Most mindenkire főszerep vár

Hatvan perccel a hétfő délelőtt 11 órára tervezett gépindulás előtt gördült be a Ferencváros csapatát szállító autóbusz a Ferihegyi reptér 2B terminálja elé. A várócsarnokba elsőként Szeiler József ügyvezető igazgató lépett be, majd kisvártatva felbukkantak a futballisták is, élükön a kézikocsit tologató Gera Zoltánnal. A 23 esztendős válogatott csatár jelenésének két pozitív üzenete is volt: egyrészt bebizonyosodott, nem csupán kincstári optimizmus volt azt remélni, hogy a két nappal korábban még vakbélgyanúval vizsgálgatott labdarúgó csatlakozhat a Németországba induló delegációhoz; másrészt meg az is kiderült a méretes utazóláda mozgatásakor, hogy Gerát a rövid kórházi vendégeskedés különösebben nem gyengítette le, vagyis nem csupán díszvendégként lehet rajta a stuttgarti különgépen, hanem játékosként is számíthat rá Garami József szakmai igazgató.
A csapatot elkísérő üzletemberek mellett egy turista azért így is akadt a fradisták között, nevezetesen Kriston Attila, aki a VfB elleni UEFA-kupacsata első meccsén sárga lapos figyelmeztetést kapott, s mivel az előző mérkőzésekről volt már két hasonló intése, önmagát zárta ki a Gottlieb Daimler- (a korosabb futballbarátok kedvéért: a hajdani Neckar-) stadionban rendezendő visszavágóról. Gera ezzel együtt is kissé szótlannak tűnt, de annyit azért elárult az érdeklődőknek, hogy már vasárnap este is ehetett egy jót, és immáron a fájdalmakat sem érzi. Mivel tehát a Gerzsonnak becézett támadó játékra jelentkezett, Garami József már csupán azon töprengett, Szili Attilát vagy Leandrót jelölje-e a kezdő tizenegybe.

– Mindkét játékos mellett több szakmai érv szól – fejtegette kávéját kortyolgatva a mesteredző. – Az első gondolatom azt volt, hogy Marek Penksát küldöm harcba, de a szlovák futballista vakbélműtétje miatt nagyon sokat kihagyott, nincs még tökéletes erőállapotban. Így vagy Szili Attila, vagy Leandro kezd majd..
– Ön csak tudja, milyen élmény a stuttgarti stadionban vendégeskedni…
– Tizenegy esztendővel ezelőtt a Pécs szakvezetőjeként valóban jártam már a sváb városban. Az az igazság, hogy akkor már nem volt igazán erős a csapatom, hiszen a kulcsemberek közül például Róth Antal és Mészáros Ferenc már másutt futballozott. Az első meccset játszottuk idegenben, és a védelem közepére Balog Zoltánt állítottam, aki korábban játszott Zalaegerszegen, később meg visszatért a ZTE-hez, az öccse, Csaba az egerszegiek bajnokcsapatának, a mostani gárdának a tagja. Zoli ügyes labdarúgó volt, de Egerszegen beleivódott a vérébe a lestaktika, s noha mi ezt a fegyvert nemigen alkalmaztuk, valahogy előjöttek nála a régi reflexek, és ösztönösen is ki-kimozdult a stuttgarti támadásoknál. A társak persze vele együtt léptek ki, a VfB játékosai azonban voltak olyan rutinosak, hogy beívelték a bekksorunk mögé a labdát, aztán a gyors német csatárok berobogtak az üres területekre. A szünetben már négy–nullás vesztésre álltunk, és noha nem szokásom dühöngeni az öltözőben, akkor bizony igencsak kikeltem magamból, csodálkoztak is a játékosaim. A folytatás is drámaian indult, Palaczky Jánost ugyanis kiállította a bíró, de ezután mintegy varázsütésre nagyszerű futballt produkáltunk, és a vége négy–egy lett. És azt az egy gólt éppen Balog Zoli rúgta… A visszavágó kettő–kettővel zárult, azaz kiestünk, és bár a Stuttgart, amelyben az akkori világbajnok német csapat tagja, Guido Buchwald mellett Matthias Sammer, Fritz Walter és Maurizio Gaudinho szerepelt többek között, abban az évadban bajnok lett, szerintem ez a mai VfB erősebb, mint volt az egy évtizeddel ezelőtti gárda.
– Ezért is lett volna jó legalább a ziccereket értékesíteni az Üllői úton.
– Ne is mondja! Ha kettő–nulláról folytatjuk a párviadalt, jó esélyeink lehetnének, így azonban tényleg kemény este elé nézünk. Nehogy bárki is félreértsen! Természetesen bizakodom és hiszek a csapatomban is, de azért mégiscsak egy Bundesliga-együttes vár ránk. A helyzetkihasználás kulcskérdés lesz. Igencsak megkönnyítenénk a saját életünket, ha az elején a kapuba találnánk, mert amennyiben a Stuttgart-rohamok feltartóztatására pazarlódik el az erőnk java, előbb-utóbb becsúszhat egy hiba, s akkor meg mi futhatunk az eredmény után.
A mindössze másfél órás repülést követően a stuttgarti légikikötőben pillanatok alatt lezajlottak a beléptetéssel járó formaságok, gyorsan buszra szállt a társaság, de azért egy élelmes német drukkernek e rövid idő alatt is sikerült autogramot szereznie Szűcs Lajostól.
– Nemrég jártam legutóbb Németországban, igaz, akkor csak átutazóban fordultam meg itt, Frankfurtban váltottunk gépet, és repültünk tovább a válogatottal Izlandra – mondta a 29 esztendős kapus, aki korábban húsz hónapig a német első ligás Kaiserslautern kapusa volt. – Légióskodásom idején hivatalból többször ellátogattam Stuttgartba, de jártam a sváb városban a családdal is az akkor a VfB-nél futballozó Lisztes Krisztián vendégeként. Az igazat megvallva, Kaiserslauternt jobban szerettem, csendesebb, kisebb település, mint Stuttgart, így kevésbé fenyegetett az a veszély, hogy eltévedek.
– Sokak szerint ön lehet a kulcsfigurája ennek a meccsnek.
– Valóban többen is mondogatták nekem még otthon, hogy alighanem főszereplő lehetek Stuttgartban. Szükség lesz persze bravúrokra, kiemelkedő egyéni teljesítményekre is, mégis az általam is remélt sikerünk egyik titka a masszív, megbízható csapatmunka lehet.
– Ha már a pesti találkozót említette: nem állt el egy pillanatra a szívverése, amikor a kapujába került a labda?
– Nem tudhattam, lenget-e a partjelző, noha láttam, hogy a beadás előtt a labda túljutott az alapvonalon. Arról viszont már sejtelmem sem volt, hogy pillanatokkal később azért sípolt-e a bíró, mert kirúgást ítélt vagy éppen középre mutatott. A beadást követően ugyanis ütköztem Dragan Vukmirral, és egy pillanatig azt sem tudtam, hol vagyok. E randevú emlékét, a púpot a homlokomon a mai napig őrzöm.
– Mutatós ismertetőjel, bár azt gyanítom, kedd este ennél nagyobb megpróbáltatásokat is el kell viselnie a győzelem érdekében…
– Szerintem ötven százalék az esélyünk a továbblépésre, és persze nagyon szeretnénk folytatni a kupamenetelést. A németek általában rapszodikusak, ugyanakkor az utolsó leheletükig harcolnak és kőkemények. Nem véletlen, hogy a VfB mesterét nem egyszer "állatnak” titulálják. Otthon ez durva sértés lenne, errefelé viszont egyfajta elismerést jelent. Emlékszem, amikor a Kaiserlautern egyik tréningje után az újságíróknak nyilatkozva a kapusedzőmre használtam az említett jelzőt, a segédtréner kissé megorrolt rám, hogy miért nem róla mondtam ilyesmit…
– Tippelne a végeredményre?
– Nem, arra viszont fogadni mernék, hogy a doppingvizsgálatra engem sorsolnak ki, és megint nekem kell majd az orvosi szobában izzadnom a meccs után…
Stuttgartban (ahol a helyiek 10-15 ezer nézőre számítanak) a meccs időpontjában, tehát 18 órakor gyakorolhatott a 27-szeres magyar bajnok. Az 1933-ban épült, az 1974-es világbajnokság kapcsán modernizált, fűthető talajú Gottlieb Daimler-stadionban megtartott gyakorláson sem dőlt el, Szili vagy Leandro kezd-e. Garami József erre a kérdésre még alszik egyet, s csak a mérkőzés előtt válaszol majd…

VfB Stuttgart-Ferencváros, Stuttgart Gottlieb-Daimler-stadion, 18 óra (UEFA-kupa 2. forduló, visszavágó), a kezdőcsapatok:
VfB Stuttgart: Ernst – Hinckel, Meira, Bordon vagy Weinzel, Gerber – Meissner, Soldo, Balakov, Hleb, Seitz – Kuranyi vagy Ganea.
Ferencváros: Szűcs – Vukmir, Dragóner, Gyepes – Bognár, Lipcsei, Kapic, Szkukalek – Gera, Tököli, Szili vagy Leandro.