Ronaldo: Ez van akkor, amikor a kapura török

Hogy a XVII. labdarúgó-világbajnokság utolsó előtti előtti mérkőzése azért nem akármilyen téttel járt, azt jelzi, hogy egy szaitamai iskolában "osztályharc” kerekedett a ki, kinek szurkol kérdésből. Az egyik fiatalember tudniillik büszkén lobogtatta az Emre Belözoglutól kapott aláírását, mire társa odalépett hozzá, egy gyors mozdulattal kitépte kezéból a papirost, hogy aztán a következő pillanatban már darabokra tépje azt. Verekedés nem lett a dologból (a rendre és a fegyelemre kínosan ügyelő távol-keleti tanintézményekben nem divat a pofozkodás meg a hajtépés), de a mélyen megsértett fiatalember a szokottnál is ferdébb szemmel nézett a bűnösre. Utóbbi, aki a hírek szerint példás büntetést kapott, később azzal magyarázta tettét, nem akarta a barátját megbántani, de neki ne mutogassa annak a töröknek az aláírását, aki benne volt abban a csapatban, amelyik véget vetett egy ország álmának…Legalább egy szóbeli feddés járt volna a félholdasok szövetségi kapitányának is. Senol Günes előbb elhúzta a (török)mézesmadzagot a dél-amerikaiak előtt ("Korábban imádtam a brazilokat, az eddigi világbajnokságokon rendre az ő sikerükben reménykedtem” – hízelgett), majd odaszúrt egyet a riválisnak: "Mi a magunk erejéből jutottunk el idáig, miközben Luiz Felipe Scolari együttesét a bírók is segítették…” És ezzel még nem volt vége, a tréner a selecao egyik legjobbjának, Rivaldónak is beszólt: "Elismerem, kiváló futballista, de a sportszerűség szobrát nem róla mintázták meg…”Na persze, az eurázsiai gárda tagjai nem feledik, hogy nem is olyan rég, egészen pontosan június 3-án egyszer már leckét kaptak a braziloktól. No jó, a lecke azért túlzás, elvégre a 2–1-es dél-amerikai sikert hozó találkozón nagy különbség nem mutatkozott a két fél között, az egygólnyi differencia alighanem a Luizao méretes és méteres esését "bekajáló”, szabadrúgás helyett büntetőt ítélő dél-koreai sporttárson múlott.Az újabb brazil–török párharcra készülődvén Günes nem győzte hangsúlyozni, nem az a céljuk, hogy bosszút álljanak, hanem hogy korrekt, tiszta játékkal múlják felül ellenfelüket. "A bosszú nem méltó hozzánk, sportemberekhez. A fair play szellemében kivívott diadal, az igen” – filozofált a szakember, aki végül úgy határozott, hiába Hakan Sükür rossz, Ilhan Mansiz jó formája, előbbi a pályán, utóbbi a kispadon kezdi a mecscset.Csapata meg a törökökre jellemző merészséggel vágott neki az elődöntőnek. A második percben ugyan a klausztrofóbiás vakond módjára előretörő Lúcio elől kellett az utolsó pillanatban menteni, ám a folytatás meglepő európai fölényt hozott. Ez két lehetőségben is megmutatkozott, mindkétszer Emre Belözoglu veszélyeztetett: a 6. percben távoli lövését kapta fel Marcos, hárommal később pedig a jobbösszekötő helyéről becsavart szabadrúgását bokszolta ki a hálóőr.Más szóval: szépen, okosan futballoztak a piros mezesek. A brazilok meg még szebben és még okosabban. Cafú és Roberto Carlos a tőle mindig elvárható remek produkcióval rukkolt elő, egyikük a jobb, másikuk a bal oldalon száguldozott Michael Schumacher módjára, míg elöl a Ronaldo, Rivaldo páros tartotta állandó rettegésben Törökországot. Aki viszont nagyon hiányzott a táncból: az angolok ellen kiállított Ronaldinho. Az egymeccses eltiltását töltő irányító becsületére váljon, ezen a mérkőzésen ő volt a selecao legnagyobb drukkere. Tudta jól, Brazíliában neki van egyedül esélye arra, hogy egyszerű szurkolóból világbajnokká avanzsálódjon…
Visszatérve a gyepre: a 20. percben jegyezhettük fel az addigi legkomolyabb helyzetet (utána jöttek még komolyabbak…), amikor is Alpay Özalan 10 méteres, jobb alsó sarokba tartó fejesét paskolta szögletre a védése után felettébb morcosnak tűnő Marcos. Eztán jött három olyan perc, amelyben annyi benne volt, amennyi egy közepes magyar bajnokin szokott. Nézzük csak szép sorjában: egy szenzációs brazil csiki-csuki végén Cafú ünnepelhetett volna, ha Rüstü Recber nem véd bravúrral, harminc szekundum sem telt el, amikor Roberto Carlos bikázott az oldalhálóba, majd a példátlan offenzíva befejezéseként Rivaldo löketét Rüstü ütötte ki, hogy aztán Ronaldo duplázását követően magához ölelhesse a labdát – és hogy fújhasson végre egy nagyot.

Legközelebb akkor kaptuk fel a fejünket, amikor Hasan Sas "megúszott”. Három török vihette rá a labdát két brazilra, fájdalom, az emberelőnyös szituációkat nem gyakorolták be eléggé a félholdasok, így odalett a lehetőség. Kontra – mondták be erre a brazilok, akik egészen addig szépen tették a "zsugát”, amíg a ritka mulatságos frizurában pompázó Ronaldót be nem vették a játékba; az Inter csatára huszonötről lőtt, Rüstü védett. Jött a rekontra: Cafú és Roberto Carlos méltó ellenlábasa, Fatih Akyel szenzációs átadással lepte meg a kaputól nyolc méterre álldogáló Hakan Sükürt, ám a csapat kapitánya igazolta formáját: nem "sükürült” lekezelnie a játékszert.
Ha lenne még vagy három oldalunk erre a tudósításra, részletesen leírhatnánk, mi történt az első felvonásból hátralevő fertályórában, de helyhiány miatt csak távirati stílusban ecsetelhetjük a látottakat: Roberto Carlos egy 28 méteres szabadrúgást puskázott el stop, Hasan Sas rossz passza hiúsított meg egy ígéretes török ellentámadást stop, Rivaldo kísérlete után Rüstü mentett stop, Rivaldo újabb próbálkozása maximum három centivel szállt mellé stop, Emre Belözoglu egy szabadrúgást tekert fölé stop, Roberto Carlos két csellel tört befelé, lövését követően a labda Rüstü zsákmánya lett stop, egy perccel a vége előtt némi vita alakult ki a pályán lévők között stop, levonulóban Ronaldót érte kisebb inzultus a rivális kispadjánál stop.
Vagyis: aki magyar idő szerint szerda délután fél kettő és negyed három között unatkozott, az nem a meccset nézte.

Hogy mit hozott a folytatás? Hála istennek hasonló színvonalat és legalább ugyanolyan tempót. No meg egy gólt a 49. minutumban. Amikor Gilberto Silva hozta fel a labdát a bal oldalon, Brazíliában még senki sem gondolt a legjobbra, amikor Ronaldóhoz játszott, már kezdett reménykedni a nép, amikor a "fogorvosok réme” átvette a játékszert, talpon volt a fél ország, amikor pedig négy védő gyűrűjében, a bal összekötő helyéről, tizenegy méterről váratlanul spiccel lőtt, már mindenki "góóóóóóóóóóóóóóóóóóóólt” kiáltott. Nemhiába, ugyanis a Fevernova – Rüstü kapus kezét is érintve – a kapu bal alsó sarkában kötött ki. Csodás találat volt, na.

Az 57. percben Ronaldo újabb pontot szerezhetett volna a kanadai táblázaton, ha Edílson gólra váltja remek átadását. A pontszerzés azonban elmaradt, lévén a középpályás addig várt, amíg szögletre nem mentettek előle. Sebaj, adok egy másikat, gondolta a csatárzseni, és a 61.-ben Klébersonnak kínálta fel tálcán a gólszerzés lehetőségét, kár, hogy csapattársa Edílsonhoz hasonlóan rossz megoldást választott.
Közben két említést érdemlő edzői húzás: Günes a Szenegál elleni negyeddöntőben aranyat érő Ilhant küldte be Emre Belözoglu helyére, míg Scolari Ronaldót hívta le, hogy bevethesse kedvencét, Luizaót. A Grémio támadója hamarjában meghálálhatta volna a bizalmat, de Rivaldo centerezését követően félfordulattal a kapu fölé lőtt. Erre mondják: legalább a mozdulat szép volt.
Az meg dicséretes, ahogy az eurázsiaiak küzdöttek. Bár a tudásbeli különbség már kiütközött ekkortájt, a félholdasok rendületlenül mentek előre. Az utolsó negyedórában három helyzetet is kihasználatlanul hagytak, Ilhan például a 93. percben bólintott fölé.
Aztán a hosszabbítás negyedik, utolsó perce is letelt, a gyakorlatilag hibátlanul bíráskodó Kim Milton Nielsen (ezt azért fontos kihangsúlyozni ezen a vb-n) pedig véget vetett a második elődöntőnek. Ünneplő játékosok itt, szomorkodó futballisták ott.
Javítani viszont mindkét válogatott tud. A törökök szombaton a Dél-Korea elleni bronzmeccsen vigasztalódhatnak. És hogy a brazilok min javíthatnak? Ha a sorozat utolsó összecsapását is megnyerik, akkor a világrekordon.
Ez esetben tudniillik egy ötszörös világbajnok társulat dicsőségét hirdetnék a históriáskönyvek. Ez lenne a példátlan siker.