Francia ünnep három hollanddal

Július 14-én, a Bastille bevételének évfordulóján francia versenyzőnek ,,illik” nyernie a Tour aktuális szakaszát (tavaly Laurent Jalabert diadalmaskodott ezen a napon), ezért aztán a hazai kerékpárosok meglehetősen aktívak voltak a szökések előkészítésében a vasárnapi szakasz során. Az etap első két órája elképesztő átlagsebességgel ment el, a karaván megközelítette az 50 km/órát, és veszélybe került Mario Cipollini rekordja: a váratlan visszavonulását hétfőn megindokló ,,Oroszlánkirály” 1999-ben 50.355-ös átlaggal teljesítette a Laval és Blois közötti 194.5 kilométert.
S ha már a világ egyik legjobb sprinterét említettük, íme egy kollégája: vasárnap nem rajtolt el a mezőnnyel Oscar Freire, a Mapei-Quick Step kétszeres világbajnoka (1999, 2001), mert nem heverte ki szombati esését. A spanyol versenyzőnek egész éjszaka fájt a dereka, nagyon megütötte a farokcsontját, és vasárnap képtelen volt felülni a kerékpárra, ezért egy szakaszgyőzelemmel a zsebében elhagyta a karavánt. (A szombaton kétszeres kulcscsonttörést szenvedő Didier Rous-t hétfőn már meg is műtik a toulouse-i kórházban.)
De vissza a versenyhez, amelyben 108 kilométerrel a rajt után hét versenyző megszökött a bolytól, és ettől hirtelen megnyugodtak a kedélyek. A hetek többsége tapasztalt irammenő volt, és mivel előnyük gyorsan nőtt, már ekkor úgy tűnt, hogy a szökés eredményes lehet. Az elmenők között volt két rabobankos, Dekker és Kroon, valamint a szintén holland Knaven (Domo-Farm Frites), a francia Renier (Bonjour), Sebastien Hinault (Credit Agricole) és Augé (Jean Delatour), továbbá a lett Belohvosciks (Lampre). Közülük Dekker azért reménykedhetett a sikerben, mert ő már négyszer nyert szakaszt a Touron, ráadásul 2000-ben és 2001-ben is ő diadalmaskodott a 8. etapon (!); Renier az idei versenyen már harmadszor szökött meg, és hetük közül ő állt legjobban az összetettben, így amikor 4:39 perc fölé nőtt az előnyük, ,,virtuálisan” sárga trikóban érezhette magát (Renier egyébként ,,faluszomszédja” Jacky Durand-nak, a Tour ,,örökös szökevényének”, így volt kitől ellesnie az állandó támadási kedvet); Sebastien Hinault a vezetékneve miatt volt érdemes a figyelemre, bár távolról sem rokona az ötszörös Tour-győztes Bernard Hinault-nak; végül pedig Belohvosciksról, az idei lett bajnokról kell szólnunk, aki kiváló időfutam-specialista, és aki azért bizakodhatott, mert a plouay-i célban egyszer már nyertek a lettek bordó-fehér-bordó bajnoki trikójában: az 1999-ben itt megrendezett világbajnokságon Romans Vainsteins volt a leggyorsabb.

A hetek előnye viszonylag hamar 6 perc körülire nőtt, aztán elkezdett fogyni, amikor az AG2R-Prévoyance két kerekese váltotta föl az élen az addig békésen poroszkáló ONCE-osokat. (Igor Gonzalez de Galdeano csapatát szemmel láthatóan nem viselte volna meg, ha le kellett volna adni a sárga trikót.) A kis francia gárda azonban egyedül maradt elöl, senki sem segített tagjainak az üldözésben, aminek két oka lehetett: a Lotto, a Telekom és a fdjeux.com nagyfőnökei úgy ítélték meg, hogy nem érdemes energiát feccölni a nem sok sikerrel kecsegtető üldözésbe, vagy spórolni akartak a hétfői időfutamra.
Így aztán a szökevények előnye csupán lecsökkent, de nem fogyott el, és végül ők heten küzdhettek meg a szakaszgyőzelemért. Az utolsó kilométereken Dekker és Belohvosciks volt a legaktívabb, mindketten többször is megpróbálták faképnél hagyni a társaságot, de valaki mindig összevarrta a szakadást. A célegyenesben megint a lett robbantott, de mindenki lehajrázta, és a Rabobank-kettős végül diadalmaskodott: Dekker ,,felvezette” a sprintet Kroonnak, honfitársuk, Knaven pedig csak a második helyre tudott odaérni. A franciák a nemzeti ünnepükön még egy dobogós helyezést sem szereztek. ,,Az elején a boly senkit sem engedett el, de azért mi is megpróbáltuk, és legnagyobb csodálkozásomra sikerült eljönnünk – idézte fel a 108. kilométernél történteket a szakaszgyőztes. – A befutó előtt éreztem, hogy van még bennem erő, de ennél sokkal fontosabb volt, hogy Dekker mellettem tekert, mert rengeteget segített, elsősorban neki köszönhetem első szakaszgyőzelmemet a Tour de France-on.”
A boly szűk kétperces késéssel esett be, a sprintben McEwen megelőzte Zabelt. Az összetettben természetesen semmi sem változott, továbbra is Igor Gonzalez de Galdeano vezet másik hat ONCE-os csapattársa előtt. Bodrogi László (Mapei-Quick Step), a mezőny egyetlen magyar indulója nyugodt napot tudhatott maga mögött, hiszen a 71. helyen zárta az etapot, az összetettben pedig megőrizte a 99. helyét. Persze, neki szüksége is volt egy kis nyugalomra, hiszen hétfőn az ő pillanata következhet: jön egy 52 kilométeres időfutam, amelyben Laci sokat javíthat összetettbeli helyezésén. Vetélytársai közül Belohvosciks talán ,,kilőtte magát”, de a többi cronomenő – élükön Lance Armstronggal – már alig várja, hogy lezúduljon az indítóemelvényről…