Még a kölnijét sem szagolhatták

Döntnökeinknél nehezebb feladata már csak a magyar sportolóknak volt. Ám azután, hogy legjobbjaink hozták – titkon várt – zseniális formájukat, az ítészek sem hezitálhattak, tétlenkedhettek sokáig. A sportlövő-világbajnokságon, az öttusa vb-n, a vívó Eb-n és a hazai kajak-kenu Európa-bajnokságon aratott diadalok közül válogathattunk kéjes gondban, jóllehet, a hónap sportolója címet kiérdemlő Kovács Katalin győzelme így sem vitatható. Az MTK kajakosa az egyetlen, aki három aranyérmet szerzett egy világversenyen, és talán még fontosabb, hogy ebből kettőt olimpiai számban jegyzett.

Kovács Kati úgyszólván az ötkarikás programban nem szereplő női K-1 1000 méteres döntővel melegített a másik két fináléra. Magabiztos versenyzése mögött iszonyatosan kemény munka rejtezik, ám az egyszeri szurkoló (akadt belőle a döntők első napján vagy 10 ezer…) csupán annyit látott, hogy egy bájos, szőke lány végiglapátolt ezer métert úgy, hogy az okosok által a világ legjobbjainak mondott riválisai hozzá sem szagolhattak e regattához. Értsük ezt akár szó szerint is: vagyis a máskor századmásodperceken múló viadalon ezúttal még a kölnije illatát sem neszelhették, oly tetemes hátrányban kajakoztak mögötte.
Márpedig ezen a szinten ez ideig nem volt szokás rajt–cél győzelmeket aratni – mindenki iparkodott becsülettel, s többnyire a jobbak sem álltak rögvest az élre, nehogy elfáradjanak, s nehogy "levizezzék” őket. Félreértés ne essék, nem locsolkodásról van szó (elvégre jeleztük: kölniillat nuku), hanem arról, hogy e sportágban gyakran alkalmazott cselvetés az élen erőlködő ellenfél oldalvizén haladni, és a végén, a tartalékolt energiát mozgósítva, elegánsan előzni. A versenybírók természetesen figyelnek az ekként ügyeskedőkre, s ha tűzzel-vassal nem is, odafigyeléssel igyekeznek betartatni az ötméteres szabályt (amely a kötelező távolságtartással próbálja kizárni a versenyből a farvizi hajósokat). A verdikt betartatása persze nehéz, ráadásul a lapátforgatók is vegyes érzésekkel fogadják, ha nagyritkán bírói szigor sújt valakit. Andreas Dittmer például épp azért kapott nemzetközi Fair Play-díjat, mert a sydneyi olimpián arra kérte a versenyigazgatót, hogy a középdöntő után kizárt, amúgy a dolgát címvédőként nehezítő Martin Doktort helyezzék vissza jogaiba. (Máskülönben visszahelyezték, de Dittmer így is nyert.)
Katink nem lehetett ily nagylelkű, hiszen ellenfelei szinte a hajója vetette fodrokat is csak videóról nézhették vissza. Bár hősnőnk biztosan visszautasítja e kitételt: a hazai és a nemzetközi mezőnyben az elmúlt öt esztendőben nem tűnt fel még egy ilyen káprázatosan jó kajakos. Kovács minden fórumon hangoztatja, hogy a női válogatottban, Fábiánné Rozsnyói Katalin világverő alakulatában valamennyien remekelnek, ily módon hierarchia nem alakulhat ki a csapaton belül. Hiába első ő az egyenlők között, a gárda tagjai viszolyognak attól, hogy maguk között királynőt válasszanak. Sietve teszszük hozzá, némileg érthetően.

A közelmúlt viszonyait ismerőknek a helyzetet két nagybetűs – mindamellett csupa nagybetűt érdemlő – szóval magyarázhatjuk: Kőbán Rita. A magyar kajaksport valaha volt legeredményesebb alakjának nevét ma már majdhogynem félve írja le a hírlapíró, Fábiánné tudniillik – hiába volt tevékeny részese Kőbán diadalainak – hidegrázást kap e név hallatán. Sydney után azt is megtiltotta a volt világklasszisnak, hogy emlékirataiban az edzői között említse őt. Kőbán persze tiszteli annyira, hogy ne vitassa el érdemeit, ám negatív véleményét sem tartja meg magának.
Ez a cikk persze Kovács Katalinról szól, különösen az "aranykovácsi” karrier elmúlt egy hónapjáról, ám válogatott kajakosunk mai sikerei nem választhatók el az általa egységesen kezelt csapatétól, s annak múltjától. Különösen azután, hogy Kovács is benne ült abban a négyesben, amelynek háromnegyedét az ausztráliai Penrith-tó partján, egy olimpiai döntő után kritikával illette az előd. Igen, az előd, s feledve a múltat: legyen immár pozitív, példaadó értelemben ezen a hangsúly. Kovács tudniillik pontosan 2002 júliusában, a szegedi Európa-bajnokságon fordította hajója orrát arra a vízi útra, amelyen Kőbán már végighaladt.
Kati 1996-ban is olimpiai résztvevő volt (noha tartalékként csak a partról szurkolhatott), majd 1997-ben szerezte első Eb- és vb-érmét, s győztesként legelébb hazai vizen, az 1998-as szegedi világbajnokságon ünnepelték. A 2000-es olimpián megkaparintott két ezüst nyomán aztán igazán inspiráló versenyzői lét lett rajta úrrá: boldog volt, de nem lehetett maradéktalanul elégedett, sikeres volt, ám a legfontosabb érmet áhító, motivált versenyző maradt. Nem is kélt el külső ösztökélés, 2000 őszén, az olimpiát követően alig-alig fújva, nyomban munkához látott társaival.
A két hete a hazai publikum által is megcsodált eredmény pedig nem más, mint a világ legjobb női kajakoscsapatának kialakulása, melyen belül – akár úszóinknál – immár a Kovács név jelent világmárkát. Az MTK-s lány napjainkra sajátjának érzi mindhárom hajóosztályt: párosban már korábban bizonyított (és nyughatatlanként a fiatal Paksy Tímeával az augusztus végi vb-re is kiharcolt magának egy indulási jogot, méghozzá a számára tán kevésbé megerőltető 200-as távon), az egyes- és négyesbéli versenyzése meg külön kategória.
A bevezetőben felidézett ezer egyes finálé után másnap ötszázon is úgy szólózott, mintha a másik nyolc pályán elsőéves ifisták lapátolnának. Holott utolsó éves is akadt közöttük: úgy-úgy, Josefa Idem, az olaszok olimpiai bajnoka, akinek a szezon hátramaradt nagy versenyén, Sevillában mehet el végleg a kedve attól, hogy Katink hiábavaló üldözésével koptassa tovább öreg ízületeit.
Négyesünk – melyben természetesen Kovács a vezérevezős – legkevesebb négyszer ennyi lelkes klasszist késztet annak lemondó tudomásulvételére, hogy a magyar nők a legjobbak (amit, valljuk be, mi már évtizedek óta, olykor a kajak nélkül is tudunk).
A legcsodásabbak között – valahol az élbolyban – pedig itt van nekünk Kovács Katalin, aki e szerény, a hónap sportolójának járó elismerés után még garantáltan sokszor késztet minket a fentebb vázoltnál is szebb sikerek és látványosabb pályarajz felelevenítésére.