Nem szabadna gólt kapni

– Becsületesen felkészültünk a találkozóra, tiszta a lelkiismeretünk. Kiemelkedően fontos ütközet előtt állunk, és a viszszajelzésekből úgy gondoljuk: az egész ország ránk figyel, a mi sikerünkért szorít majd. Felemelő érzés, higgye el.
– Amikor a Ferencváros színeiben legutóbb egy német gárda ellen nemzetközi kupamérkőzésen szerepelt, akkor önnek a párharc első összecsapásán meglehetősen jól ment a játék…
– Az régen volt, még kilencvenegyben, de a mai napig emlékszem a Werder Bremen elleni KEK-csaták minden egyes percére. Brémában két gólt sikerült lőnöm, de sajnos így is kikaptunk három–kettőre. Az Üllői úti visszavágón telt ház előtt sem sikerült a bravúr, akkor egy–nullás vereséget szenvedtünk. Utólag azt mondhatom, hogy a kiesés ellenére sem volt keserű a szám íze, mert a Werder végül megnyerte a sorozatot. Persze a két esemény között hónapok teltek el, így volt időm az efféle önvigasztalásra.
– Azért azt gyanítom, hogy egy hasonló élményt most kihagyna…
– Hát persze. Hiszek benne, hogy olyan eredményt érünk el az első találkozón, ami után büszkék lehetnek ránk a magyar szurkolók, és amivel reális esélyünk lesz a továbbjutás kivívására. Egyetértek azzal, amit társam, Adem Kapic nyilatkozott az önök lapjában, hogy ez csak úgy lehetséges, ha mind a két mérkőzésen azonos, és a magam megítélése szerint is százhúsz százalékos teljesítményt nyújtunk, hiszen köztudomású, hogy a németek még a kilencvenharmadik percben is olyan elánnal futballoznak, mint az elsőben. Ôszintén szólva bravúr lenne a javából, ha sikerülne a harmadik körbe lépnünk, De a jelenlegi Ferencvárost igenis képesnek érzem a bravúrra.
– Az imént egy remélt, kedvező eredményről beszélt. Számszerűsítené?
– Egy–nulla. De tudja mit, legyen inkább kettő–nulla. Az a lényeg, hogy ne kapjunk gólt hazai pályán.
– Ha bejön a legmerészebb álma, a fanatikusok biztosan "szétszedik” majd a stadiont, na, persze, ezúttal jó értelemben…
– Úgy legyen! Nekünk óriási élmény lesz újra zsúfolt lelátók előtt játszani.