Az első szettben 18:22-es állásnál öt Rózsavölgyi nyitással nem tudtak mit kezdeni Gubikék, míg a szakaszgyőzelmet érő pontot Nacsa szerezte. A második felvonást, ha nyögvenyelősen is, de hozták a somogyiak, s ekkor mindenki arra számított, hogy beindult a Kométa-henger. A harmadik játékrésznek mindkét fél nagy jelentőséget tulajdonított. Tizennyolcnál egyenlített, de azon nyomban ismét visszaesett a dunántúli gárda. Gubik hálóban landoló nyitása indította el a lavinát, amely sokáig úgy tűnt, végérvényesen maga alá temeti a gyenge napot kifogó vendégeket. Miként korábban, a negyedik menetben is a bravúros megoldások sorozatát produkálták Nacsáék, miközben a háló túloldalán változatlanul a zűrzavar és az egykedvűség volt az úr. 24:21-es állásnál három mérkőzéslabdát herdált el a DFRC, aztán 25:24-nél Rózsavölgyi nyitása tévesztett célt. Célba értek viszont a kritikus pillanatokban Dávid elemi erejű ütései. A döntő játszmában Dávid ásznyitása adta meg az alaphangot, majd 8:3-as kaposvári vezetésnél térfelet cseréltek a csapatok. A Szeged kapaszkodott, sikerült is felzárkóznia, ám a meglepetés elmaradt. A váratlanul hosszúra, 98 percesre sikeredett nosztalgiatalálkozót végül a négy mérkőzéslabdát hárító Kométa-Kaposvár nyerte, mindenekelőtt nagyobb rutinjának köszönhetően.
Mestermérleg
Nyári Sándor: – Noha alaposan megrángattuk az oroszlán bajszát, csalódott vagyok. Tapasztalatlanságunknak tudható be, hogy nem mi nyertünk három–egyre. Demeter György: – Kellemetlen ellenfél volt a Szeged, Nacsa és Melnyicsuk ütőteljesítménye minden képzeletet felülmúlt. Örülök, hogy vesztett állásból sikerült talpra állnunk.
