Marius Sumudica parádézott

Úgy kezdődött a találkozó, ahogyan arra számítani lehetett: miközben Garamvölgyi Lajos békésen bandukolt a vendégek kispadja felé, hogy elfoglalja helyét, a stadion minden zugából zúgott a taps, és ütemes "Lajos, Lajos!” kiáltás harsant.
Hiába no, talán nincs is olyan ember Debrecenben, aki ne szeretné Garamvölgyit. Tudják, az emlékek: bronzérem a bajnokságban a Lokival az 1994–95-ös szezon végén, kupagyőzelem négy évvel később – hogy csak a "legeket” említsük a szakember debreceni ténykedését illetően.
Dicső múlt… A jelen azonban jóval keservesebb a számára.
Az biztos, hogy már a 23. percben kutyául érezhette magát a kispadon, lévén a hazai gárda ennyi idő elteltével már 3–0-ra vezetett. Mivel a gólhelyzeteket még számolni is problémás volt – a védekezést mindkét csapat hanyagolta – abban sem lett volna semmi meglepő, ha nem 3–0, hanem 6–3 állt volna az eredményjelzőn az említett időpontban. Mindazonáltal Szentes Lázár labdarúgói jobban sáfárkodtak a lehetőségekkel: Bajzát Péter, majd Marius Sumudica volt eredményes – sőt, utóbbi futballista kétszer is. Sőt, háromról gyorsan négyre is juthattak volna Sándor Tamásék, amenynyiben az említett középpályás gólra váltotta volna a Böőr Zoltán "letarolásáért” megítélt büntetőt. (e tizenegyes történetéhez hozzátartozik, hogy Fekete Róbert – szintén egykori debreceni kerettag – durva szabálytalanságát látva felmerülhetett az emberben: állítottak már ki kapust hasonló tettért…). A Beitar Jerusalem csapatától hazatért irányító azonban túl lazára vette a figurát, így a félidő végére maradt a hazaiak háromgólos előnye…

A szünetben egyesek már a valaha volt legfölényesebb "lilaverést” emlegették – 8–0 a Békéscsaba ellen az 1997–98-as szezonban –, ám a második játékrész első percei elhalkították ezen optimista hangokat. A DVSC túlságosan is ráült az eredményre, átengedte a teret a vendégeknek. Ebben talán az is közrejátszhatott, hogy az ezúttal is ragyogóan játszó Böőr Zoltán már nem volt a pályán, de illeti néhány dicsérő szó a vendégeket is, akik tetemes hátrányban is gólratörően szervezték akcióikat, nem is hiába. Tóth György szépítő találata némi mosolyt is csalhatott Garamvölgyi Lajos arcára, igaz, öröme tiszavirág-életű lehetett. A csabaiak szépítő gólja ugyanis felébresztette a hazaiakat, Marius Sumudica újra villant, s máris visszaállt a háromgólos különbség – sőt, ez rövid időn belül négy lett a Sándor, Sumudica, Kaha Sketiani kombinációnak köszönhetően.
Fesztiválhangulat, hullámzás – őrjöngtek a stadionban helyet foglalók, ám ezúttal jó értelemben. A hazai drukkerek élvezték az előadást, hálásan tapsoltak meg minden apró trükköt, minden elfutást. Szakmai szempontból változatlan kritika illette a gárdák védekezését, a középpályát oda-vissza szinte pillanatok alatt átjátszották a csapatok. Kis túlzással a gólhelyzetek és a percek hányadosa közelített az egyhez az utolsó negyedórában – legfőképpen akkor, amikor Sumudica csapata hatodik, saját maga negyedik gólját szerezte.
Kiütés volt ez a javából. Még úgy is, hogy öt perccel a vége előtt a meccs legjobbja, Sumudica Sándor Tamáshoz hasonlóan elszórakozta a buktatásáért megítélt tizenegyest – ha a csatár nem ilyen flegma, és gólt szerez a büntetőből, akkor a remek teljesítményéért járó osztályzat is 10-es lehetett volna… A légiós produktuma azonban így is parádés volt.

Mestermérleg

Jól kezdtünk, a csapat gyorsan "elkapta a fonalat”, ennek eredménye volt az, hogy közönségszórakoztató játékkal, biztosan győztünk, és szép gólokat is rúgtunk. Egyetlen hiányérzetem az, hogy elhibáztuk mindkét tizenegyesünket.
Szentes Lázár a DVSC vezetőedzője

Tudtam, hogy Debrecenben nem mi vagyunk az esélyesek, mégis értetlenül állok az első tíz perc történései előtt. A rossz kezdés az egész meccsre rányomta bélyegét. Beszédes adat, hogy a kapusunk nyújtotta a legjobb teljesítményt, a kapott hat gól ellenére.
Garamvölgyi Lajos a Békéscsaba vezetőedzője

Percről percre

7. perc: Böőr tréfálta meg a csabai védelmet a bal oldalon, miután tisztára játszotta magát, laposan középre adott. Sumudica egy átlépős csellel becsapta a vendégvédőket, így Bajzát a kaputól öt méterre nyugodtan lekezelhette a labdát, majd jobbal a jobb alsó sarokba helyezte.
1–0
8. perc: A békéscsabaiak még fel sem ocsúdtak az első sokkból, máris jött a következő csapás. A középkezdés után Sándor Tamás lopta el Szilvesztertől a labdát, azzal pedig Sumudica tört kapura és 16 méterről, jobbal, laposan a kapu közepébe helyezte.
2–0
22. perc: Kiss Zoltán futott el a jobb oldalon, futtából középre emelt és a lendületből érkező Sumudica jobb belsővel, 14 méterről, okosan a kapu bal oldalába helyezte a labdát.
3–0
30. perc: Sándor Tamás tálalt remek labdát Böőrnek, aki középen kilépett a védők között és Fekete Róbertet is kicselezte volna, ha a kapus nem gázolja őt el. A csabai kapus megúszta a kiállítást, csupán sárga lapot kapott, majd Sándor Tamás tizenegyesét remek vetődéssel hárította: a bal saroknál csípte el a labdát.
58. perc: Megyesi balról ívelt a kapu előterébe, a hazai védők fölött átszállt a labda, Tóth György lekezelte azt, majd ballal, négy méterről kilőtte a bal felső sarkot.
3–1
60. perc: Bajzát labdájával Sumudica lépett ki a vendégvédők között, s miután tisztára játszotta magát, 15 méterről, jobbal a kapu bal oldalába helyezett.
4–1
68. perc: Sándor szöktette a jobb oldalon Sumudicát. A csabai védők lest reklamálva lemaradtak, a román támadó nyugodtan bevezethette a labdát a tizenhatoson belülre, de önzetlenül Sketianihoz passzolt, aki két méterről, jobbal a kapu közepébe helyezte a labdát.
5–1
78. perc: Sándor Tamás jobbról, az alapvonal közeléből középre adott és ismét csak Sumudica villant, mert három méterről a kapu jobb oldalába fejelte a labdát.
6–1
86. perc: Sumudicát rántotta le Szilveszter a tizenhatoson belül: a megítélt büntetőt ezúttal a sértett végezte el, de Sándor Tamáshoz hasonlóan hibázott. Hiába vetődött ellenkező irányba Fekete Róbert, a labda a jobb kapufáról az alapvonalon túlra pattant.