Karácsony a stadion körül

A hideg levegőtől kipirosodott arcú emberek (egész családok: apa, anya és a gyerekkocsiból a prémtakarók alól kikukucskáló szőke srácok) sétáltak a sültkolbász-illatú délutánon a stadiont körülölelő korzón. Emitt egy anyóka árulta a különböző relikviákat, köztük az apróbb, nagyobb plüss rénszarvasokat, a sárga-kékre festett vikingsapkákat, és persze, a sálakat, a mezeket; amott egy alkalmi dzsesszzenekar adott koncertet; másutt pedig szélesen mosolyogva fiatal pár állt összekapaszkodva egy kartonlapot tartva, amelyen az állt: Jegyet veszünk!
Szóval, ha valahonnan a magasból leereszkedett volna a Mikulás, akkor bárki azt mondta volna: ezen a világon minden csodálatos mese igaz.
És ez, kérem, csak egy szimpla futballmeccs volt…
Szimpla?!
Na, azt azért mégsem.
Nekünk, magyaroknak egy újbóli esélyt adott ez a szombat délutáni találkozó, a svédeknek pedig még ennél is többet.
És akkor innentől kezdve zökkenjünk vissza a mesevilágból a zordabb valóságot jelentő pillanatokba.
A svédeknél ugyanis ez az Eb-selejtező sokkalta több volt, mint a meccs, ez a találkozó sorsokról döntött. A hírek szerint ugyanis komoly indulatok feszültek a szövetségen belül, és a Lars Lagerbäck, Tommy Söderberg kapitányi páros további sorsáról a magyarok elleni találkozó döntött. Azok, akik a szélsőséges megoldásokat kedvelik, azt mondták, hogy nem pusztán egy esetleges vereség után kellene már útilaput kötni a szakemberek talpára (apropó, a kapitányváltásokban tán európai rekorderek közé tartozó országunkban sokan most mosolyogva mondhatják: bizony nem lehet könnyű dolga a svéd szövetség elnökének, Lars-Ake Lagrellnek, hiszen neki adott esetben egyszerre két kapitányt kell kirúgnia…), hanem Lagerbäcknak és Söderbergnek még az esetleges siker esetén is mennie kell, ugyanis a svéd nemzeti csapat ebben az évben nem mutatott falrenge-tően jó formát. Egészen pontosan a svédek az idei nyolc döntetlenjük és két vereség mellett csupán egy győzelmet (a vb-n Nigéria ellen nyertek 2–1-re) könyvelhettek el. Az igazán boszszantó eredmény azonban már ehhez a Eb-selejtező-sorozathoz kapcsolható, Svédország ugyanis az első körben 0–0-t játszott Lettország ellen, és sokan azt mondják, a Rigában hagyott két pont sokba kerülhet majd a végelszámolásnál…
Az újabb kudarc(ok) után tehát már nincs mentség Lars Lagerbäckéknek.
S nekünk, magyaroknak, úgy látszik már csak ez a sorsunk.
Mi ugyanis minden egyes, sorsdöntőnek baharangozott meccsre úgy érkezünk, ha az éppen aktuális favoritcsapat nem nyer ellenünk, akkor bukik a kapitány. Az elmúlt években emígyen "megmentettünk” már olasz, portugál, román szakvezetőt, most pedig a svédekre került a sor…
Mindenesetre – és persze ez a felvetés csak némi éllel tett, gonoszkodó fikció – Bozóky Imre, ha akarta, akkor elmondhatta kollégájának, Lars-Ake Lagrellnek, hogyan is kell váltani. Komolyra fordítva a szót: a svéd szövetség vezetősége rendkívül nemes gesztust gyakorolt, ugyanis olyan munkaebédet szervezett az MLSZ-vezetőség részére, amely találkozón részt vett Lennart Johansson, az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) svéd elnöke is. Ha ehhez hozzáveszszük, hogy a svédek a skandináv országokkal karöltve szintén pályáznak a 2008-as Európa-bajnokság rendezési jogára, csakúgy, mint mi, magyarok, akkor máris nyomatékosítható, milyen nemes dolog volt éppen az UEFA-prezidenttel egy asztalhoz leülni a riválissal.
Természetesen a magyar szövetség elnöke, Bozóky Imre beszélt az Eb-projektről is, ám e helyütt fogadjuk el a hivatalos állásfoglalást: az UEFA-elnök csak diplomatikusan meghallgatta a beszámolókat. Amiről több szó esett, az a Magyarországon beindított, és remek ütemben fejlődő edzőképzés volt, de a Bozsik-programról is beszéltek a magyar sportvezetők, kiemelve, hogy az egykoron legendás labdarúgásunknak milyen nagy szüksége van és lesz az így kinevelt tehetségekre.
Bizonyos szempontból azonban már szombaton is új időszámítás kezdődött a magyar futballban – hallhatták a munkaebéden a svéd futballdiplomaták.
Nos, valóban. A mostani Eb-selejtező is egy új időszámítás kezdetét jelentette, mint négyévente mindig, amikor az első meccsre kikocog a pályára a magyar futballválogatott. Mert amíg a svédek rutinos részvevői a nagy tornáknak, addig mi harminc esztendeje már jókora távolságból figyeljük az európai csapatok döntőbéli vetélkedését és tizenhat éve a világbajnoki mezőny produkcióját.
Lehet, nem szép dolog, de ezen a hangulatos stockholmi délutánon ezért is szólt úgy néhány ember kívánsága: milyen jó lenne, ha egyszer végre a mi csapatunk buktatná meg az ellenfél kapitányát…