Északnyugat-Magyarország legjelesebb rangadója a Sopron és a Győr összecsapása. Ám az első labdaérintés előtt történt egy és más. A vendégségbe érkező győri szurkolók igen korán, már a délelőtti órákban megérkeztek Sopronba, és hangos énekléssel verték fel a még sziesztázó helybélieket. Énekelték a dalokat a Tűztorony mellett, a buszpályaudvaron és a város más pontjain. Aztán a stadionba érkezvén azonnal megtalálta egymást a két szurkolótábor, éppen csak nagyságos úrnak nem nevezték egymást az ellenlábasok. Volt itt minden, emlegették a kisebbségeket és különböző megjegyzéseket tettek egymásra, na és persze az új divat szerint volt görögtűz meg füstfelhő is.
A kezdés után úgy tűnt, a játékosok is igencsak paprikás hangulatban vannak. Igen vehemensen estek egymásnak a felek, értjük ezt úgy is, hogy az első tíz percben volt helyzet mindkét oldalon, és igaz abban a tekintetben is, hogy Goran Jovanovics már a második minutumban sárga lapot kapott durva becsúszásáért. Aztán amikor eltelt az első tíz perc, minden megváltozott, a félidő közepéig csak elvétve jegyezhettünk fel helyzeteket. Később folyamatosan fölénybe kerültek a győriek. Elsősorban azért, mert három csatáruk közül Szanyó Károlyt és Igor Nicsenkót is nehéz volt tartani. A soproniak támadói közül Tóth Mihály jelentette a nagyobb veszélyt a kapura, ám ő is elhibázta a meccs legígéretesebb helyzetét. Összességében mindkét oldalon sok volt az átadási hiba és a bosszantó könnyelműség. Így az elején tapasztalt akarásból a végére már csak a szabálytalanságok, az összetűzések maradtak meg. A győriek nem tudták kamatoztatni fölényüket, hiszen a 24. születésnapját ünneplő Farkas Balázs, a hazaiak kapusa mindig jó helyen volt, többször bravúrral hárított egy-egy lövés vagy fejes után. Az elején még mindenki azt hihette, hogy sok gól esik majd a találkozón, ám a szünetben a többség már azt tippelte, hogy örülni kell majd a kevés találatnak is, ha egyáltalán születik gól a megyei rangadón.
Aki abban bízott, hogy a második félidő jobb lesz, mint az első volt, nagyon nagyot csalódott. Ha lehet, e negyvenöt perc első fele még roszszabb volt, mint az első félidő. Igazából a szögleteken kívül semmit nem kellett följegyezni. Teljesen eseménytelen perceket láthattak a szurkolók. Leginkább csak Arany Tamás ítéletei borzolták a kedélyeket. Ezzel el is lett volna mindenki, de aztán következett az utolsó tíz perc, amely kísértetiesen hasonlított a mérkőzés elejére. Egymás után alakultak ki a helyzetek, és kijelenthetjük, hogy a Győr többször a maga javára fordíthatta volna a találkozót. Ám talán nem koncentráltak eléggé a csatárok a befejezésnél vagy valami más oka lehetett, de kimaradtak a legígéretesebb helyzetek is. Jegyezzük meg, hogy Arany játékvezető a végén fő-szereplővé vált, nemcsak azért, mert Tóth Mihályt les címén állította meg, pedig a csatár teljesen szabályosan indult a győri kapu felé, hanem azért is, mert nem adta meg a Horváth Róbert visszahúzásáért járó tizenegyest, pedig az eset alig fél méterrel előtte történt. Sőt, azt megelőzően még fel is szólította a játékosokat, hogy legalább az ő közvetlen közelében ne cibálják egymás mezét… Összességében a sok helyzetet elpuskázott győriek közelebb álltak a győzelemhez, ám az a csapat, amely egyetlen lehetőséget sem tud gólra váltani, nem érdemel sikert. A soproniak eddig leginkább hazai pályán gyűjtötték a győzelmeket, ám ezúttal nem sikerült három pontot szerezniük, ez pedig az ő helyzetükben nagyon nagy luxus, hiszen emberemlékezet óta nem tudtak nyerni idegenben. Ám ezen a délutánon a helyzetek alapján örülniük kellett az egy pontnak is.
MestermérlegNem nekünk állt ez a mérkőzés, mert nem tudtuk megvalósítani, amit szerettünk volna. Csak a jó kapusteljesítményünknek köszönhető ez az egy pont. Annak ellenére, hogy a győriek közelebb álltak a győzelemhez, a nyolcvanharmadik percben, ha megkapjuk a jogos tizenegyest, akár nyerhettünk is volna.
Komjáti András, a Sopron edzője
Az történt, amire számítottunk. Felkészültünk arra, hogy a hazaiak szervezetten futballoznak majd, és e tekintetben nem is tévedtünk. Egy izgalmas, jó iramú mérkőzésen sok helyzetünk volt, ám ezeket nem tudtuk kihasználni. Emiatt meglehetősen mérges vagyok.
Tamási Zsolt a Győr vezetőedzője
Percről percreFény és árnyék
Sopronban figyelnek a szurkolókra. A szünetben még azok is megtudhattak minden lényeges adatot a mérkôzésrôl, akik késve érkeznek meg a stadionba. Az eredményjelzôn ugyanis megjelent minden fontos statisztikai adat a találkozóról, így a szögletek, a sárga lapok vagy akár a megítélt lesek száma is. Ez egyedülálló kezdeményezés, de mindenképpen követendô lehet. Bár azt ne felejtsük el, hogy a meglehetôsen lelakott soproni stadionban legalább az eredményjelzô modern, de ezzel sem büszkélkedhet itthon minden egyes élvonalbeli klub.
Sajnos primitív emberek is vannak a meccsre járók között. A mérkôzés elôtt egyperces gyászszünetet tartottak a csapatok és a játékvezetôk. Igen, csak ôk, a lelátón helyet foglalók közül nagyon sokan ugyanis nem érezték úgy, hogy a közeli halottak napja miatt beiktatott egyperces csend rájuk is vonatkozik. „Békésen” parasztozták egymást a drukkerek, miközben mindenki vigyázzban állt a pályán, bár mi a szurkoló minôsítéssel ne ajándékozzuk meg ezeket a jegyvásárlókat; maradjunk annyiban, hogy minôsíthetetlen volt a magatartásuk.
2. perc: Somogyi jobb oldali szöglete után Tóth István ugrott föl az öt és felesen, nem túl nagy erővel kapura fejelt, ám Sebők biztos kézzel fogta meg a középre tartó labdát.
5. perc: Németh Norbert ívelte a soproni védők mögé a labdát, az alighanem lesen álló Szanyó középre fejelte azt, a kapuval szemben álló Ni-csenko elé. A csatár jobb lábbal próbálkozott, a bal felső sarok felé tartó labdát azonban Farkas látványos mozdulattal kiütötte.
9. perc: Szanyó végzett el jobb oldali szögletet. A laposan középre érkező labda Nicsenkót találta meg az ötös jobb oldalánál, aki nagyszerűen perdített a kapu bal sarka felé. Ám nem volt szerencséje: a labda a keresztlécről a mezőnybe pattant vissza.
20. perc: Érdekes jelenet játszódott le, amikor Nicsenko és Fehér Zoltán a labdáért küzdve összecsúszott. Mindenki megállt, mert azt hitte, szabálytalanság történt. Még Farkas Balázs kapus is, aki az eset helyére akarta gurítani a labdát. Nicsenko a földről fölpattanva egyből az üres kapu fölé emelt. Ha bemegy a labda, a gól érvényes.
24. perc: Ismét Nicsenko került helyzetbe. Weitner játszott Szanyóhoz, aki a nagyon rosszul helyezkedő védők között kilépő csatárhoz játszott. Nicsenko farkasszemet nézett Farkassal, és igencsak elbambulhatott, mert a kapusba lőtte a labdát.
28. perc: Peric ment el a jobb oldalon, "hintába ültette” Horváth Róbertet, majd laposan lőtt: nem is rosszul, hiszen a labda Farkasról kipattant, ráadásul éppen Weitner elé, aki hét méterről az üres kapu fölé emelt.
35. perc: Fehér a támadótérfél jobb oldaláról a tizenhatosra ívelt. Sira felugrott védőjével, majd a bal oldalon helyezkedő Tóth Mihály elé pattant a labda. A csatár kapásból a bal alsó sarok mellé lőtt.
54. perc: Tóth Mihályt lesen állította meg Arany Tamás játékvezető, pedig a csatár nem állt a védők mögött, ugyanis Böjte ki akart lépni, de elcsúszott. Amennyiben a játékvezető továbbengedi az akciót, Tóth könnyedén vezetéshez juttathatta volna a hazaiakat.
66. perc: Majoros készítette le Somogyinak lövésre a labdát, a középpályás 23 méterről ballal laposan nagy erővel lőtt is. Sebőkről kipattant a labda, a védők azonban időben érkeztek, és felszabadítottak.
70. perc: Somogyi sokadik szögletéből majdnem gól született, miután a jobbról középre lőtt labdát Fehér a bal alsó sarok mellé fejelte. Hatalmas lehetőség volt, mert a hátvéd teljesen tiszta helyzetben fejelhetett.
76. perc: Parádés győri támadás végén Nicsenko kihagyta a kihagyhatatlant: Peric passzolt Szanyóhoz, aki nagyszerű mozdulattal sarokkal játszotta meg az ukrán játékost. Nicsenko ismét csak a kapussal állt szemben, igazíthatott is a labdán, aztán ahelyett hogy valamelyik sarokba gurított volna, nyolc méterről a kapu fölé emelt.