Örökrangadó - a klubvezetők tudják: más ez a mérkőzés

Fülöp Ferenc (az MTK egykori csatára, jelenlegi klubigazgatója):Klubvezetőként nyugodtan várom az örökrangadót, hiszen az eredménytől függetlenül a célunkat, vagyis az első három hely valamelyikét már teljesítettük. Ráadásul a legjobb nyolc közé jutottunk a Magyar Kupában is, így minden adott ahhoz, hogy a csapat tavasszal kivívja a nemzetközi kupaszereplés jogát. Természetesen, mint minden meccsen, a Ferencváros ellen is nyerni szeretnénk, még akkor is, ha tudjuk, hogy ellenfelünk az egyik legnagyobb esélyese a bajnoki címnek. Számunkra az őszi elsőség nem számít, ez nem kell, hogy nyomassza a játékosokat. Labdarúgóként megannyi csodálatos mérkőzést vívtunk a Ferencvárossal, szavakkal vissza sem lehet adni azt az érzést, amit egy örökrangadó jelent. Reméljük, utódaink is átérzik azt, amit egykor a Fradi-játékosokkal – akikkel a mai napig jó barátságban vagyunk – teljes egyetértésben vallottunk: nem ellenségek, csupán ellenfelek vagyunk. Legszebb emlékem a négy–nullás hazai győzelmünkhöz fűződik, amelyen én is betaláltam a Fradi kapujába.Szeiler József (az FTC egykori kapusa, jelenlegi ügyvezető igazgatója):Nem szívesen emlékszem vissza az MTK elleni mérkőzéseimre. Négyszer szerepeltem a kék-fehérek ellen, és bizony nincs okom a dicsekvésre: három döntetlen és egy vereség részese voltam a Ferencváros kapusaként. Az én időmben is jó csapata volt az MTK-nak, s bár rendszerint háromesélyesek voltak az összecsapásaink, sajnos a kék-fehéreknek nagyobb szerencséjük volt, mint nekünk. Ráadásul jó kapusai is voltak a csapatnak, mert emlékeim szerint Babos Gábor rendszerint kiválóan védett a Ferencváros elleni mérkőzéseken. Ügyvezető igazgatóként nem szoktam szakmai tanácsokat adni a játékosoknak, így kapusunknak, Szűcs Lajosnak sem, néha egy-egy nagy meccs vagy rangadó előtt annyit teszek, hogy ujjaimmal egy nullát mutatok, amelyből Lajos érti: szeretném, ha nem kapna gólt. Vasárnap is így lesz, és remélem, hogy kapott gól nélkül ér véget a találkozó.