Irány az örökkévalóság!

Látatlanban garantálható, hogy sporttörténelmi pillanatnak leszünk tanúi a Dél-Korea–Németország találkozó lefújásakor, függetlenül attól, melyik csapat lépi át a döntő küszöbét. Az európai együttes hetedszer, az ázsiai először lehet finalista, mindegyik példa nélküli a maga nemében!Egy hónappal ezelőtt még eretnekség lett volna feltételezni, hogy Dél-Korea a döntőbe jutásért csatázhat majd (a teljes igazság kedvéért jegyezzük meg: a németek menetelésére is roppant kevesen számítottak!) a részben saját rendezésű világbajnokságon, ám az elmúlt hetek eseményei alapján talán már ez sem számít szenzációnak. Guus Hiddink csapata egészen elképesztő teljesítményt nyújtva, a körülmények adta összes lehetőséggel élve eljutott a szöuli ütközetig, ahol egyáltalán nem esélytelen.Először is vegyük alapul a mutatott játékát. A holland szakvezető meghonosította a saját hazájából hozott 3-4-3-as rendszert, elsősorban a támadásokra helyezte a hangsúlyt, és elképzeléseit a játékosoknak sikerült megvalósítaniuk. A koreaiak a kiscsapatokra jellemző bekkelés helyett megpróbáltak a gólszerzésre törekedni, és a szándékukat általában siker kísérte. Az eredményekkel együtt nőtt a futballisták önbizalma, egyre több olyan megoldást kockáztattak meg, amelyre korábban gondolni sem mertek, és a lendületben lévő csapatokra vonatkozó törvényszerűségeknek megfelelően próbálkozásaik többsége nem vallott kudarcot.
Most pedig eljutottak odáig, hogy a többségük biztosra veszi a szöuli sikert, illetve az azt követő jokohamai túrát. "A világ egyetlen csapatától sem kell félnünk. Érezzük, hogy bárkit le tudunk győzni, azt hiszem, ha úgy játszunk, mint az olaszok vagy a spanyolok ellen, akkor a németeket is meg tudjuk verni. A szöuli stadion az igazi otthonunk, mindegyikünk nagy örömmel futballozik itt” – fogalmazott például Hong Mjung Bo, a gárda kapitánya, míg a keret másik veteránja, Hvang Szun Hong a következőképp vélekedett: "Most mindenkit képesek vagyunk legyőzni, olyan tűz van a csapatban. A német védelem igenis sebezhető, csak a széleken szabad támadásokat vezetni ellene.”

És ha nem megy a gárdának, akkor még mindig támaszkodhat a fantasztikus közönségére, amely az eddigi öt mérkőzésen hihetetlen hangulatot teremtett. Szöulban tulajdonképpen már hétfőn elkezdődött a találkozó, a szurkolók kora délutántól érkeztek a stadionhoz, és elmondásuk alapján nem is szándékoznak elmenni onnan a meccs végéig. A főváros pirosba öltözött, alig találkozni olyan emberrel, aki ne viselne magán a "vörösökkel” kapcsolatos ereklyét, valóságos tömeghisztéria nyomaira bukkanhattunk ebben a metropoliszban.
És ebben a közegben kell megállnia a helyét annak a német válogatottnak, amely riválisához hasonlóan messze túlteljesítette az előzetes célkitűzését, de ha már eddig eljutott, akkor nem akar itt megállni. "Valami hasonlót szeretnénk végrehajtani, mint amit az 1954-es csapatunk – mondta Oliver Kahn, a gárda kapusa. – Akkor is csak nagyon kevés szakértő bízott a végső sikerben, most sem sokan tettek ránk. Akkor megvalósult a csoda, és erre most is van remény. Az igaz, hogy olyan csodálatos légkört még sohasem tapasztaltam, mint amilyen a koreai gárdát körülveszi, de nekünk ezzel nem szabad foglalkoznunk. Mint ahogyan azzal sem, ha a játékvezető egyszer-kétszer ellenünk ítél. Ez benne van a játékban, én ezt el tudom fogadni, ez együtt jár a hazai pálya előnyével. Túl kell tennünk magunkat az esetleges hibákon, nem szabad összeomlanunk miattuk.”

A Bayern München egyese a hátsó alakzat – és az egész válogatott – legbiztosabb pontja, de azt például nem lehet tudni, hogy előtte milyen összetételben áll fel a védelem. A dél-koreai–spanyol negyeddöntő, illetve néhány játékosa teljesítménye láttán Rudi Völler csapatfőnök fontolóra vette, hogy az eddig gyakrabban alkalmazott 3–5–2-es hadrend helyett 4–4–2-es felállásban indítja útjára együttesét. Hétfő esti állás szerint az új formáció tűnt esélyesebbnek, így az eddig középpályást játszó Frings jobbhátvédként szerepelhetne, Ramelow pedig Kehl rovására visszakerülne a csapatba. (3–5–2 esetén Linke, Kehl, Metzelder védősor állna Kahn előtt.)
A középpályán pedig akár két módosulás is elképzelhető. Didi Hamann hétfőn már a csapattal edzett, de a mozgásán még látszott, hogy nincsenek rendben a térdszalagjai. Ha a Liverpool futballistája nem vállalja a játékot, akkor előtérbe kerül Jens Jeremies szereplése. Christian Ziege sokkal prózaibb ok miatt kaphat pihenőt. Az amerikaiak ellen nyújtott teljesítménye nem nyerte el Völler tetszését, így Marco Bode alighanem kezdő lesz a dél-koreaiak ellen.
Elöl pedig ott az örök kérdés: ragaszkodjunk a hagyományokhoz, vagy alkalmazzuk a vb-n inkább bevált formációt. Lefordítva ez annyit tesz: Carsten Jancker vagy Oliver Neuville legyen Miroslav Klose társa a csatársorban. Jancker mellett szól a hatalmas termete és a fejelőtudománya, míg a leverkuseni támadó a tornán mutatott formája alapján aspirál a csapattagságra. Alighanem a forma lesz a döntő…