Bodrogi nyitotta, McGee zárta

A Tour de France szombati szakasza újfent bebizonyította, hogy a Francia körversenyen mindig történik valami elképesztő. Egyetlen etapon sem szabad pihenni, mert a menőkre állandóan leselkedik valami veszély, hol egy szökevénycsapat, hol egy bukás, hol valami más képében. A hetedik szakasz során a háromszoros Tour-győztes Lance Armstrong kapott ilyen figyelmeztetést, ugyanis a cél előtti emelkedőn bukott, így félperces hátránnyal ért be, az összetettben pedig visszaesett a nyolcadik helyre. Ugyanezen bukás miatt egy kicsit leszakadt a karavántól Bodrogi László is, aki így az összetettben visszacsúszott a 99. helyre.
A szakaszt az ausztrál Bradley McGee nyerte meg, az összetettben továbbra is a spanyol Igor Gonzalez de Galdeano vezet.

Bodrogi László hamar a lovak – bocsánat: a drótszamarak – közé csapott a Tour de France szombati szakaszán. Az Alsó-Normandia három megyéjét átszelő, Bagnoles de l’Orne és Avranches közötti 176 kilométeres etap legelején a magyar versenyző az első támadók között volt. Mindössze 16 perc telt el az etapból, amikor Bodrogi a francia Sylvain Chavanel társaságában megpróbált meglépni a mezőnytől, ám a karaván nem hagyta magát. Próbálkozott Jens Voigt, Fabio Baldato és Stéphane Berges is, de néhány kilométer után rendre utolérték a szökevényeket.

Néhány perccel és kilométerrel később másik három bringás már több sikerrel járt: ekkor a francia Anthony Morin (Credit Agricole), a holland Leon van Bon (Domo-Farm Frites) és a szintén francia Franck Rénier (Bonjour) lépett meg a többiektől, valamivel több sikerrel. Úgy tűnt, hogy közülük senki sem számított "menőnek”, mert őket már nem vették üldözőbe a többiek, hanem hagyták, hogy fokozatosan növeljék előnyüket.
A trió legnagyobb előnye öt és fél perc volt, és a karaván jó ideig nem vette komolyan őket, ugyanis ebből a bő öt percből hármat nagyon sokáig meg tudtak őrizni. Persze már ekkor lehetett sejteni, hogy a boly csak játszik hármukkal, mint macska az egérrel, hiszen egy 180 tagú "pelotonnak” a szinte teljesen sík terepen nem okozhatott gondot néhány szökevény befogása. (A hármasból egyébként Leon van Bon számított a legtapasztaltabb versenyzőnek: hetedszer vesz részt a Touron, igaz, eddig csak egy Francia körversenyt fejezett be. Neki röviden érdemes felidézni az első Tourját: 1994-ben a Wordperfect csapat rajt előtti bemutatóján a francia Frédéric Moncassin a nagy integetés közben kerékpárostul leesett az alkalmi színpadról, összetörte magát, a csapat vezetősége pedig az utolsó pillanatban Van Bont hívta meg a helyére.)
A könnyed üldözést a céltól hat kilométerre egy jókora bukás törte meg: mintegy tucatnyi kerekes esett el, köztük a francia Didier Rous (Bonjour), akinek kulcscsonttörés miatt fel is kellett adnia a versenyt. Rajta kívül alaposan megütötte magát honfitársa, Christophe Moreau (Credit Agricole) is, ám ez nem jelent meglepetést: ő kis túlzással eddig minden szakaszon belekóstolt az aszfaltba. A bukás harmadik áldozata Bodrogi László csapattársa, a kétszeres világbajnok spanyol Oscar Freire lett, aki a derekát fájlalva eredt néhány perces késéssel a többiek után.
Elöl időközben a mezőny az utolsó enyhe emelkedő tövében utolérte a 150 kilométer óta szökésben lévő (!) van Bonékat, ám az izgalmaknak még korántsem volt végük: a céltól két kilométerre őfelsége, III. Lance, azaz Armstrong is elesett, és bár az egész US Postal megállt megvárni őt, a 60 kilométer/órás sebességgel a cél felé száguldó karavánt már nem sikerült utolérnie. Az egyre gyorsuló élbolyból Marco Velo, az olasz időfutam-specialista próbált meglógni, de megfogták, majd a mapeies spanyol Horrillón volt a sor. Ô még 200 méterrel a cél előtt is vezetett, amikor egyszerre két hibát is elkövetett: hátranézett, ráadásul rossz irányba. Úgy látta, hogy a boly messze mögötte kanyarog, és nem vette észre, hogy az ausztrál Bradley McGee ott van a nyomában. A helyzeti előnyből érkező "kengurunak” pedig több sem kellett, faképnél hagyta az erős combú spanyolt és megnyerte a szakaszt.
A fdjeux.com 26 éves versenyzője ezzel Anderson, Stephens, O’Grady és McEwen után az ötödik ausztrál kerékpáros lett, aki szakaszt tudott nyerni a világ legrangosabb kerékpáros viadalán, megerősítve, hogy az ötödik kontinensen nem csupán a pályakerékpáros szakághoz értenek. (Különösen figyelemreméltó, hogy a szakasz első nyolc helyezettje közé négy ausztrál került!) "Ezért a győzelemért elsősorban a csapatfőnökömnek, Marc Madiot-nak tartozom hálával, az edzéseken ugyanis rengeteget gyakoroltatta velem az ilyen típusú befutót. Remélem, hogy vasárnap sikerül hozzájárulnom valamelyik sprinterünk, Cooke vagy Casper győzelméhez” – jelentette ki McGee, aki korábban nyert már szakaszt a Normandiai körversenyen (ismerősen mozog tehát ezen a vidéken), valamint a Midi Libre-en is.
Az ausztrállal együtt ért célba az összetettbeli vezetését megőrző Igor Gonzalez de Galdeano és a második helyezett Beloki is, míg Armstrong – Laurent Jalabert és Tafi társaságában – csaknem félperces késéssel gurult be, így az összetettben visszaesett a nyolcadik helyre. Ettől persze még nem csökkentek az amerikai esélyei a végső győzelemre, de a bukás aligha tett jót a testének és a lelkének. A tömegbukás Bodrogit is feltartotta, a magyar versenyző ugyan nem esett el, de meg kellett állnia, s végül 1:40 perces hátránnyal ért célba.
(Az esések kapcsán egyébként többen megjegyezték, hogy az idei Tour még a megszokottnál is balesetveszélyesebb. A csaknem 189 tagú karaván tagjai minden kilométeren óriási csatát vívnak egymással, ennek esett áldozatául az elmúlt napokban az olasz Pinotti, a belga Verbrugghe, valamint a kazah Sefer, szombaton pedig a francia Rous. Ráadásul az sem tesz jót a versenyzők testi épségének, hogy gyakran alsóbbrendű, tehát keskenyebb és rosszabb aszfaltminőségű utakon kell végigtekerni a távot.)
Vasárnap újra a sprinterek kerülhetnek előtérbe, majd hétfőn jön az időfutam, amely alighanem alaposan átrendezi az élmezőnyt – és amelyben Bodrogi Lászlóra is érdemes lesz majd odafigyelni.

Bodrogi László nagy utazása (9):
"Nagyon fárasztó szakasz volt a szombati, amelynek a végén sajnos éppen egy nagy bukás mögött ragadtam, s így egy kicsit lemaradtam a befutónál. A mezőny első felében történt a bukás, ráadásul az út mindkét oldalán tornyosultak az emberek, egyszerűen nem lehetett kikerülni, nekem is meg kellett állnom. Az egyik csapattársamat, Oscar Freirét láttam az árokban feküdni, külön utasítást nem kaptam a csapatfőnöktől, hogy várjam meg, de ez szinte természetes ilyenkor. Vártam egy kicsit, de láttam, hogy nem nagyon mozdul, ha esetleg gyorsan fel tud kelni, akkor tudunk együtt dolgozni a felzárkózásért. Mivel maradt az árok szélén, én továbbindultam. Freire elég nagy időhátrányt kapott, de szerencsére nem szenvedett komoly sérülést, horzsolások vannak a fenekén és egy kicsit megütötte a hátát, azt hiszem, tudja folytatni.
Egyébként számomra elég jól kezdődött a szakasz, rögtön az elején szökésekkel próbálkoztam, egyszer sikerült is előremennem Chavanel társaságában, talán száz méternyi előnyünk volt a mezőnnyel szemben, de mivel láttam, hogy nem akar senki más csatlakozni, visszaálltam a mezőnybe. Úgy éreztem, kettesben nem lenne értelme egy szökésnek, nagyon kikészíthetett volna. Próbálkoztam később is, de nem jártam sikerrel, aztán kialakult egy szökés és onnan kezdve elég nyugodt volt a mezőny. A szakasz végére nagyon elfáradtam, nem volt erőm, hogy tolakodjak, kedvezőbb pozícióba kerüljek. Tekerünk már néhány napja, s egyre nehezebb, ráadásul vasárnap is igen kemény szakasz vár ránk, hétfőn pedig jó állapotban szeretnék rajthoz állni az egyéni időfutamon. Vasárnap elég dimbes-dombos terep vár ránk, a cél a két évvel ezelőtti világbajnokság városa, de az útvonal ezúttal más lesz, mint akkor volt. Összességében nem vagyok csalódott, hogy a hetedik szakaszon másfél perces hátrányt szedtem össze, néhány helyet ugyan visszacsúsztam az összetettben, de hétfőn úgyis átrendeződik majd egy kicsit az állás…”