Ôk mondták
Luiz Felipe Scolari: – A szurkolók láthatták, hogy a belgák hihetetlenül harciasak voltak, és elsôsorban a védekezésre összpontosítottak. Tisztában voltunk azzal, milyen erôt képviselnek az európaiak, elsôsorban a magasan beívelt labdáiktól tartottunk. Ezekre kellett figyelnie Edmílsonnak, az egyik legjobban fejelô játékosunknak. Egy idô után éreztem, hogy jól mûködik a védelmünk, és biztos voltam benne, hogy elôbb-utóbb betalálunk, mégpedig távoli lövésbôl. Tökéletes csapatmunkát végeztünk, remekül érvényesítettük jobb egyéni tudásunkat. Úgy érzem, mostanra a válogatottnál ugyanúgy sikerült megteremtenem az egységet, mint az eddigi klubcsapataimnál.
Robert Waseige: – Nagy meglepetést okozhattunk volna… Mindannyian biztosak vagyunk abban, hogy Wilmots szabályos gólt szerzett, fogalmunk sincs, miért nem adta meg a bíró. Ha megadja, aligha ez a vége. A vereség és a búcsú ellenére büszke vagyok a játékosaimra. Gyakran mondják, a szerencse a jó játékosok mellé szegôdik, mi tagadás, ez Rivaldo találatánál bizonyságot nyert. Látják, enynyin múlt: tôlünk elvettek egy gólt, a brazilok meg úgy rúgtak egyet, hogy a labda a mi védônkön változtatott irányt. Úgy vélem, emelt fôvel utazhatunk haza. Végezetül hadd köszönjem meg a játékosoknak az együtt eltöltött, szerintem sikeres idôszakot. Kellemes emlékekkel távozom a válogatottól.
Rivaldo: – Háttal álltam a kapunak, és a labda sem pattant fel olyan magasra, ezért elôször arra gondoltam, ollózok egyet. Végül úgy határoztam, inkább megfordulok és úgy lövök kapura. Jól döntöttem, gólommal megnyugtattam a csapatot. Az angolok ellen valódi ki-ki meccsre számítunk, amelyen százszázalékos teljesítményt kell nyújtanunk. Tiszteljük az angolokat, de úgy érzem, minden eszközünk megvan ahhoz, hogy legyôzzük ôket.
Marc Wilmots: – Szabályos gólt szereztem! Sajnos a jamaicai bíró ezt nem így látta, és ezt, bármennyire is nehéz, el kell fogadnunk. Kikaptunk, de nem érdemeltünk vereséget. Sôt, merem állítani, hogy nyernünk kellett volna!
Ronaldo joggal örült, hiszen ezen a vb-n már ötödik gólját ünnepelhette, és persze csapata kissé rögös továbbjutását Belgium ellen
Ronaldo joggal örült, hiszen ezen a vb-n már ötödik gólját ünnepelhette, és persze csapata kissé rögös továbbjutását Belgium ellen
Pláne hogy a selecao eddig nagyszerűen játszott, a törökök elleni győzelem után könnyedén agyonvágta Kínát, és egy parádés meccsen öt góllal vette el a Costa Rica-iak kedvét a túlzott kitámadás ilyen szintű alkalmazásától. Ezzel szemben a belgák igencsak felejthető produkciót nyújtottak: egy jó második félidőt produkálva pontot loptak a japánoktól, majd a vb egyik legunalmasabb mérkőzésén ikszeltek Tunéziával, és végül hatalmas csatában, kis szerencsével legyűrték Oroszországot, így kerültek csoportmásodikként a brazilok útjába. A továbbjutás hatására az eddig nyűgösködő újságírók is kibékültek Robert Waseige kapitánnyal, ezért a jó hangulaton bizony nem múlhatott a belga siker.
Múlhatott ellenben Rivaldón, Ronaldón, Ronaldinhón.
Igaz, a mérkőzés nem úgy kezdődött, ahogy azt a szambaimádók várták volna, hiszen a 40. másodpercben már Marcos nagy bravúrjára volt szükség, nehogy Mbo Mpenza a jobbösszekötő helyéről a jobb felsőbe ívelje a labdát. Alaposan meghökkenthette a nagy helyzet a brazilokat, mert a folytatás sem úgy sikerült, ahogy azt a fentebb említett tipp eredményezhette volna. Mezőnyfölényben futballoztak ugyan a kanárisárgák, de hiába jutottak el többször is az ellen tizenhatosa elé, a korábbi meccseken jobbára csendespihenőn lévő másnapos nyugdíjasokat idéző belga védők ezúttal nagyon jól zártak. Az első brazil lehetőségre így a 19. percig kellett várni, amikor is Ronaldo csavart alig a kapu mellé, majd rövidesen a mindig vigyorgó zseni beadását Rivaldo félfordulattal vágta néhány centivel fölé – mondjuk, nem a kapu, hanem a lelátó második szintje fölé…
A belgák jóval pontosabbak voltak: a 36. percben Marc Wilmots remekül emelkedett a magasba, és Marcos kapujának jobb oldalába bólintott – Prendergast játékvezető azonban csúnyán félbeszakította a kezdődő vörös örömöt, mert szerinte a Schalke támadója fejelés közben meglovagolta Edmílsont. Tipikusan az a fajta gól volt, amelynél az is baj, ha megadja az ember, meg az is, ha nem…
Ahogy a régi vicc tartja: Prendergast fején tehát volt sapka.
Fájdalom, Jacky Peeters fején nem, így a középpályás eléggé szomorúan dörzsölgette arcát, amikor a földre vitte őt Roque (azaz most már Rocky…) Júnior. Geert De Vlieger is bajba került, mert az ötös táján a kiugró Ronaldo nemcsak a labdát, hanem őt is telibe találta, a kapus egyetlen öröme így az lehetett, hogy megúszta gól nélkül. Sőt a játékrész végén többször is ünnepelhetett ez okból, hiszen a brazilok akkor jókora rössel támadtak, és előbb Roberto Carlos külsőzött el keresztben a kapu előtt, majd Ronaldinho közeli lövésébe ugrottak bele a bekkek.
Továbbra is ez a kapu maradt komoly veszélyben, ám mivel időközben térfelet cseréltek a csapatok, a játék élvezetessé tétele már az európaiakat dicséri. Negyedórán keresztül tartott a belga hadművelet, amikor többször is ígéretes helyzetben tűntek fel a brazil tizenhatos környékén a támadók, de igazából csak két próbálkozást lehetett feljegyezni. Wilmots és Marcos párharcából mindkét alkalommal a kapus jött ki győztesen, mert előbb a bal alsó sarokba kívánkozó labdát tolta szögletre, majd egy nagyszerűen megtekert lövést simogatott a mezőnybe.
Ekkor valóban élmény volt nézni a belgák korábban igencsak lesajnált játékát, hiszen a Waseige-alakulat a meccs ezen részében simán lefutballozta a pályáról ellenfelét. Márpedig ugye a brazilokkal ezt nem gyakorta teszik meg… Ám hiába volt a belga nyomás, a gólt Rivaldo rúgta. Nem véletlen, hogy a világ egyik legjobb játékosának tartják a Barcelona gólvágóját: a mérkőzés nagy részében ugyan szinte semmit sem tett, ám amikor kapott egy jónak ígérkező átadást, akkor mellre vette a labdát, dekázott és fordult egyet, majd ballal kilőtte a kapu jobb oldalát. Nagyszerű csatárteljesítmény volt, bár a meccsenkénti egygólos átlagát négy fellépés után is tartó Rivaldo azért elrebeghet némi köszönetet Timmy Simons felé, hiszen a védő lábán falsot kapó labda zavarta meg De Vliegert.
A belgáknak ezek után nem volt más választásuk, mint támadni ezerrel, és közben bőszen imádkozni, hogy a várható kontráknál a sprintelő brazil játékosok essenek hasra az oldalvonalban. Ez a feladat azonban már túl nagynak bizonyult a "vörös ördögök” számára: bár becsületesen próbálták kiharcolni az egyenlítést, komoly helyzetig már csak egyszer jutottak el, amikor is Bart Goor nyolc méterről nem találta el fejjel a labdát. Mondjuk, a másik oldal sem vitte túlzásba a gólszerzési szándékot, egyedül Denílsonról tudhattuk meg, hogy önzőbb még a négy évvel ezelőtt látott önmagánál is. Néhány perccel a vége előtt azért csak meglódultak a brazilok, és Ronaldo is betalált, négy meccs/öt gólra javítva idei vb-gólátlagát.
A belgák a tulajdonképpen sima vereség ellenére pironkodás nélkül térhetnek haza, hiszen a játékuk éppen a legfontosabb meccsen volt a legjobb – más kérdés, hogy a brazilok ellen ez is kevésnek bizonyult. A selecao pedig készülhet a döntőnek is beillő, angolok elleni mérkőzésre, amikor többek között kiderül, hogy Rivaldo és Ronaldo képes-e tartani igen jó gólátlagát.
Igaz, ilyen visszafogott játékkal a brazil csapat esélytelen a dánokat lesöprő Eriksson-bandával szemben. A canarinha hívei így abban bízhatnak, hogy sajátjaik jelentős javulása mellett az angolok is "nigériai” formájukat hozzák…
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik