felhőtlennek. Sztárversenyzőnk, Vereckei és nem kevésbé acélos tudású társa, Veréb hajószerelésben múlta alul a sokéves átlagot: lábtámaszukat – percekkel a rajt előtt állítgatva a szerkezetet – úgy beékelték a kajak fenekére, hogy végül a termetre egy számmal kisebb méretű, kétszeres olimpiai bajnok Kammerer Zoltán és Storcz Botond duó vízi járgányával kellett nekivágniuk a távnak. Sári Nándor mester emberei így összesen kétezer métert tettek meg versenytempóban, tudniillik nemhogy a futam során, pusztán a rajt eléréséhez is csipkedniük kellett magukat. Ennek tükrében emberesen teljesítették a feladatot: lihegve vágtak neki a távnak, kitikkadva értek célba, ám negyedik helyükkel hazai vízen, idegen kajakkal is biztosan siklottak a pénteki középdöntőbe. A viszontagságok azért kissé kifárasztották őket: a szombati döntőben negyedikként zártak. Sevillában aztán már óvatosabban szervizeltek, s a vízen is jobban ment nekik: elvégre vb-bronzot lapátoltak be.
Kolonics arccsonttörésE
Kétszeres olimpiai bajnok kenusunk, Kolonics György az idény folyamán egy pályafutásra elég (…) sérülést, betegséget szedett össze. Úgyhogy csak horrorkedvelők olvassák tovább e szösszenetet… "Korántsem kellemes felsorolni, milyen gonddal, bajjal kellett megküzdenem ebben az évben, de ha nagyon akarja, összegzem – állt kötélnek Ludasi Róbert klasszis tanítványa. – Még a múlt télen történt, hogy egy baráti futballmeccs közben aláfordult a bokám. Később egy másik kiegészítő sportot űzve szenvedtem »üzemi« balesetet: Mátraházán kerékpározás közben estem a kormányon átbucskázva fejemre, úgy, hogy utána még az egyik versenyzőtársam át is hajtott rajtam… A következmény arccsonttörés volt. Orvosi engedéllyel elutazhattam a sabaudiai edzőtáborba, ahol meg egy kis influenza döntött le a lábamról. Már úgy tetszett, kilábalok a sérülésekből, amikor egy nehezen gyógyuló seb okozott a karomban ínhüvelygyulladást. Sokáig gipszsínben volt a kezem. Legkevesebb hat hét teljesen kiesett a felkészülésemből. Május közepe óta nem történt semmi különös: versenyezni tudtam, makulátlanul felkészülni: nem.” Kolonics szerénysége alighanem tiltotta, hogy hozzátegye: ehhez képest a kenus csapat egyetlen érmét ő szerezte Sevillában, midőn C–1 500-on a második helyet térdelte ki magának. Tizenkét vb-elsősége után 133. aranya persze nagyon nehezen óhajt megszületni…
Fehérvári kenguruugrása
Fehérvári Vince, a magyar kajakválogatott egyik legeredményesebb versenyzője az ősz folyamán önkéntes, tartós kiküldetést vállalt, hogy az athéni olimpián az ausztrál válogatott színeiben szerepelhessen. A lényeg a szereplésen van, tudniillik a kétszázas specialista ez ideig 500 és 1000 méteren rendre lemaradt az olimpiai részvételről. (Persze előfordult, hogy csak hajszál híján: a Honvéd-Westel volt kajakosa 2000-ben pótválogatón szenvedett vereséget Beé István társaként a későbbi ötkarikás bajnok Kammerer, Storcz párostól…). A 30 éves Fehérvári sportolóként tehát nem akarja elszalasztani élete utolsó esélyét, s a világ legerősebb válogatottja helyett egy kevésbé lehengerlő, de azért igencsak ütőképes csapatban próbál szerencsét – a föld túlfelén. A máris az auztrál csapattal a Gold Coaston készülő "Fehér” búcsúját edzője, Séra Miklós és Angyal Zoltán szövetségi kapitány mellett valószínűleg Hegedűs Róbert fájlalja a legjobban, hiszen a két hétszeres világbajnok hat elsőséget együtt gyűjtött be.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik