Mindenki épségben hazaért

Az első félidő lefújását követően például szimplán mellbe dobták a szokásos agilis játékával újfent ellenszenvet keltő Bajzát Pétert, aztán igyekeztek egy jót pofozkodni a néhány tucatnyi debrecenivel, a meccs végén a játékvezetői hármast akarták néhányan jobb létre szenderíteni, slusszpoénként pedig Urbányi István riporterrel tűzött össze egy fanatikus. Talán ennyiből is kitűnik, nem volt éppen eseménytelen napjuk a hazai rendezőknek sem, de a sárga mellényesek kiválóan oldották meg a feladatukat.
A lila-fehér szurkolók felháborodása a bírói hármast illetően magyarázhatóbb, hiszen Makai János és két segítője bizony igen szabadon értelmezte a szabályokat, így pedig rengeteget hibáztak. Tegyük hozzá persze, ezek a bakik azért nem voltak olyan súlyosak, hogy a szurkolók kiutálják a játékvezetőket a negyedik kerülből, de biztosan idegesítő lehetett látni, hogy a sporttársak tucatnyi alkalommal tévedtek az Újpest ellen a leseknél vagy szabálytalanságoknál. Persze a debreceniek sem lehettek különösebben elégedettek, hiszen Makai három alkalommal is tévesen fújt lest Szökrény Lajos és Heibl József aszszisztensek rossz jelzései miatt, márpedig mindahányszor egyedül indulhatott volna egy-egy Loki-támadó az Újpest kapuja felé.
Mégsem a játékvezetőt kellene hibáztatni azért, hogy a hazaiak nem nyerték meg a meccset. Mert sípolhat akármilyen pocsékul a bíró, semmit nem tehet akkor, ha egy csapat a tíz helyzetéből mondjuk ötöt értékesít. Esetünkben ráadásul két apró gól is elég lett volna az újpesti sikerhez. Ám elképesztő ziccerekben hibáztak a lilák. A kiváló formában játszó Kovács Zoltán például legalább négy gólt rúghatott volna, ám a támadónak sokáig nem volt szerencséje – aztán lőtt egy akkora gólt, hogy az amúgy parádésan védő Sandro Tomicnak nemhogy kézzel, hanem szemmel is nehéz lett volna követnie a labdát. Ám mivel Kerekes Zsombor a lefújás előtt egy szép akcióból egyenlített, elmaradt az Újpest dobogóra kapaszkodása.
Nem véletlen, hogy a lefújás után két boldogtalan mester értékelte a találkozót. Egyiket az eredmény, a másikat a mutatott játék keserítette el.
"Nem értem, miért kellett a vezetésünk után ennyire deffenzíven futballoznunk, hiszen az effajta játék sokszor megbosszulja magát. És tessék, mi sem tudtuk kihúzni a végéig” – mérgelődött Szabó András újpesti edző. Kollégája, Szentes Lázár pedig azt furcsállotta, hogy az előző fordulókban jól játszó csapata hetven percig mintha a pályán sem lett volna, és csak a hazai gól ébresztette rá a debrecenieket, hogy itt bizony az ő részvételükkel zajlik futballmeccs.
Ez volt tehát az a mérkőzés, amely után senki nem lehetett igazán boldog – leszámítva a többé-kevésbé épségben hazatérő Bajzát Pétert, a debreceni szurkolókat, Urbányi Istvánt és a bírói hármast.