Tóth József venné a kalapját

Hangos durrogással robbantak szét a klubház tetejéről kilőtt rakéták. A semleges szemlélő számára kissé talán korainak tűnt a tűzijáték, a Ferencváros vezetői azonban úgy gondolták, e különprogrammal is emlékezetessé teszik kitartó szurkolóik számára a 2002–2003-as bajnoki idény első hazai meccsét, a Kispest-Honvéd 4–0-s legyőzését. Ugyanakkor az is tény, nem csupán a ráadásprogram miatt volt szép estéje a Fradi-tábornak: a honi viszonyok közepette maga a meccs is kellemes szórakozást jelentett a jelentős létszámfölényben lévő hazai drukkerek számára. A Ferencváros imponálóan magabiztos volt, ámbár a mindig kritikus és önkritikus szakmai igazgató, Garami József azért most sem mulasztotta el a találkozót követő gyorsértékelésében a hibákat is sorolni. Persze a szakmai kép akkor teljes, ha idézzük Gujdár Sándornak, a látogatók vezetőedzőjének nyilatkozatát is, aki többek között azt fejtegette, hogy amíg a nyitányon a bajnok Zalaegerszeg ellen pontot kamatozott csapatának a lelkesedés, az Üllői úton már bebizonyosodott, hosszabb távon azért a Borsodi Ligában is a szakmai kvalitások rangsorolnak. Az elegánsan őszintén értékelő Gujdár csak akkor váltott át diplomatikus vezető(kapus)edzőbe, amikor lapunktól azt a kérdést kapta: ugyan mi oka volt a félidei kapuscserének, Tóth József leváltásának, és az újoncnak ugyan már nem mondható, de mégiscsak rutintalan Horváth Gábor harcba küldésének (aki aztán a negyedik hazai találatnál, Dragóner Attila fejes góljánál látványosan bakizott is). Nos, a szakember azt állította, nem volt különösebb oka a cserének, csupán arról volt szó, hogy Tóth a felkészülés során egy sérülés miatt sokat mulasztott, s ez alkalommal is bizonytalan volt, vállalni tudja-e a fellépést, a Honvéd szakmai stábja pedig 45 perc után úgy döntött, hasznosabb lenne, ha inkább Horváth folytatná. A tréner ekkor már cáfolta, hogy a színfalak mögötti villongás előzte meg a lépésüket, s úgy fogalmazott: "Nem mondom, hogy nézeteltérés támadt volna…”
Nos, az ügy főszereplője, Tóth József azért kissé másként emlékezett a történtekre.
"Az az igazság, hogy nem épp baráti szavak hangzottak el a szünetben – mondta a kispesti kapus. – Fitos József pályaedző, alighogy beértünk az öltözőbe, felelősségre vont a két kapott gól miatt, sőt, még a ZTE elleni bajnokit is felemlegette. Mindezt meglehetősen indulatos hangnemben tette. A fejemhez vágta azt is, hogy nem tudok kifutni, nem tudok kirúgni, de még védeni sem. Sőt, azt is mondta, mit képzelek magamról, azért, mert védtem száz élvonalbeli meccsen, még jobb lenne meghúznom magamat. Képzelhetik, mit éreztem… Amint szóhoz jutottam, elmondtam Fitosnak, ha ennyire rossz kapusnak tart, akkor ne állítson be a csapatba, vagy cseréljen le már a szünetben. Sőt, ha tényleg ilyen gyenge labdarúgó vagyok, akkor hétfőn bemegyek a vezetőkhöz, és megmondom nekik, hogy veszem a kalapomat. A szerződésbontás lehetőségét már ott, a veszekedésünk hevében, első reakcióként felajánlottam. A második félidőre persze már nem kellett kimennem a pályára, ezért még az öltözőből felhívtam a klub egyik tulajdonosát, akinek elmeséltem a történteket, és kértem, hadd bontsak szerződést a klubbal. Koncz László azonban azt tanácsolta, aludjak még erre az egészre…”
Vasárnap Koncz újra beszélt a játékossal, és abban maradtak: hétfőn személyesen is egyeztetnek a folytatásról.
A két forduló alatt két győzelmet jegyző Ferencváros főhadiszállásán természetesen nyoma sem volt az efféle belharcoknak, oldott, sőt vidám volt a hangulat. A váll-lapogatásból majdnem mindenkinek kijutott, de legtöbben talán Tököli Attilának gratuláltak, aki élvonalbeli karrierje századik gólját szerezte.
– Az igazat megvallva nem tudnám kockáról kockára felidézni a találat történetét, csak arra emlékszem, hogy Leandro passza után rárajtoltam a labdára, és némi közelharc után egy kissé furcsa mozdulattal rúgtam be a kapuba – mondta a legutóbbi idény gólkirálya, aki a nagyobb lánya, Lili társaságában ülte végig a meccs utáni sajtótájékoztatót. – Majd megnézem az összefoglalót, hogy számomra is egyértelművé váljon, miként is esett a gól.
– Lili lánya az elsők között gratulálhatott a papának?
– Ô igazi futballistacsemete, azóta, mióta megszületett, gyakorlatilag rendszeresen ott van a meccseimen. Dunaújvárosban az volt a szokás, hogy a hazai találkozókat mindig megnézte, de nagyon sokszor eljött az idegenbeli összecsapásokra is. Örülök, hogy az első Üllői úti meccsemnek szemtanúja lehetett.
– Kötélből lehetnek az idegei, hiszen csöppet sem tűnt idegesnek a mérkőzés előtt. Pedig másról sem beszéltek a Fradi-drukkerek, hogy vajon meglesz-e a századik Tö-köli-gól szombat este?
– Nem mondom, hogy hidegen hagyott e kérdés, hiszen elég sokszor emlékeztettek rá a találkozót megelőzően, hogy egyfajta jubileum előtt állok. Ám a saját statisztikám javításánál sokkal jobban érdekelt, hogy megnyerjük az idei első itthoni meccsünket. A saját közönségének magától értetődően minden csapat bizonyítani akar, de hatványozottan érvényes ez a megállapítás a Ferencváros esetében.
– Azt mondta az előbb: az "itthoni mecscsünk”. Rááll már a nyelve, hogy az Üllői utat a saját futballotthonaként emlegesse?
– Ami a házon belüli helykeresést illeti, azon gyorsan túljutottam, a játékostársak szeretettel fogadtak, gyorsan beilleszkedtem. A szurkolókat viszont természetesen nekem is meg kell győznöm arról, hogy nemcsak a szakmai előéletem felvállalható, hanem a gyakorlatban is hasznára lehetek a Fradinak.
– Két meccsen két gól: névjegynek ez igencsak ígéretes. Bár az is igaz, hogy ezzel magasra tette önmaga számára a mércét.
– Ha most viccelődhetek egy kicsit, akkor azt mondom: a felkészülésnél mutatotthoz képest már csak jobb lehettem. Valahogy nem éreztem a tempót, még az egymás közötti játékban sem tudtam a kapuba találni. Mentségemre szolgáljon, hogy egy sérülés miatt sokat kihagytam, lényegében csak az utolsó héten vettem részt a labdás gyakorlatokban, és még most is érzem, hogy játékomnak olykor nincs meg a ritmusa. Ehhez képest igencsak jól jött, hogy Siófokon gólt szereztem, s persze az Üllői úti találatnak is nagyon örülök. Ugyanakkor állítom, hogy még veszélyesebb lehet a Ferencváros támadójátéka, ha a csapat igazán összecsiszolódik. Most még ugyanis nem tudunk egy-egy szemvillanással kommunikálni, nem ismerjük igazán egymás gondolkodását, ezért elő-előfordul, hogy mondjuk én beindulok előre, az üres területre, a labda viszont úgy érkezik, mintha visszalépnék a védővonal mögé.
– Pedig a lelátón sokaknak volt olyan érzése, hogy Leandróval remek párost alkotnak, nagyszerűen megértik egymást.
– Neki valóban a vérében van ez a játék, ösztönösen tudja, milyen ritmusban kell a bekkek mögé rúgni a labdát…
– Noha az AEL Limasszol elleni kupacsatáig van még másfél hét, azért már téma az öltözőben a ciprusiak elleni csata?
– Ha nem akarnánk, akkor is előjönne a kérdés, hiszen például a Kispest-meccset követően egy kézszorítás erejéig az AEL edzője is gratulált nekem. Egyébként ismerjük egymást, utólag már elárulhatom, korábban a limasszoliak is érdeklődtek irántam… Nem lesz könnyű párharc az UEFA-kupa-meccs, de mi mást mondhatnék, mint hogy azt remélem, sikerül őket is elkapnunk.