Szombaton este, amikor fő száma és kedvenc szere, a felemás korlát döntőjét rendezték meg, saját produkciója után meg sem várta a többiek gyakorlatát, észrevétlenül eltűnt a Főnix-csarnokból.
Szvetlana Horkina: Lehet, hogy hihetetlen, de nem fogom fel tragédiaként a szereplésemet, mindenki hibázhat
Szvetlana Horkina: Lehet, hogy hihetetlen, de nem fogom fel tragédiaként a szereplésemet, mindenki hibázhat
Szvetlana Horkináról van szó, aki ötszörös világbajnokként, a szer óriási esélyeseként érkezett Debrecenbe. A selejtezőben és a középdöntőben hírnevéhez méltóan tornászott, magabiztosan, könnyedén mutatta be fantasztikusan erős gyakorlatát. Úgy tűnt, senki sem állítja meg őt, és hatodszor is ő lesz a felemás korlát aranyérmese. Aztán a döntőben kétszer is leesett a szerről, és csupán a hetedik helyet tudta megszerezni az orosz klasszis. Bár a vasárnapi gerendafináléban sem sikerült érmet nyernie – a negyedik helyen zárt –, úgy látszik, ekkorra sikerült feldolgoznia a korlátkudarcot, mert ezúttal a teremben maradt, és miközben mobiltelefonja szinte állandóan a fülén volt, készségesen osztogatta az autogramokat. Bár a szeme most is gyanúsan csillogott, azért autogramosztás közben készségesen állt a Nemzeti Sport rendelkezésére. – Úgy látszik, tőlem már csak autogramot kérnek…– jegyezte meg kissé keserűen a 23 éves Horkina. – Dehogyis! Mi most is kíváncsiak vagyunk a véleményére. Például arra, hogyan marad meg emlékezetében a debreceni világbajnokság? – Jaj, minden olyan fantasztikus volt! Csak az a baj, hogy vége. Lenyűgözött a csarnok, a légkör, szóval minden. A város pedig gyönyörű. Nagyon jó volt találkozni barátnőimmel, a magyar tornászlányokkal, Varga Adrienn-nel például már rég beszélgettem ilyen jót – áradozik és látszik, hogy nem udvariaskodik, hanem komolyan is gondolja, amit mond. – Az eredményével, gondolom, nem elégedett. Mi történt önnel? – Lehet, hogy hihetetlen, de nem fogom fel tragédiaként a szereplésemet, mindenki hibázhat. Most velem is megtörtént. Mégis azt mondom, hogy az esések ellenére bizonyos szempontból teljesítettem a feladatot. Kétszer is a legjobb voltam a felemás korláton, hiszen a selejtezőből és a középdöntőből is a legmagasabb pontszámmal jutottam tovább. Sajnos a döntőben már nem tudtam ezt megismételni. De erőt ad az, hogy kétszer a legjobb voltam, vagyis még képes vagyok a győzelemre. Remélem, ezt mielőbb be is tudom bizonyítani. És azt is hozzá kell tennem, hogy a jövő évi világbajnokság lesz a legfontosabb, hiszen akkor már az olimpiáért fogunk harcolni. Persze ezzel nem az itteni verseny értékét akarom csökkenteni, mert Magyarországról is éremmel szerettem volna hazamenni, csak azt mondom, hogy a mostani hibáért nem kell olyan súlyos árat fizetnem, mintha mindez az olimpiai kvalifikációs vébén történt volna. – Mit szól hozzá, hogy ilyen sok rajongója van Magyarországon? – Fantasztikus és megható. Ezért is mondom, hogy kár, hogy vége van a világbajnokságnak, és haza kell utaznom. De bízom benne, hogy lesz még alkalmam itt versenyezni, vagy akár csak magánemberként eljönni.