Az olaszok nagy lehetősége

Az olaszok tehát nem éppen a legjobb hangulatban zárták a világbajnokságot, ám szeptember végén kiderült, hogy az 56. Nemzetek Krosszára nem neveznek az amerikai, a belga, az ausztrál és a francia sztárok. Vagyis az olaszok előtt megnyílt a lehetőség, hogy 1999 után másodszor is csapatvilágbajnokok legyenek.
Az idén teljesen megreformálták a Nemzetek Krosszát. Megszűnt a három géposztály, úgyhogy a pilóták választhattak a 125 és a 650 köbcentis hengerűrtartalom-határ között. A 30 perc plusz két körös döntőben – amely az eddigi három futam helyét vette át – a fináléba jutott 12 válogatott három-három versenyzővel képviseltette magát. Közülük azonban csak a legjobb kettő eredménye számított bele az összetettbe.
Már a viadal elejétől az olaszok kerültek reflektorfénybe, hiszen a 17 induló nemzet közül ők szerezték meg a pole pozíciót. A döntőben ugyan a hazai pályán bizonyítani akaró spanyol Javier García Vicónak – bronzérmes volt az 500-as vb összetettjében – nem volt ellenfele, ám a csapatmunkájuk miatt mégis az olaszok ünnepelhettek. A nyaralásból épp visszatérő Bartolini – aki ráadásul fékhibákkal is küszködött –, második lett; Chiodi egy látványos felzárkózás után lett harmadik; Puzar pedig szintén a hátsó régiókból támadt fel és végzett kilencedikként.