Hagyományainktól eltérően ezúttal nem egy játékost, hanem egy szövetségi kapitányt választottunk meg a nap emberének. Ugyanakkor talán nem meglepő, hogy Guus Hiddinkre voksoltunk. A holland szakember sporttörténelmi tettet hajtott végre, hiszen korábban soha, senkinek sem sikerült világbajnokságon győzelemhez segítenie Dél-Koreát. Négy évvel ezelőtt maga Hiddink is megfosztotta egy lehetőségtől az ázsiai együttest, miután az oranjéval 50-ra kiütötte mai együttesét. Kedden alighanem az összes dél-koreai megbocsátotta neki a franciaországi eseményeket!
– Mi változott meg az érkezése óta a dél-koreai csapatnál? Amit ma láttunk, az egy teljesen más együttes volt, mint a négy évvel ezelőtti. – Ez egy hosszú folyamat eredménye, amely ha nem is években, de hónapokban mérhető. Január-február óta tulajdonképpen folyamatosan együtt vagyunk, és azt csinálhattam a fiúkkal, amit akartam. Ez nem azt jelenti, hogy előtte nem dolgoztunk együtt, de ami az elmúlt hónapokban lezajlott, maga volt a csoda. A kluboktól minden engedélyt megkaptam, úgy készülhettünk, mint egy klubcsapat. Edzettünk, videóztunk, beszélgettünk, és ennek ma meglett az eredménye. Nézzék meg, hogyan játszott Dél-Korea öt hónappal ezelőtt, és hogyan ma. Megemelem a kalapom a fiúk előtt, azért, amit végigcsináltak, és ahogyan ma játszottak. Ráadásul nem voltunk könnyű helyzetben, hiszen vetélytársainkkal ellentétben nálunk nem játszanak olyan sokan európai elitcsapatokban. A mieink többsége a K-League-ben futballozik, ami valljuk be, nem olyan erős, mint a legtöbb európai bajnokság.
Guus Hiddink elôször érezheti igazán, hogy befektetett munkája megtérült
Guus Hiddink elôször érezheti igazán, hogy befektetett munkája megtérült
– Alaposan beleizzadt ebbe a győzelembe… – A kemény munka mindig megizzasztja az embert. Igazából azonban nem volt miért aggódnom, a fiúk tökéletesen megvalósították a technikai-taktikai elképzeléseimet, nem lehet panaszom rájuk. Amikor idejöttem, nagyon sokat beszéltem a tolmácsnak angolul, mert az én angolom nem túl jó, és azt akartam, hogy a fiúk pontosan megértsék, mit várok tőlük. Az utóbbi hetekben azonban már nem túl gyakran volt szükségem a tolmácsra. No nem azért, mert javult volna az angolom… Remek érzés, amikor azt látom, hogy a játékosok pontosan azt valósítják meg, amit kértem tőlük. – Mennyit változott a szurkolók hozzáállása az ön megérkezése óta? – Azt hiszem, rengeteget. Eleinte csak annyi volt az elvárás, hogy mindegy hogyan, de szerezzem meg az ország első világbajnoki győzelmét. Az előző indulásaik során egyszer sem tudtak nyerni, ezért nem voltak nagy reményeik. Most ott vagyunk, hogy ez az álom valóra vált, ettől kezdve jöhetnek az újabb kihívások. Ennek a csapatnak van jövője, mert rengeteg benne a fiatal, éppen ezért a vébé után sem áll meg az élet. – A szerződését a világbajnokság előtt hosszabbították meg. Biztató jelnek vette? – Sohasem szerződésekben gondolkodom, hanem máról holnapra. Nekem mindig a következő feladat a legfontosabb. Élvezem, hogy ezekkel a fiúkkal dolgozhatok, nem foglalkozom azzal, hogy mennyi ideig tehetem mindezt. – Ilyenkor már aligha mondott fontos dolgokat, de árulja el: mi volt az utolsó taktikai utasítása a meccs előtt? – Annyit kértem, hogy játszanak úgy, ahogyan tudnak, és hogy higgyenek benne: azok a csapatok, amelyek kijutottak, ugyanolyan erősek, mint mi. Erős ellenféllel kerültünk szembe, de mondtam mindenkinek, hogy ne ijedjen meg a feladattól. – És hogyan készülnek a következő feladatra? – Most csak annyi biztos, hogy szerdán visszatérünk a bázisra, és megnézzük, súlyosak-e a sérülések. Gólszerzőink megsérültek, Hvan Szun Hongnak a háta fáj, Ju Szang Csulnak állítólag a lába, de láttam, hogyan rohangált itt az előbb az újságírók elől, nem hinném, hogy nagyobb baja lenne. Nem tervezek túlságosan előre, mostantól csak és kizárólag az Egyesült Államok elleni mérkőzésre vagyok hajlandó összpontosítani.
