Időtálló korlátoltság

Valami megmozdult a magyar futballban, mondta nemrégiben a spanyolok elleni döntetlen után Gellei Imre szövetségi kapitány. Múlt heti Heti ötösünkben ezt kommentálva Détári Lajos, Nyilasi Tibor és Mezey György is egyetértését fejezte ki, mi több, a korábbi kapitány úgy fogalmazott: "Valami megmozdult, az biztos, ezt a magyar futball legelfogultabb, legrosszindulatúbb ellenségeinek is látniuk kell”. Nem kétséges, akkor, a spanyolok elleni döntetlen és mindenek előtt a Manchester United legyőzése után sokan egyetértettek a négy kitűnő szakemberrel. Csakhogy utána gyors egymásutánban előbb Beckhamék iskolázták le játszi könnyedséggel a Zalaegerszeget, aztán a Ferencváros kapott ki pocsék játékkal Cipruson, végül az Újpest egy megjegyezhetetlen nevű feröeri csapattal szemben csak 3–2-es összesítéssel jutott tovább. Bónuszként pedig a válogatott egyik alapemberét, Sebők Vilmost átadólistára tette a Cottbus.Három nap alatt tehát nagyot fordult a világ. Mert lehet – némelyikük esetében biztos –, hogy a megkérdezett szakértők úgy gondolják, az előrelépést nemcsak eredményekben, hanem stadionrekonstrukcióban (tényleg, hány felújított létesítményt is sikerült átadni?), edzőképzésben, gazdasági háttér kiépítésében és hasonlókban is mérni lehet, a többség, azaz a szurkolók, akikért az egész, úgymond, ki van találva, azért úgy vélik, hogy ha tényleg van "megmozdulás”, annak a nemzetközi konkurenciaharcban is látható jelének kell lennie.Érdekes még kicsit visszatérni egyébként a Heti ötösre. Az a két megkérdezett, Szántó Imre, az ökölvívók kapitánya és Hajdú B. István tévériporter ugyanis, aki nem a futballban, a futballból él, sokkal kevésbé volt elájulva az elért eredményektől. Szántó például azt mondta, majd az Eb-selejtezőkön kiderül, hogy van-e elmozdulás, és Hajdú B. is arra célozgatott, hogy várjuk meg, mit hoz a Zalaegerszeg visszavágója. Ô is tudta, hogy a nyilatkozata és a ZTE eredménye egy napon jelenik meg a Nemzeti Sportban, így hát a címlapon virító 5–0 (sajna, oda) fényesen igazolta visszafogottságát.Apropó 5–0, pontosabban 0–5. A valóban nagyon szimpatikus zalaegerszegi edző, Bozsik Péter példamutató higgadtsággal értékelte a történteket – akkor már hetedik napja a Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkeresztjének tulajdonosaként. Aki nem tudná: a magas állami elismerést az ifjú szakember a hivatalos indoklás szerint elsősorban a vidéki labdarúgás népszerűsítéséért kapta, de a kitüntetett akkor nagyon okosan azt nyilatkozta: "A Manchester múlt heti legyőzése vastagon benne van az elismerésben.” Igaza van, így hát azt is joggal gondolhatjuk: ha augusztus 20-a nem éppen az oda- és a visszavágó közé esik, senkinek sem jut eszébe, hogy Bozsiknak is kellene adni valamit. (Vagy ha mégsem a Manchester legyőzésén múlott, akkor miért nem Csank, Garami vagy Egervári kapott lovagkeresztet a vidék futballjáért...?)Amilyen bizonytalan tehát, hogy a magyar futballban tényleg megmozdult valami, ugyanolyan biztos az is: a politikában nem változott semmi. Négyévente, az éppen aktuális választások után fenekestül felfordul minden, de a politikusok – függetlenül attól, hogy jobb- vagy baloldaliak – mindig készek arra, hogy a sportsikerek, még inkább az esetleges kiemelkedő futballeredmények farvizén saját népszerűségüket építgessék.A jelek szerint a korlátoltság időtálló és pártsemleges.