Angyalföldön közel a csőd

– Jobban van, Rudi bácsi?– Köszönöm kérdését, ami a betegséget illeti, múlnak a sebek, lassan kilábalok az orbáncból, és ha minden jól megy, hétfőn hazaengednek – felelte egy nagy sóhaj kíséretében Illovszky Rudolf, a Vasas 80 esztendős egykori legendás játékosa, edzője. – Hanem a lelkem egyre rosszabb állapotban van, és ha nem haragszik, most kiönteném a szívem. Már nagyon régen nem nyilatkoztam, örülök, hogy meglátogatott, így legalább elmondhatok mindent, ami bánt. A kérdésére úgyis válaszolhattam volna, hogy remélem, mindketten életben maradunk, a Vasas meg én, ám a klubom egyre válságosabb helyzetben van. Mielőtt bármit mondanék, azt szögezzük le, hogy a Vasas sokat köszönhet Rácz Gábornak, aki annak idején valóban megmentőként érkezett, csakhogy ez a helyzet mára gyökeresen megváltozott.
– Megtisztel, hogy hosszú idő után újra nyilatkozik, és tudom, jó oka van rá.
– Az nem kifejezés, hogy jó okom van rá. Felesleges itt bizonygatnom, mit jelent nekem a Vasas, úgyis tudja mindenki, éppen ezért most már azt mondom, elég, ne tovább, nem vagyok hajlandó csendben maradni és némán végignézni, ahogy teljesen tönkreteszik ezt a klubot. Higgye el, itt a kórházban százszor, tán ezerszer is végiggondoltam, hogyan jutottunk idáig, ha akarja, részletesen és tételesen elmondom az okokat. Kíváncsi lennék, öszszeszámolta-e valaki, hogy az elmúlt két szezonban hány játékos távozott tőlünk. Ne gondolkodjon, megmondom én: tizenkilenc. Jól hallotta. Kétezeregy júniusában elment Hajdu Attila, Mónos Tamás, László András, Komódi László, Aranyos Imre, Pető Tamás, Tiber Krisztián, Zováth János, Sowunmi Thomas és Kabát Péter. Egy esztendővel később távozott Kövesfalvi István, Ju-hár Tamás, Tóth András, Simek Péter, Váczi Zoltán, Tóth Norbert, Bükszegi Zoltán, Árki Gábor és Dubravko Zrlic. Na most annál a klubnál, amelyik rövid idő alatt ennyi futballistát veszít, csakis bukásra számíthatnak. Hiába mondtam én újra és újra, hogy állj, ne csinálják ezt, senki sem hallgatott rám. Kérem, írja meg, hogy nekem már régóta nincs beleszólásom semmilyen szakmai kérdésbe, és nemcsak nekem, a Vasas sportklub nevében senkinek.
– Persze, hogy nincs, hiszen a kft. vezetői döntenek mindenben, elvégre ők adják a pénzt is.
– A pénz… Bizony-bizony, jó, ha van pénz, de lám, az sem mindig elég a sikerhez. Meg aztán már szó sincs arról, hogy jutna mindenre pénz a Vasasnál. Magam is láttam a futballistáink nyilvánosságra hozott szerződéseit, csakhogy azt elfelejtették Iványi Károlyék közzétenni, hogy ez a nevek melletti százötvenezer forint csak akkor járna a játékosoknak, ha feljutnának. Ennek csupán harminc százalékát kapják meg. Illetve csak kapnák, ám azzal is tartoznak nekik. Sajnos ez az igazság, elfogyott a pénz, vagy egyszerűen Rácz Gábornak ment el a kedve az egésztől. Magam is a kft. alkalmazottja vagyok, havi százötvenezer forintos fizetésért. És még mielőtt megkérdezné: október óta nekem sem utaltak egy fillért sem. Nem csak ezért mondom, de a mai nappal felmondok és minden kapcsolatot megszakítok a kft.-vel, mert egyszerűen nem óhajtok részt venni a Vasas tönkretételében.
– Ennyire kilátástalannak látja a helyzetet?
– Még annál is kilátástalanabbnak. Szakmai hibák egész sorát követték el, azt is érdemes lenne összeszámolni, hány edzőt ültettek a Vasas kispadjára az elmúlt időszakban. Engem nagyritkán megkérdeztek, például még a kiesésünk előtt megmondtam Rácz Gábornak, hogyan lehetne visszajutni. Közöltem vele, tartsa együtt a társaság nagy részét, a fizetéseket csökkentse és csak abban az esetben fizessen nagy pénzt, ha sikerül a feljutás. Ô bólogatott, aztán nem sokkal később szélnek eresztették az együttest, és a keretet feltöltötték ifistákkal. Hát ezért középcsapat most a Vasas a másodosztályban is. Figyelmeztettem én Iványi Károlyt is, aki azzal érvelt: "Rudi bácsi, miért ragaszkodik ezekhez a játékosokhoz? Ezekkel esett ki a Vasas. Majd jönnek a fiatalok, az éhes farkasok, azokkal visszajutunk”. Nem kertelek: a csőd felé tart a Vasast, hibát hibára halmoznak, lejáratják a klubot, és ehhez én nem kívánok asszisztálni. Képzelje, Iványi Károly ügyvezető elnök a múlt héten bent volt nálam a kórházban és mondta, hogy megint edzőváltásra készülnek, megkérdezte, mit szólok hozzá, én meg szinte rimánkodtam, hogy ne csinálják, az isten szerelmére, hiszen már csak néhány meccs van hátra, ráérnek a télen változtatni. Egyetértett velem, aztán csütörtökön hozták nekem a Nemzeti Sportot, és olvasom, hogy Szepessy Lászlót nevezték ki. Majdnem leestem az ágyról…
– Ön szerint mi lehet a megoldás ahhoz, hogy véget érjen a Vasas rémálma?
– Csak egy megoldást látok, mégpedig azt, hogy a Vasas futballcsapata kerüljön vissza a Vasashoz, a klubhoz, aztán a szakmai vezetésben minimum száznyolcvan fokos fordulat álljon be. Én ebben az esetben még az ördöghöz is elmegyek segítségért, és tudom, hogy sokan gondolkodnak hasonlóképpen a régiek közül. Ha viszont minden így folytatódik, akkor hamarosan el lehet temetni a Vasast…