Kovács Ágnes: nem adom fel!

– Bárhová is ment korábban, biztosan nyert egy-két érmet, aranyat, ezüstöt, netán bronzot. Berlinben semmit… Nehéz megemészteni?
– Furcsa érzés, ugyanakkor egyáltalán nem élem meg tragédiának azt, ami az Európa-bajnokságon történt – mondja Kovács Ágnes, aki nem került dobogóra a vasárnap zárult berlini Európa-bajnokságon.
– Nem tragédia, de azért kínos…
– Én is tudom, hogy mást vártak tőlem, de mit tehetek, egyszerűen most ennyire voltam képes. Ha gondolja, reggelig boncolgathatjuk az okokat, de nem biztos, hogy sokkal okosabbak lennénk.
– Azért próbáljuk meg. Van, aki azt mondja, azért volt gyengébb, mert Amerikában nem megfelelő szintű edzésmunkát végeztettek önnel.
– Ezt már én is hallottam. Phoenixben és egyáltalán Amerikában nagyon komoly szakmai munka folyik, értenek az úszáshoz, tudják, mit miért csinálnak. Tehát egyáltalán nem igaz, hogy a phoenixi edzések minőségének tudható be a mostani szereplés. Ott is rengeteget úszunk, esetenként tizenhárom-tizennégy kilométert, nem sok különbséget érzek a kinti és az otthoni munka között. Egyébként ha Amerika olyan rossz lenne, akkor nem úszott volna ilyen jól Berlinben Kerékjártó Tamás, vagy éppen Batházi István. Ôk is ott tanulnak, mégsem volt gondjuk.

(Bécs, az első Európa-bajnokság még kilencvenötből. A tizennégy éves Kovács Ágnes ifi Eb-győzelmekkel a háta mögött bemutatkozik a felnőttek között. Száz mellen már azt is nagy fegyverténynek könyveli el a szakvezetés, hogy bekerül a döntőbe. Ott aztán ötven méter után a nyolcadik helyen fordul. És az öreg kontinens első alkalommal láthatja, milyen a Kovács Ági-s hajrá. Nyolcadikként fordul, harmadik lesz. Nem mellékesen pedig a női 4x100 méteres vegyes váltóval ezüstérmes. Valami elkezdődött…)

– Eleget edzett Phoenixben?
– Persze, miért ne edzettem volna?
– Végeredményben mindent megnyert már, a berlini volt a kilencedik (!) felnőtt világversenye zsinórban, miért ne pihenhetne. A legnagyobbak sem bírnak ugyanazon a lángon égni, kell egy kis pauza, másképp beleőrül az ember.
– Itt másról van szó, eszembe sem jutott, hogy kihagyom az Európa-bajnokságot. Amúgy pedig Phoenixben nem is tehettem volna meg, hogy kevesebbet tréningezzek, hiszen én pont azért kaptam sportösztöndíjat az egyetemen, hogy a Sun Devils névre keresztelt úszócsapatnak sikereket hozzak. Úgy érzem, nem is volt probléma, több számban is ott voltam az egyetemi bajnokság döntőjében. És ami nem mellékes, a formámmal sem volt gond, yardos medencében az amerikai Kristy Kowal világcsúcsán belül úsztam.
– Tehát egy pillanatra sem érezte az Európa-bajnokság előtt, hogy baj lesz?
– Május elején hazajöttem, volt némi gondom az átállással, ám aztán elkezdtünk dolgozni Turi Györggyel. Minden rendben ment, és ezt nem csupán az edzéseredményeim erősítették meg, hanem a zágrábi verseny is, ahol könnyedén úsztam jó időeredményt. Úgy érzem, az utolsó napokban romlott el valami. Nem voltam gyors, hiába tettem meg mindent, egyszerűen nem jutottam egyről a kettőre.

(Sevilla, Eb, 1997. Olimpiai bronzérmesként érkezik Spanyolországba, győzelmi esélyekkel. Száz mellen és kétszáz mellen is könnyedén nyer, tökéletesen úszik, az orosz Popov mellett az Eb legnagyobb sztárjának titulálják a szakértők. Kétszázon Európa-csúcsot repeszt, ötven mellen pedig csak azért nem nyer, mert még nem szerepel a kontinensbajnokság programjában.)

– Tehát el lett rontva a felkészülése?
– Meg kell vizsgálni, én csak azt tudom mondani, amit éreztem.
– Van olyan vélemény is, hogy a felkészülése rendben volt, viszont fejben egyáltalán nem tudott ráhangolódni az Európa-bajnokságra.
– Az kétségtelen, a kétszáz mell döntőjében túl gyorsan kezdtem, ezért fáradtam el, ezért nem maradt lendület bennem a hajrára. Igen, ott hibáztam.
– Abban az esetben, ha nem kezd túlságosan is erősen, befoghatta volna az élen tempózó osztrák Jukicot?
– Nem tudom.
– Másképp kérdezem: a mostani Kovács Ágnesben benne volt a kettő perc huszonöt másodperces időeredmény?
– Nem hiszem.
– Berlin előtt hétszeres Európa-bajnok volt. Ha valakinek hét öltönye van, már nem vágyik annyira a nyolcadikra…
– Ha arra gondol, nyerni akartam. Azt tudtam, hogy ötven mellen nincs esélyem, azt is, hogy százon a svéd Igelström nagyon veszélyes, de kétszáz mellen mindenképpen aranyat akartam.
– Túl tudja tenni magát a Berlinben történteken?
– Biztosan, és már most mondom, a jövő évi barcelonai világbajnokságon megmutatom, hogy milyen az igazi Kovács Ágnes.

(Három éve, az isztambuli Eb-re már világbajnokként utazhatott. Mindenki elvárta az aranyakat. Az érettségi miatt alig készült a törökországi Eb-re. Ehhez képest… Ötven mellen legyőzte a szám specialistáját, a brit Bakert, százon és kétszázon pedig csak játszott a mezőnnyel. Hármon aranyat nyert. Összességében ötszörös Európa-bajnokként léphetett ki Budapesten, a reptéri tranzit ajtaján.)

– Berlin kudarca mire figyelmeztette?
– Arra, hogy még egyszer ne fordulhasson elő, hogy nem kerülök dobogóra egy Európa-bajnokságon. Egyébként tényleg nem érzem tragédiának, nézze csak meg, hány és hány olyan úszó van, aki sokáig veretlen volt, aztán az egyik versenyen semmi sem jött be neki. A német Franziska van Almsick korábban számtalanszor nyert. Aztán sokáig semmit. Berlinben visszatért, és ő volt a nagy sztár. Én is képesnek tartom magam arra, hogy bebizonyítsam: a mostani szereplés csak kisiklás volt.
– Száznál, de a kétszáz mellnél is az volt az érzésem, mintha úgy gondolkozna, ha az arany nem lehet az enyém, akkor az ezüst és a bronz sem kell…
– Szerettem volna érmet nyerni. Hiányzik.
– Fél attól, hogy sokan bántani fogják?
– Remélem, senki sem teszi, hiszen mindenkinek tudnia kell, nem azért mentem Berlinbe, hogy kétszer is negyedik legyek.
– Egyébként nagyon nyomasztó volt, hogy az utóbbi években csak azon múlt a sportág megítélése, hogy nyer-e éppen vagy sem?
– Nyomasztott, persze hogy nyomasztott. Éppen ezért örülök annak, hogy Risztov Éva is érmeket nyert Berlinben. Így jövőre a barcelonai világbajnokságon végre már nem csak tőlem várják el a kiugró sikereket. Ez megnyugtat, talán nekem is könnyebb lesz.

(Helsinki, 2000 – a negyedik Európa-bajnoksága. Ötven és száz mellen imponáló versenyzéssel gyűjti be az aranyakat, kétszázon viszont a román Caslaru megelőzi. A kis pofon megtette hatását, nem sokkal később a sydneyi olimpián tökéletes versenyzéssel bevonult a sporttörténelembe. Hét Európa-bajnoki címmel a háta mögött érkezett Berlinbe. A nyolcadikra még várni kell…)

– Az athéni olimpiág úszik?
– Ha Budapest megkapja a 2006-os Eb rendezését, akkor ott mindenképpen rajthoz állok. Ez a nagy álmom, Budapesten, hazai közönség előtt nyerni. Holnaptól ezért is edzek majd…