Kis túlzással Giovanni Trapattoni volt az egyetlen elégedett olasz szombaton este Nápolyban, a csaknem csurig telt Stadio San Paolóban, ahol pedig az olasz válogatott nem tudta legyőzni a mérkőzés nagy részében szervezettebben játszó jugoszláv csapatot.
Alessandro Del Piero (balra) ezen lövését követôen született meg az olasz válogatott egyenlítô gólja a nápolyi összecsapáson
Alessandro Del Piero (balra) ezen lövését követôen született meg az olasz válogatott egyenlítô gólja a nápolyi összecsapáson
Alessandro Del Piero (balra) ezen lövését követôen született meg az olasz válogatott egyenlítô gólja a nápolyi összecsapáson
Alessandro Del Piero (balra) ezen lövését követôen született meg az olasz válogatott egyenlítô gólja a nápolyi összecsapáson
A találkozón a vendégek szerezték meg a vezetést, amikor a Nesta által elveszített labdára Mijatovics csapott le, betört vele a tizenhatosra, majd a kimozduló Buffon mellett éles szögből a hosszú sarokba helyezett. Az olasz egyenlítésre bő tíz percet kellett várni: ekkor Del Piero szabadrúgása után a sorfalról úgy pattant a labda, hogy Jevrics kapusnak esélye sem volt a hárításra. A második félidőben mindkét csapatnak voltak kisebb helyzetei, ám a döntetlen összességében igazságosnak mondható. A squadra azzurra szövetségi kapitányának mégsem volt szíve elismerni, hogy csapata nem érdemelt volna győzelmet, sőt, azt bizonygatta, hogy ő mindent megtett a sikerért: "Nyerni akartunk, részben azért is, hogy így fejezzük ki hálánkat a csodálatos nápolyi közönségnek. Az első félórában mi irányítottuk a játékot, aztán egy védelmi bakink miatt mégis ők szerezték meg a vezetést. Szerencsére sikerült gyorsan egyenlítenünk, ám a második félidőben az esőtől nehéz pálya a védekező és kontrázó jugoszlávoknak kedvezett.” Trap az egyes játékosokról szólva senkit sem marasztalt el, pedig a vasárnapi olasz lapok egybecsengő értékelése szerint például Nesta, Gattuso és Doni önmagához képest is meglehetősen haloványan játszott: "Doni az első félidőben kapott egy nagy rúgást a bokájára, ennek ellenére megfelelően látta el a feladatát, akárcsak Gattuso és Nesta, még akkor is, ha utóbbi hibájából kaptuk a gólt.” Doni kapcsán annyit érdemes elmondani, hogy Trapattoni végül úgy döntött: a Milan-féle rendszert alkalmazva a középpályán két irányítóval, a védelem előtt ténykedő Pirlóval és a csatárok mögött játszó Donival lép pályára, akik mellett Tommasinak és Gattusónak kellett (volna) szűrnie a középpályán. Azon a középpályán, amelyen az itt egyébként is létszámfölényben lévő jugoszlávok sokkal jobban játszottak, mint a házigazdák. De hallgassuk meg, hogy mit mond erről Dejan Szavicsevics, a vendégek mestere: "Tudtuk, hogy az olaszok a védelemben és a csatársorban nagyon erősek, ám arra is számítottunk, hogy a középpályájuk sebezhető, és ez bejött. Ha nem kapjuk be azt a balszerencsés gólt Del Piero szabadrúgásából, akkor talán sikerült volna megnyernünk a mérkőzést, de az egy ponttal sem vagyunk elégedetlenek, hiszen a csoport első számú esélyesének otthonából távozunk ezzel a zsákmánnyal.” Szavicsevics szerint Totti és Vieri hiánya nagyon érződött az olaszokon, ám Trapattoni nem volt hajlandó a sok hiányzóra – az említetteken kívül Materazzi, Coco, Di Biagio, Pessotto és Zambrotta sem állt a rendelkezésére – fogni a gyenge szereplést: "Ma este is az olasz válogatott lépett pályára, függetlenül attól, hogy kik nem lehettek itt Nápolyban. Most ugyan veszítettünk két pontot, de nehogy valaki azt higgye, hogy majd Belgrádban könnyű dolguk lesz a jugóknak: akkor nekik kell támadniuk, és mi kontrázhatunk.” Téved persze, aki azt gondolja, hogy Trapattoni csak a pláviktól tart, hiszen a csoportban veszélyes ellenfélnek tartja a finn és a walesi válogatottat is. Az utóbbihoz egyébként szerdán látogatnak el az olaszok, ám a mester erről még nem volt hajlandó nyilatkozni: "Majd ha vasárnap reggel meglátom, hogy hány sérültünk és hány halottunk van…”