Mély gyászban a Dárdai család

Mint arról lapunk vasárnapi számában beszámolt, a szombat délután Körmenden megrendezett, Négy város Tornája elnevezésű viadal egyik mérkőzésén, a Körmend–Barcs találkozón a somogyiak játékosa, Dárdai Balázs a futballpályán lelte halálát – édesapja, edzője, idősebb Dárdai Pál szeme láttára.
Hogy pontosan mi történt, azt majd a későbbi orvosi vizsgálatok derítik ki. (Információink szerint a család azt kérte, szállítsák Balázst Pécsre, ám úgy tudjuk, hétfőn Körmenden boncolják a holttestet.)
De addig is élni kell – ezentúl egy rettenetes élménnyel együtt.
A válogatott futballista, Dárdai Pál egyetlen testvére alig egy hónapja, június 16-án volt huszonhárom éves. Évek óta együtt járt egy kislánnyal, és azt tervezte: hamarosan oltár elé vezeti a kedvesét.
A halál mindig értelmetlen – különösen az egy fiatal, életerős, mindig jókedvű srác esetében.
Miközben a barcsiak játszottak, Dárdai Pál is meccsre készült: a Hertha ausztriai edzőtáborozása során egy Wörgl nevű helységben a török Fenerbahce elleni csatára. A magyar futballista a kezdők között lépett pályára, s ahogy mindig, ezúttal is ment előre, űzte-hajtotta társait, nem érdekelte más, csak a győzelem. Nemsokára kezdődik a bajnokság, az első fordulóban a Borussia Dortmundhoz, a bajnokhoz utaznak a berliniek, szóval, edzeni, készülni kell, nincs mese!
Dárdai is erre koncentrált, amikor teljesen váratlanul szóltak a kispadról: "Csere van, Pali, gyere le!”
A labdarúgónak gyanús volt, hogy a csapat menedzsere, az egykori német válogatott Dieter Hoeness furcsa tekintettel várja őt a pálya szélén, majd amikor odaér, átöleli a vállát.
Mit akarhat?
Itt valami baj van.
"Figyelj Pali, a feleséged most hívott, mondanom kell valamit” – kezdett Hoeness élete talán legnehezebb mondatába.
Dárdai Pál először nem értette, mit is mond a menedzser. A szavak kavarogtak a fejében, aztán hirtelen nagyon meleg lett, a meccs zajai hirtelen egészen távolinak tűntek, s mintha a fények is másként csillogtak volna.
A futballista önkéntelenül az öltözőbe rohant, hogy felhívja Berlinben a feleségét. Amikor Móni sírva felvette a telefont, és elmesélte, Pali édesanyja hívta őt, hogy elmondja, mi történt, a légiós számára világossá vált: a hír igaz.
Az öccse nincs többé.
Az élet kegyetlenül, visszafordíthatatlanul, örökre megváltozott a Dárdai családban.
A kőkemény profiknak is van szívük: Hoeness azonnal odaadta autóját, hogy játékosa utazzon haza. Persze arról szó sem lehetett, hogy Dárdai vezessen, ezért a Hertha sajtófőnöke ült a volán mögé, hogy Sümegig hozza Dárdait, akit már ott vártak barátai, s vittek tovább Pécsig.
"Nem tudni, mi történhetett – mondta vasárnap délután Dárdai. – A huszadik perc körül becsúszott, majd felült, megigazította a sípcsontvédőjét, majd visszaesett a földre. Próbálták masszírozni, de már nem tudtak segíteni.”
Vasárnap a család pécsi nyaralójában gyülekeztek a rokonok, a hozzátartozók. Szólni senki nem tudott, csak sírt, zokogott mindenki. Idősebb Dárdai Pál bezárkózott egy szobába, és senkit sem akar látni. Önmagát hibáztatja, amiért Barcsra vitte kisfiát.
Vajon van-e szörnyűbb élmény, mint végignézni, amint a saját gyermekünk meghal?
Aki szülő, biztosan tudja, aki nem, talán az is érzi: aligha.
Vasárnap délelőtt Berlinből megérkezett a középpályás felesége, Dárdai Pálné két gyerekükkel, a hároméves Palkóval és a féléves Marcival.
A nyári szünetben, amikor az egész család Pécsett nyaralt, Palkó a kerti kismedencében mindig nagybátyjával, Balázzsal fürdött. Imádott vele pancsolni. Játszottak, fröcskölték egymást, Palkó kacagása messzire elhallatszott.
Ahogy a reptérről Pécs felé indultak, a kis Palkó (akinek édesanyja még nem tudta elmondani, elmagyarázni mi is történt, de hogyan is lehet egy ilyen hírt közölni egy hároméves kisfiúval?) vidáman felkiáltott: "Anyu, úgy süt a nap, alig várom, hogy hazaérjünk, és bemehessek a medencébe. Persze, a Balázzsal. Ugye megengeded?”