NS-jegyzet: Sportérték

SZEKERES TAMÁSSZEKERES TAMÁS
Vágólapra másolva!
2002.10.07. 20:33
Címkék
Emlékeznek még a hajdani Ki mit tudok szállóigévé vált mondására? "A zsűri nehéz helyzetben van”.Hát igen, néha nehéz a döntés. Itt van például lapunk hónap sportolója szavazása. Minden hónap elején el kell döntenünk, hogy az azt megelőzőben ki nyújtotta a legkiemelkedőbb produkciót. Első körben összegyűjtjük az esélyesek nevét, akik közül aztán a rovatvezetőkből és szerkesztőkből álló zsűri eldönti, hogy ki a tíz legjobb. És ilyenkor – még oly jó szándék ellenére is – nem lehet igazságosnak lenni…Itt van ugye először is a szerencse. Nem mindegy, hogy kinek mikor jön ki a lépés. Vannak hónapok, amikor olyan teljesítménnyel lehet nyerni, amivel máskor esetleg még a Top10-be sincs esély bekerülni. Aztán az is sokat számít, hogy ki milyen sportágban vitézkedik. Vannak, akiknek az évben egy, legfeljebb két alkalmuk van versengeni a hónap sportolója címért, míg másoknak ez hatszor, hétszer is megadatik. (Gondoljunk csak bele, ha Michael Schumacher magyar lenne…!) Arról pedig ne is beszéljünk, hogy miként lehet különböző sportágak, különböző versenyszámok értékét összemérni. Mert az talán mindenki számára nyilvánvaló, hogy mondjuk 100 síkon, világbajnokságon aranyat nyerni nagyobb dolog, mint például – bocsánat érte – tekézésben. De az már korántsem ilyen egyértelmű, sokféle szempont összesített értékelésének függvénye, hogy három kajakarany, egy evezős világbajnoki cím vagy egy atlétikai Világkupa-győzelem az értékesebb. Éppen ezért azt kérjük a sportolóktól, ne bántódjanak meg, ha szerintük igazságtalanul hátrébb szerepelnek a ranglistán, mint ahová magukat várták. Értékeljék azt, hogy a Nemzeti Sport fontosnak tartja teljesítményük elismerését (az év végén kupával jutalmazzuk az összetett legjobbjait), s meghajolunk azelőtt, hogy sikerrel hozzák ki magukból a maximális teljesítményt.Bár azt is elismerés illeti, aki a maximumot megteszi a siker érdekében, mégsincs eredménye. Ugyanakkor persze felmerül a kérdés: mi illeti azt, aki még csak nem is akarja magából kihozni a maximumot?Például az Újpest futballcsapatát. Emlékezetes, csütörtökön, a nagy hírű Paris Saint-Germain ellen az UEFA-kupában Szabó András vezetőedző – ahogy ő fogalmazott – 0–1 után, mivel már minden eldőlt, lehívta mindkét csatárt a pályáról, hogy pihentesse őket a hét végi bajnoki találkozó előtt. Amit, tegyük hozzá, a lila-fehérek az élvonal leggyengébb együttese, a Békéscsaba ellen játszottak.Tény, hogy 0–1-nél a továbbjutás már valóban eldőlt, de a döntetlenre, esetleg még a győzelemre is lett volna esély. Márpedig ameddig van esély – láttuk ugye a Kocaelisport, hogyan játszott összesítésben 0–5-nél a Fradi ellen!? –, addig egy magára valamit is adó sportembernek küzdenie kell.És nemcsak a becsületért, hanem – és ezt Szabó Andrásnak tudnia kell – azért is, mert minden megszerzett, illetve elvesztett pont befolyásolja, hogy a jövőben hány magyar csapat indulhat az európai kupákban, s akár azt is, hogy mondjuk az Újpestnek kell-e selejtezőt játszania, vagy azonnal a főtáblára kerül.Nem erre gondolt, tehát ez esetben is érvényes Talleyrand mondása: "Ez több mint bűn, ez hiba.”
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik