Összeállítás kérdőjelekkel

– Tudja, irigylem, kapitány úr! Olyan optimizmus sugárzik önök felé a külvilágból, hogy ha csak a szurkolók akaratán múlna, máris győzne a válogatott a svédek ellen. Azonban ön is tudja, a helyzet nem ilyen egyszerű.– Valóban nem az. De, nyugodt vagyok – és persze, ez nem jelenti azt, hogy nincs bennem a meccsek előtti szokásos drukk –, mert nagyon sok időt töltöttem el a játékosok kiválasztásával, és úgy érzem, mára sikerült mentalitásban, akaratban egységes csapatot kialakítani. Sok játékost megnézhettem élesben, meccshelyzetben, akár a macedónok elleni barátságos meccsre gondolva, akár a ciprusi ligaválogatott-találkozót említve, így elmondhatom: amit lehetett, azt eddig elvégeztük. A neheze azonban most jön, éppen ezért nem is akarom rózsaszínre festeni az eget. Maximálisan tisztelem a svéd válogatottat, és pontosan tudom – hiszen ebben az évben az ellenfelünk öt meccsét is láttam –, hogy milyen nagy tudású vetélytárssal szemben kell helytállnunk.– Jó néhány éve a tisztes helytállásról beszél a mindenkori szakvezető, de ez az Eb-selejtező mégis más lesz, kapitányként egy kicsit Gellei Imre vizsgameccse is, hiszen szombattól új időszámítás kezdődik a válogatott életében: a csapat az ön irányításával már tétre játszik. Nem fél?– Nem. Nekem, a kapitánynak ezer apró jelzésből kell megítélnem azt, hogy lélekben, felkészültségben hol és hogyan áll a csapat. Én most hihetetlen impulzusokat kapok a futballistáktól. Említhetem azt, hogy az idén remek formát mutató, de a válogatottól az utóbbi években kissé messzebb került Urbán Flórián, Lipcsei Péter, avagy éppen Miriuta Vasile micsoda hittel vetette bele magát a munkába. És a hit alatt most nem pusztán a reménykedést kell érteni, azt, hogy lehetőséghez juthattak, hanem azt az akaratot, amit a címeres mez viselése jelent ezeknek a játékosoknak. És említhetem a fiatalabbakat, azokat, akik az atlantai olimpiát megjárt futballistákat képviselik a csapatban, és még Bicskei Bertalan kapitánykodása alatt kerültek rivaldafénybe, és akik ma már alapembereknek számítanak, és ennek megfelelően próbálnak tenni a sikerért; vagy mondanám az ifjabbakat, akik most érkeznek el pályafutásuk egyik nagy állomásához. Gyepes Gábor vagy Lőw Zsolt számára is pluszmotivációt jelent a mostani Európa-bajnoki selejtező. Félre ne értse, nem akarok érzelgős lenni, de ezek azok a jelek, amitől edzőként elszánt lehetek, és hihetek abban, hogy a játékosok képesek a bravúrra is.– És mit jelent a bravúr?– Erre a kérdésre csak azt felelhetem, hogy természetesen a győzelmet. Ám, ha nem sarkítunk ilyen élesen, akkor azt is mondhatom, hogy a becsületes játékot. Hogy ez mit jelent? Nos, azt, hogy a csapat futballját figyelve a meccset néző emberekben ne maradjon hiányérzet akkor sem, ha netán döntetlent mutat az eredményjelző tábla. Vereségről eleve nem beszélek, mert nincs olyan sportember, akinek a meccsek előtt, közben a kudarc jár a fejében. Ilyen nem létezik. A válogatottunkban olyan játékosok szerepelnek, akiknek kellő meccsrutinjuk van, profik, elitbajnokságban edződnek, azaz igenis képesek győzni. És azért képesek erre, mert egyrészt jó csapatot alkotnak, másrészt pedig egyénenként is megvan bennük a kellő tűz.– A svédek elleni meccsre való ráhangolás egyetlen sikere az Izland elleni idegenbeli győzelem volt. Arra a meccsre valóban lehet alapozni?– Még egyszer mondom, több meccs alakította ki ezt a csapatot. Én nem dugom a fejem a homokba, soha nem is tettem, vagyis ha voltak hibák, azt felvállaltam. De – és ezt fontos hangsúlyozni – valóban az Izland elleni meccs döntött el sok mindent a svédek elleni mérkőzés kapcsán. Szakmailag számomra megkérdőjelezhetetlen, hogy a Reykjavíkban pályára lépő és ott győztes tizenegyre lehet alapozni az összeállítást a stockholmi mérkőzés előtt.– Nos, végignézve a neveken, a lehetséges összeállításon, úgymint Király – Urbán, Dragóner, Gyepes – Fehér Csaba vagy Bodnár, Lipcsei, Dárdai, Lőw – Lisztes – Fehér Miklós vagy éppenséggel Kenesei Krisztián és Tököli, feltűnhet, hogy azért alaposan megváltoztatta az előző években pályára küldött gárdát.– Alaposan? Én inkább úgy fogalmaznék, hogy másképpen építkeztem. Azt már a kezdet kezdetén elmondtam: nálam döntő az, hogy egy kerettag játsszon is a klubcsapatában. Az ebből fakadó változás két labdarúgót érintett, mégpedig a Cottbustól távozó és az azóta a skót Hibernian csapatában szereplő Mátyus Jánost és az egyelőre csapatra váró Sebők Vilmost. A kapu előttük sem zárult be, de azt hiszem, elfogadható érv, hogy egy, a válogatottban szereplő játékosnak tétmeccsterhelés kell ahhoz, hogy a válogatott díjmérkőzésein a kemény ellenféllel szemben fejben és erőben is topon legyen. Aztán beleszóltak a csapat-összeállításba a sérülések is. A régebbi kerettagok közül Lendvai Miklós és Pető Tamás, míg az újakat képviselő labdarúgók közül Molnár Balázs sem hadra fogható. De ennyi változás benne van egy csapat életében, és mint edző ilyenkor nem mondhatom makacsul: csak erre és erre a játékosra számítok. Mindenkinek adott a lehetőség. A korábban számításba vett és általam jó, megbízható teljesítményre képes játékosnak tartott Kuttor Attilának ugyanúgy, mint a mondjuk vele a középső védő poszton rivalizáló Sebők Vilmosnak. Nálam a játék és a mutatott forma dönt.– Ha már az előbb az összeállítást soroltuk, akkor észrevehető, hogy vannak kérdőjelek a csapatban. A legkényesebb és egyben legizgalmasabb kérdés: eldöntötte-e azt, hogy egy vagy két csatárral támad a válogatott a svédek ellen?– Ma este határozok erről, és az edzés után a sajtónak is elmondom a kezdő tizenegyet. Egyetlen, és persze nem elhanyagolandó ok miatt várok. El kell döntenem, illetve előre ki kell sakkoznom azt, hogy vajon a jobban fejelő, a labdát megtartani képes és a kapura veszélyesen nyomuló Fehér Miklóst egyedüli csatárként vetem be, vagy arra alapozok, hogy a gyors beindulások, a rafináltabb megoldások kamatoznak úgy, hogy Kenesei Krisztiánt és Tököli Attilát küldöm pályára. Szóval… Erre a döntésemre aludnom kellett többet is.– És mit gondol, hogyan ébred majd vasárnap?– Hát, ez nehéz kérdés! Álmomban a nyár óta gyakran visszapereg egy kép, hogy a svédek miképpen hangolták már akkor magukat az ellenünk lejátszandó meccsre. A Paraguay elleni vébéelőkészületi, kettő–egyre elveszített találkozójukon azt harsogta a hangosanbeszélő, hogy Svédország október tizenkettedikén Magyarországot fogadja Stockholmban, és akkor is idevárják a nézőket, hogy szurkoljanak. A nézőkön nem múlik majd, mert úgy tudom, telt ház előtt futballozhatunk. Ami számomra elgondolkodtató, hogy ellenfelünknél a kényszer szüli a változtatásokat. Bár jellemző módon éppen most megy javában az alapos lelki ráhangolás. A válogatottságtól már visszavonult Henrik Larssont bombázzák levelekkel, ugyan komolyan gondolja-e, hogy soha többé nem húzza magára a svéd címeres mezt. Lelkileg tehát alaposan felpörögetik magukat a házigazdák. Erre azt mondom, hogy nekünk minden körülmények között meg kell tartanunk a lelki egyensúlyunkat, mégpedig úgy, hogy azért játékban is nőjjünk fel a svédek szintjére. És ha ez teljesülne, akkor kellemes lenne az ébredésem vasárnap reggel.